Romániában a gyermekvédelem is az a terület, amelyre jóval kevesebb pénz és szakértelem jut, mint amennyire szükség lenne. A valóban fájdalmas és krónikus problémákról alig beszélünk, a politikusok, pártok programjaiba elvétve kerül be egy-egy megoldási javaslat, kísérlet, és akik közelebbről látják a rendszert, jól tudják, hogy a szociális és gyermekvédelmi hálón hatalmas lyukak tátonganak, amik foltozására egyes szervezetek és szakemberek tevékenysége, elkötelezettsége közel sem elegendő. Elég csak felkeresni a Mentsétek meg a gyermekeket (Salvați copiii România) szervezet honlapját, és beleolvasni néhány jelentésbe ahhoz, hogy az empátiával rendelkező ember elszörnyülködjön. Például: a jelenlegi egészségügyi, gazdasági krízis idején több mint 75 800 olyan kiskorú él az országban, akinek legkevesebb egy szülője külföldön dolgozik, közülük rengetegen idős nagyszülők, rokonok, ismerősök gondjaira bízva tengődnek egyik napról a másikra. Egy másik példa: az Európai Unióban a kiskorú anyák közel negyede Romániából kerül ki, majdnem 800-an még a 15. életévüket sem töltötték be gyermekük születésekor, és a 18 ezret közelíti azoknak a lányoknak a száma, akik 19 éves kor alatt szülnek. Sokan nem is először. Egyes szervezetek adatai szerint a szegénység legalább egymillió gyermeket érint, a bántalmazásoknak kitett kiskorúak száma pedig tízezer körül van. Ez sokféle lehet: fizikai, érzelmi, szexuális visszaélés, elhanyagolás, munkaerő-kizsákmányolás, szexuális kizsákmányolás, bűncselekmények elkövetése gyerekekkel szemben. A szakemberek ugyanakkor arra is felhívják a figyelmet, hogy a hatóságok látókörében tulajdonképpen csak a jéghegy csúcsa van. Még az Európai Unió területén is a becslések szerint öt gyerekből legalább egy szexuális abúzus elszenvedője lehet, de az eseteknek 90 százaléka (!) nem jut el az igazságszolgáltatásig. Mi lehet akkor nálunk, amikor évente csupán ezer esetben jut el az ügy a gyermekvédelemhez. A Mentsétek meg a gyermekeket már a tavaly kérte a kormányzati szerveket, a parlamentet, hogy sürgősen módosítani kéne a törvénykezést, hogy az jóval nagyobb védelmet biztosítson a szexuális agressziónak kitett kiskorúak számára. Ez eddig nem történt meg. Ott, ahol a szakemberekre bízva hoznak döntéseket, dolgoznak ki akcióterveket a gyermekek minél hatékonyabb védelmére, jól tudják, hogy például a szexuális abúzus esetén mennyire komplex dolog a szakszerű eljárás lebonyolítása. Az északi országok ezen a téren (is) élen járnak, onnan származik például az ún. Barnahus modell, amelyet egyébként néhány helyen már Magyarországon is alkalmaznak és talán Bukarestben is elindul, és amely a bántalmazott gyermek maximális pszichés védelmét biztosítja a rendkívül megterhelő hivatalos eljárás idején. Mert ne legyenek illúzióink, az áldozatot, a szemtanút az igazságszolgáltatási hercehurca újra és újra traumatizálja, újra és újra sebeket tép fel és hagy kezeletlenül. Nálunk, ha valaki mégis jelentené a gyermek ellen elkövetett bántalmazást, egy hosszú ideig tartó tortúrát „vesz a nyakába”, számtalan helyre el kell majd menni, az áldozatnak pedig idegen (gyakran pszichológiailag képzetlen) embereknek kell újra és újra elmondania, hogy mi történt vele. Az Izlandról indult Barnahus lényege tulajdonképpen, hogy a szexuális bűncselekmény áldozatát csak egyszer hallgatja meg egy erre kiképzett pszichológus, akit addigra már ismer a gyermek, egy olyan helyszínen, ahová már hetek óta jár beszélgetni és játszani. Nem szembesítik az elkövetővel, hisznek az áldozatnak, és az ügy kivizsgálásában szorosan együttműködnek az illetékes hatóságok. A kutatások szerint ezzel a módszerrel jóval több esetben jutnak el a vádemelésig abúzus-ügyekben, mint egyébként. És a gyermek sérülése sem mélyül tovább. Egyébként a félreértések elkerüléséért: nem a büntetések számának növelése a cél, hanem az, hogy minél szélesebb körben váljon tudatossá: a gyermekbántalmazás súlyos bűncselekmény! És a gyermekbántalmazást vissza kell szorítani, meg kell előzni, tenni kell ellene minél több szinten. Kedves, gyermekvédelem iránt is érdeklődő képviselőink figyelmébe ajánlanám ezeket a témákat is, amikor legközelebb a gyermekvédelmi törvénykezés módosításán gondolkodnak.

Asztalos Ágnes