enyhe eső
borús égbolt
Eredmény
Év vége van, összegzünk, számot vetünk. Visszatekintünk, értékelünk. S bár a politikában sokkal inkább jellemző a ciklustól ciklusig való értékelés, lapunk hasábjain a települések polgármestereivel is olvashattak már néhány évértékelő beszélgetést. Hiszen egy év hosszú idő, amit ha valóban hasznosan töltünk, sok eredményt lehet elérni, viszont arra is kiváló alkalom, hogy ha akadályokba ütköztünk, új utakat keressünk.
Újságíróként ilyenkor mi vissza-visszakeressük előző írásainkat, hogy ellenőrizzük magunkat, felkészüljünk, és hogy a napi információáradatban felelevenítsük, miről is írtunk legutóbb. A Hargita Megyei Integrált Hulladékgazdálkodási rendszerrel kapcsolatos első cikkemet a múlt hét végén Korondon létrejött sajtó–civilek találkozó kapcsán kerestem meg. S bizony immár több mint két éve, 2014. december 10-én olvashatták lapunk hasábjain az örömhírt: egy év alatt felépülhet megyénkben 164 millió euróból az európai standardoknak megfelelő integrált hulladékgazdálkodási rendszer, ami magába foglalja a régi, veszélyes hulladéklerakók bezárását is. Ez mellett ígértek még 120 munkahelyet, és remélték, hogy 2020-ra a háztartási hulladék 50 százalékát újra tudják hasznosítani, 30 százalékát komposztálják, és csak 20 százaléka kerül majd a végleges lerakóba. Akkor még úgy gondolták, miután megépítik a rendszert, az aktuális törvényeknek megfelelően fogják a megvalósításokat és a beszerzett eszközállományt átadni a majdani szolgáltatónak, amelynek közvagyon-használati díjat kell majd fizetnie. A díjakat majd a szolgáltatónak és az azt felügyelő fejlesztési társulásnak kell megszabnia, úgy hogy a projekt árpolitikája alapján 1 tonna hulladék díja 146 lej. Így ha egy 2-3 tagú család 120 liter szemetet termel két hét alatt, két hónap alatt gyűjt össze egy köbmétert, ami 250 kilogrammnak felel meg. Ennek tükrében körülbelül 18 lejt kellene majd fizetnie havonta egy-egy családnak.
Aztán az elmúlt két évben valóban elkészült Gyergyóremetén a korszerű hulladéklerakó, hulladékválogató, komposztálóállomás, építettek önkéntes szelektív hulladékgyűjtő udvarokat, s bezárták, gyepesítették a régieket. Meg is tartották az átadóünnepségeket, csodálhattuk a csillogó gépparkot, teherautókat, válogatósorokat, meghallgathattuk, milyen sok pénz maradt a lakosság zsebében azzal, hogy ezen beruházás uniós forrásokból valósult meg. A puding próbája ebben az esetben is az evés… lenne, azaz, ha látnánk működni a rendszert, azonban a beszerzett eszközök és gépsorok azóta is érintetlenek, a válogatósorokon egyetlen műanyag palack sem futott végig. Az ok ismert: civilek tiltakoznak a korondi tömörítő- és átrakóállomás megépítése ellen. És a rendszer sajátossága, hogy ha a kirakó egyetlen darabkája is hiányzik, már nem működik.
Azt, hogy mennyire későn ébredtek fel a civilek, vagy hogy mennyire etikus a megyei tanács szemet szemért, pert perért hozzáállása, talán majd az igazságszolgáltatás lassú malmai eldöntik, remélhetőleg még azelőtt, hogy az új létesítményeket megenné a rozsda. S amúgy is ismerik az első szilveszteri aranyszabályt: tilos a szemetet kivinni a házból, mert kidobjuk vele együtt jövő évi szerencsénket is. Úgyhogy csak gyűjtögessünk még egy keveset ebbe a régi rendszerbe.
Háromszéki Eszter
.jpg)
_web.JPG)
