Közel nyolc hónap telt el a botrányoktól sem mentes, a kemény vitákat és fenntartásokat kiváltó 2018/114-es sürgősségi kormányrendelet megjelenésétől. Az elmúlt esztendő utolsó munkanapján megjelent jogszabály azon nyomban élénk és hangzatos érdeklődést váltott ki, méghozzá negatív értelemben, mert azt az érintettek, a különböző érdekképviseletek, az ellenzéki politikai pártok, a szakelemzők nagy többsége heves bírálattal illette, azt állítva, hogy annak számos olyan előírása van, amely zűrzavart kelthet adott szektorokban, sőt a nemzetgazdaság szintjén is. Az elmúlt időszakok során a kormány is rákényszerült különböző korrigálásokra, ugyancsak sürgősségi kormányrendeletek révén, valamint egyes határidők elnapolására. Az egyik érintett szektor az építőipar volt, amely esetében fellendülésre számított a kormány. Több mint hét hónap távlatából érdemes és indokolt szemrevételezni, hogy az építőipar számára milyen hozadéka volt a szóban forgó sürgősségi kormányrendeletnek. Említettük, hogy a kormány a szektor fellendítésére számított mindenekelőtt ama előirányzat alapján, amely értelmében az építőiparban feltornásszák 3000 lejre a havi garantált minimális bruttó bért, amihez „társítottak” bizonyos fizetéskötelezettségi kedvezményeket is. Ennek az intézkedésnek a gyakorlatba ültetése azt is jelentette, hogy a nettó minimálbér körülbelül 2350 lej lett (közel 500 euró). Nézzük meg ténylegesen, mi is történt: az Országos Statisztikai Intézet (INS) által közölt hivatalos adatok szerint júniusban az építkezési szektorban a nettó bér átlaga 2940 lej volt, ami 48%-kal volt nagyobb, mint a 2018 júniusában jegyzett. (Ez utóbbi abszolút értékben 1986 lej volt.) Kétségtelen, hogy jelentős arányú növekedéssel állunk szemben, de a „fellendítés” tekintetében nemigen van ok a megelégedésre. Nem, mert a kormány többek között arra számított, hogy a munkaerőpiacon kedvező fordulat fog bekövetkezni, s az építőipari szakmunkások rátörik majd az ajtót a szektor munkáltatóira. Nem volt semmilyen ajtótörés, sőt a szakképzetlenek sem tolongtak az építőipari cégek ajtóinál. Az viszont igaz, hogy országos szinten voltak olyan vállalatok, ahol sikerült a létszámot gyarapítani, de ugyanakkor az is igaz, hogy az építőipar jelenleg több külföldi munkavállalót foglalkoztat, mint tavaly ilyenkor. Amúgy az Építkezési Vállalkozások Patronátusai Föderációjának (FPSC) vezérigazgatója, Adriana Iftimie elismerte: Látványosabb eredményekre számítottunk. Nem csupán a bér motiválja az építkezésben dolgozókat a hazatérésre. Léteznek másabb okok is”. Ez utóbbiak között említette a biztos munkahelyet, azaz a folyamatos munkavégzés biztosítását, a kiszámíthatóságot, a közberuházások következetes kivitelezését. Különben a föderáció Olaszországban megpróbálkozott olyan állásbörze megszervezésével, amely révén haza kívánták csalogatni az ott dolgozó építőipari munkásokat. Sajnálatos módon ez az akció nem váltott ki az ott dolgozó építőipariak körében különösebb érdeklődést. Buktatók Egyébként a sürgősségi kormányrendeletnek az építkezési szektort érintő előírásai gyakorlatba ültetése nem bizonyult sem egyszerűnek, sem könnyűnek. A nem eléggé szabatos és egyértelmű megfogalmazás okán az alkalmazás is körülményesnek, ellentmondásosnak bizonyult, s ezt utólag a kormány is elismerte, amikor is meghozta a korrigáló jellegű 2019/43-as sürgősségi kormányrendeletet. Annak nyomán július 21-től bekerült a jogszabály „látókörébe” három új tevékenységi terület (CAEN kód) és új számítási szabályok az üzleti forgalomra vonatkozóan. Nem térnénk ki technikai jellegű részletekre, de utalhatunk arra, hogy az az előírás, miszerint csak azok a cégek alkalmazhatják a fiskális megkönnyítéseket, amelyek bevételeinek 80%-a az építkezési tevékenységből kell realizálódjon, továbbra is „kényes” ügynek, kérdésnek bizonyul. A szakértők szerint egyébként a mostani, a 2019/43-as sürgősségi kormányrendelet által bevezetett módosítások sem eléggé világosak, nem fednek le minden olyan esetet, amelyek a gyakorlatban előfordulhatnak, előfordulnak. Továbbá előfordulhatnak olyan esetek is, amikor a cégek arra kötelezettek, hogy az összes alkalmazott számára kötelező módon megadják a 3000 lejes minimális bruttó bért, holott ez nem lenne indokolt, sem pedig célszerű. Igen ám, de a dolgok ilyenszerű alakulása nyomán a költségek több mint 40%-kal megemelkedhetnek 2018-hoz viszonyítva. Egy ilyen faramuci helyzetet ismertetett nemrégiben a tekintélyes auditáló cég, a PwC Románia szakelemzője, Daniel Anghel. Hecser Zoltán