„Kihelyezett” Míves Emberek Sokadalmának lehettek tanúi mindazok, akik figyelemmel követik és részt vesznek a székelyudvarhelyi Artera Alapítvány évente megszervezett rangos rendezvénysorozatán. Ezúttal Nagyenyed közönségét örvendeztették meg változatos programokkal. [caption id="attachment_92284" align="aligncenter" width="1000"] „Szokatlan” helyszínen a sokadalom. Értékek tárháza a szórványban Fotó: Simó Márton[/caption] Udvarhelyszéken jól ismerik az Artera Alapítvány tevékenységét, hiszen majdnem két évtizede szerveznek képzéseket, bemutatkozási lehetőségeket a környéken élő népi mesterek számára. Saját programja, a Míves Emberek Sokadalma pedig már a 17. kiadásánál tart. Az alapítvány frontembere, Lőrincz Zsuzsánna most gondolt egy merészet és nagyot: egyrészt bővítette csapatát, fiatalított, használta ugyan a saját tapasztalatait és kapcsolatrendszerét, de a programszervezés oroszlánrészét Czirjék Katalinra és csapatára bízta. Az volt az elképzelés, hogy kiviszik a Sokadalmat a Székelyföldről, s ehhez olyan helyszínt kerestek, amely könnyen megközelíthető, ahonnan bejárható Erdély megannyi néprajzi régiója, illetve ahová könnyen eljuthatnak az érdeklődők és a kiállítók. Így esett a választás Nagyenyedre. [caption id="attachment_92285" align="aligncenter" width="761"] Böjte Csaba is részt vett a rendezvénysorozaton. Emelkedett hangulat[/caption] Július 26–28. között ebben a történelmi levegőjű városban szervezték meg a „kihelyezett” Míves Emberek Sokadalmát, kiváló partnerre találtak az ottani helyi és a Fehér megyei vezetésben. A lehető legszínesebb kínálattal vonultak fel az erre a célra fenntartott városközponti övezetben, a református vártemplom és a Bethlen Gábor Kollégium közvetlen szomszédságában. – Fő célunk, hogy túllépjünk a Drakula-mítoszon, hogy felmutassuk Erdély lényegét és lelkét – nyilatkozta Czirjék Katalin a rendezvény előtt –, ezért igyekeztünk megszólítani a környéken élő nemzetiségeket Közép- és Dél-Erdélyben. Nem székely túlsúllyal akartunk jelen lenni, hanem bemutatni a szász népművészetet, ahogyan az az utolsó órában még fellelhető, a dél-erdélyi román közösségeket, a barcasági csángókat, a mokánokat, a kalotaszegieket, a székieket. A rendezvényt Böjte Csaba ferences szerzetes nyitotta meg, áldást kívánva a kezdeményezéshez, s maga is jelen volt az első nap eseményeinek egy részén. Köszöntőbeszédet mondott Körösi Viktor Dávid, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának munkatársa. Az „elméleti résznek” fenntartott sátorban Veress Emese Gyöngyvér beszélt a barcasági csángók népviseletéről, az azt érintő kölcsönhatásokról, hiszen az egymás szomszédságában, illetve szoros szimbiózisban élő nemzetiségek soha nem különültek el egymástól, mind szellemi, mind tárgyi kultúrájuk közös gyökerű. Példákkal érzékeltette, viseletdarabokon mutatta be, illusztrálta a felsoroltakat. Ezt követően lapunk munkatársa, Simó Márton tavaly – magyar és román nyelven is – megjelent Mi, székelyek és román barátaink című interjúkötetének bemutatója következett. A későbbiekben elvegyülhettek a vásári forgatagban, amelyet aztán három napon át különböző mesterségbemutatók, zenés és táncos előadások követtek, kicsik és nagyok legnagyobb örömére és megelégedésére. HN-információ