Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának megrekedéséről értekezett az Egyesült Államok Kongresszusán Korodi Attila parlamenti képviselő és Vincze Loránt, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának (FUEN) elnöke. A július közepén tett látogatáson a valóságtól távol álló amerikai külügyi információkat pontosítottak, és remélik, hogy a határozott kongresszusi álláspontra pozitív lesz a bukaresti válaszlépés. Korodi Attilával beszélgettünk. – Milyen célból utaztak az Egyesült Államokba? – A washingtoni utat megelőzte, hogy erre az időszakra az Európai Néppárt kutatóintézete, a Wilfred Martens Center a Republikánus Intézettel együtt szakmai utat szervezett európai politikusoknak, ahol kimondottan az amerikai külügyi, katonai politikát figyeltük a kampány tükrében. Az RMDSZ-en belül van egy külügyi munkacsoport, amelynek tagjai olyan kollégák, akiknek európai vagy külügyi témában tisztségük, felelősségük van. Leosztjuk a munkát, és úgy döntöttünk, hogy Vincze Loránt és én megyünk. Jeleztük a Magyar Emberi Jogi Alapítványnak (HHRF), hogy indulunk az Egyesült Államokba, és Hámos László elnökkel együtt felkereshetnénk az erdélyi magyar témában érdekelt kongresszusi tagokat, hogy beszámoljunk az elmúlt hónapok történéseiről. – Ennek már voltak előzményei is, visszamenőleg akár Kelemen Hunor szövetségi elnök tavalyi látogatásáig. Melyek a legutóbbi fejlemények? – Az erdélyi egyházközösségi javak visszaszolgáltatásának témája egész napos munka volt, ami kimondottan a Kongresszusban zajlott. Egyeztettünk a HHRF elnökével, áttekintettük az utóbbi hónapok fejleményeit. Mindezt megelőzte az, hogy júniusban Kató Béla református püspök ugyancsak a HHRF szervezésében részt vett egy kongresszusi egyeztetősorozaton, és ekkor kiderültek, hogy az amerikai külügy olyan információkat tudott a romániai fejleményekről, amelyek messze álltak az itteni valóságtól. Ezért nagyon jó, hogy gyorsan, egy hónappal a püspök úr látogatása után bemutathattunk többek között elfogadott sürgősségi kormányrendeleteket, vagy felsorolhattunk néhány esetet a visszaszolgáltatási bizottsággal kapcsolatban, amelyek helyreigazították a teljesen téves amerikai külügyi álláspontot. – Melyek azok az érvek, amelyekkel innen, a Székelyföldről el lehet érni az Egyesült Államok kongresszusi tagjainak ingerküszöbét? – Három megközelítés hasznos a mi ügyünk képviseletére. Az első: amikor olyan kongresszusi taggal találkozunk, akinek magyar felmenői vannak. A második eset: a választókörzetben hagyományos – akár ’56-os – magyar közösség él, amely meghatározza az adott tagállam politikáját. A harmadik: ha a tagnak ugyancsak közép-európai felmenői vannak, és értik, hogy miről szól a kommunizmus, tudják ennek a társadalmakra gyakorolt súlyos hatásait, és érzik, hogy miért fontos egy itteni demokratizálási folyamatban az, hogy hogyan viszonyul az új demokrácia mindahhoz, ami a diktatúra előtt normalitás volt. …Mint például a tulajdonjog. Ezen a három csatornán nyithatunk a párbeszéd irányába. Egyébként nehéz, mert az amerikai társadalom és politikai elit többnyire Európához kötődik, viszont olyan elvonatkoztatott világban élnek, amely az európai valóságtól távol van. Nincsenek szorosabb kapcsolódási pontok, nem tudják megérteni az itteni folyamatokat. – Konkrétan miben segítheti a romániai restitúció ügyét az amerikai kongresszus? – Például abban, ami történt Kelemen Hunor őszi kongresszusi egyeztetései után: az amerikai külügy mind az emberjogi, mind az egyház- és szabadságjogi jelentésében egyértelműen fogalmaz arról, hogy Romániának mulasztásai vannak. Kisebbségi jogi környezetben, valamint a tulajdonjogi visszaszolgáltatás területén nem valósultak meg vállalások, és ezekre Romániának válaszolnia kell. Létezik egy romániai–amerikai stratégiai partnerség, amelyet Bukarest néha fontosabbnak tekint, mint az uniós partnerséget. Ilyen a Fekete-tengeri térségben a stabilitási partnerség, mert ebben a térségben, ahol sokszor államok közi konfliktusig fajulhat el a helyzet, az amerikai demokrácia jó garanciát jelent. Ebből kifolyólag nagyon fontos a kormányok közötti párbeszéd a demokrácia, az emberi jogok vagy a korrupció kérdéskörében, és a román fél ezt elfogadja. Sok-sok év után most először jelent meg, hogy az amerikai külügy nagyon egyértelműen fogalmaz egyházi és kisebbségjogi témában, és előrelépést vár el a román féltől. Románia ennek válaszaként tavasszal sürgősségi kormányrendeletet fogadott el, csakhogy az éppen az egyházi javakat nem érinti. Az amerikai egyeztetéseink egyik fontos pontja ez volt: felvilágosítani a Kongresszust abban, hogy a fejlemények valóban pozitívak, de csak egy szűkebb skálán, és az egyházi javak ebben nem érintettek. Tudjuk, hogy akár június folyamán is több tucat egyházi ingatlan restitúcióját utasította el a román állam a visszaszolgáltatási bizottságon keresztül, és ismételten elutasította a Székely Mikó Kollégium ügyét is. Ezeket az érveket mind megértik az amerikai Kongresszuson. – Az Európai Unió nem lehetne hatékonyabb partner ebben? – Az EU egyelőre azért nem működő partner, mert a csatlakozásig nagyon komoly kritériumrendszere volt, amelyet Romániának teljesítenie kellett. Ezeket Románia teljesítette is, de egy idő után befékezett. Az Európai Néppárt 2012-es bukaresti kongresszusa volt az első, amely kisebbségi politikát bevitt a programjába, addig nem is beszéltek róla jobboldalon sem, a baloldaltól pedig el sem várható. A tavalyi madridi kongresszuson ez tovább erősödött, és ma már az EU-n belüli politikai alakulatok is kezdtek foglalkozni a kisebbségi kérdésekkel, de az EU még mindig túl lassú. Ezért ebben az esetben előnyösebb felhasználni az amerikai stratégiai partnerséget. Az Európai Tanácshoz kapcsolódik az Emberi Jogok Európai Bírósága, ahol számos esetben elmarasztalták Romániát a visszaszolgáltatások megfékezése miatt. És ezért az ottani perek le is álltak, mondván, hogy Románia írja újra a törvényeit. A törvényeket újraírták, felelősségvállalással a Boc-kormány utat adott nekik, de a hatásai nincsenek meg, tehát nem eredményezett pozitív fejleményt – láthatjuk, ha például a földtulajdon-visszaszolgáltatásokat nézzük. Visszatérve az egyházi ingatlanokhoz, hatalmas űr van. És ebben a történetben így nem elég az EU, főleg annak tudatában, hogy az amerikai stratégiai partnerségben komoly szerepet játszanak olyan kérdések, mint a romakérdés, a zsidó közösségi vagyon visszaszolgáltatása vagy az emberjogi kérdések. Ha geopolitikáról, közös védelemről beszélünk, akkor ennek az is része kell legyen, hogy a társadalomban biztosítsák azokat az alapvető jogokat, amelyektől fenntarthatóvá válik az adott társadalom. Másképp a belső feszültségek elmérgesednek. – Személyesebb kontextusban, az Európai Néppárt szakmai útjának résztvevőjeként hogyan tapasztalja, miben különbözik az az amerikai politikus és az amerikai kampány az európaitól? – Az Egyesült Államok társadalma nem annyira összeforrott, kiegyensúlyozott, mint az európai országoké. Nálunk minden közösségnek megvan a saját jellemvonása, az amerikai társadalom viszont heterogén környezet, amely a közös Amerika eszméjére épül. Amerikában a hadügy, külügy, igazságügy és a belső gazdasági fejlesztések szeletét leszámítva a tagállamoknak és az önkormányzatoknak van hatalmas szerepük. Ezért amikor az egyszerű amerikai állampolgár elnököt választ, ő igazából egy nagyhatalom első emberének megválasztásában gondolkodik. Ugyanez a globális gondolkodás jellemző a politikusra is. Washingtonban a megközelítés sokkal másabb, mint itthon vagy más közép-európai, akár nyugat-európai országban. Amerikát a globális kérdések foglalkoztatják, míg bennünket a helyzeti megoldások. – Amikor arról beszélt, hogy ön egy Románia nevű országból érkezett, és a magyar kisebbségnek a tagja, csodabogárként tekintettek önre? – A beszélgetőpartnereink – legyenek kongresszusi szakmai csoportok vagy külpolitikában, kutatóintézetekben dolgozók – tudják, értik, honnan jövünk. Az utca embere viszont nem tudja beazonosítani, hol van Románia. Számukra ez a lépték túl kicsi. Viszont az amerikai társadalom is változik: míg eddig egyre inkább meghatározók voltak az európai származású politikai családok, most az Egyesült Államok nagyon komoly dél-amerikai, mexikói bevándorlással néz szembe. Ezek a latin-amerikai közösségek megerősödtek, és ennek komoly hatásai lesznek. Az Egyesült Államok egyre kevésbé lesz Európához köthető, hacsak a globális problémák – mint az orosz, a kínai vagy közel-keleti – nem fűz szorosabban össze bennünket. – Hogyan befolyásolhatja a kelet-közép-európai térséget az Egyesült Államok következő elnökének a személye? – Erre vonatkozóan többféle megközelítés létezik, mindegyikben van igazság. Az általunk populistának tartott Donald Trumpnak azért van ekkora támogatottsága, mert az utóbbi két évtizedben berögösödött az amerikai társadalom. Nincsenek átjárások a különböző társadalmi rétegek között, és ez gondot jelent. Globális szempontból Hillary Clinton személye jelenti azt a politikát, amivel inkább meg vagyunk szokva, és biztonságpolitikai szempontból ez előnyösebb. Trump túl közel áll egy-egy olyan orosz állásponthoz, amellyel nem tudunk azonosulni, mert ez általában elnyomott Közép-Európát jelent. Viszont el kell fogadnunk, hogy történelmileg sosem volt két ennyire gyenge elnökjelöltje Amerikának. – Továbbmenve: lehet-e bármilyen hatása az erdélyi magyarságra nézve annak, hogy melyik jelölt nyer? Például a szóban forgó visszaszolgáltatási kérdésből kiindulva… – Ilyen szempontból szerintem a clintoni kormányzat kiszámíthatóbb. Trump meghirdette, hogy nem akar beleszólni a külpolitikába, csökkenteni akarja az Egyesült Államok NATO-részvételét, és lehet, hogy az egyre pozitívabb washingtoni álláspont ilyen módon elgyengül ebben a térségben. Ez pedig nekünk nem segítene. Kovács Hont Imre