Sok-sok baráti beszélgetésből, tervezgetésből származik, s a faluról elterjedt pozitívumok összhatásának, no meg talán annak is köszönhető ez az odafigyelés, hogy Énlaka végül nem került fel az UNESCO-örökséglistára. Csak divatba jött. Budapest-Belváros, az V. kerület lett az egyik testvértelepülése, ahol hosszú éveken át odafigyeltek az épített örökség megóvására és támogatták a hagyományos porták fenntartását. A gyakran idejáró külföldi és hazai művészek, egyetemi oktatók – akik közül sokan helyi ingatlannal is rendelkeznek – mindig tenni szerettek volna valamit a közösségért, s ha magát az autentikus falut a maga szellemiségével nem is tudták konzerválni, az épületeket, a környezetet azonban mindenképp. Ebben a folyamatban született meg a tanácskozások igénye és a stratégia kidolgozása, vagy legalább a szándék megfogalmazása, hogy miként lehet(ne) fejlődni, s melyek azok az értékek, amelyekből továbbszőhető az élhető jövő. Ilyen értékfelmutató szakmai találkozások színhelye minden második esztendőben Énlaka. A Firtos alatti kis településen hatodik állomásához érkezett az a kutatássorozat, amely a létezett hagyományos székely falu életének különböző színtereit kívánja feltárni, s azáltal, hogy tudatosítja az értékeket, segédletet, valamiféle alternatívát igyekszik kínálni a jövőben bekövetkező eseményekhez. Vajon mi az, ami a szellemi és a tárgyi örökségből továbbvihető? Vajon mi kell ahhoz, hogy ezek a kisközösségek fennmaradjanak, és biztos kisugárzással működjenek, megtartó erőt sugározzanak a világ felé? Túl a régészeti, történelmi és szociográfiai kutatásokon, a népi mesterségeken, a hagyományos gazdálkodáson és a népzenén, most az iskolai és a népi színjátszás vizsgálata kerül a kutatók látóterébe. Társadalomtudósok, közművelődési szakemberek, gyakorló műkedvelők találkoznak szeptember végén Énlakán, amikor bemutatják kutatási eredményeiket, de egyúttal az érdeklődők betekinthetnek a manapság zajló amatőr színjátszás életébe is, hiszen előadásokat, színműrészleteket is előadnak a vendégként érkező amatőr társulatok. Az elmúlt évtizedben Énlaka felkerült az akadémiai szintű tudományos élet térképére. Az a gyakorlat, hogy egyik évben konferenciát szerveznek, a másik esztendőben pedig kiadják könyv formájában az elhangzott előadásokat, illetve a kapcsolódó kutatási eredmények alapján készült tanulmányokat, és előkészítik a következő tanácskozás tematikáját, meghívják az illetékes szakértőket és forrásokat szereznek, hiszen az ilyen magas színvonalú eseményekhez komoly háttérmunka, PR-tapasztalat és vendéglátói tapasztalat szükséges. Túl a megőrzött népi építészeti örökségen, úgy látszik, hogy innen kívánnak mintákkal szolgálni a hagyományos életforma iránt elkötelezett kutatók ahhoz, hogy ebben a gyorsan változó világban is fennmaradhassanak jellegzetes szokásaink és a közművelődés különböző szintjei. Simó Márton