Tatárdombi búcsús beszédében Böjte Csaba ferences szerzetes azt kívánta: kiengesztelődve, egymásnak megbocsátva és egymás kezét fogva induljunk neki az új tanévnek. Az idei búcsú különlegessége volt ugyanakkor két vándorbölcső átadása. [caption id="attachment_76770" align="aligncenter" width="1000"] Böjte Csaba és zarándok gyermekei. A gyönyörködésért érdemes élni Fotó: Kovács Hont Imre[/caption] A Gyergyószárhegy közelében levő Tatárdomb búcsúja idén is a tanévkezdés, emellett pedig a családok éve jegyében vonzotta az emlékhelyhez zarándokok százait. A kisboldogasszony napi búcsús szentmise főcelebránsa Por­tik-Hegyi Kelemen esperes volt, és közreműködött a csíkszeredai Role együttes. Megindító ünnepi beszédében Böjte Csaba szerzetes arra emlékeztetett: Isten közösségre, nem infrastruktúrára építette az egyházát, a közösségnek azonban Jézus „stílusában” kellene élnie. Ehelyett egymást rágjuk, marjuk, és ez a magatartás a tanári közösségeket sem kerüli el. Csaba testvér minden hívet bűnbánatra, megbocsátásra, kiengesztelésre szólított fel, kiemelve a család fontosságát is. – Azért érdemes felkelni, dolgozni, élni, hogy gyönyörködjünk a gyermekünkben, a családunkban. Merjük megfogni egymás kezét! – buzdított a szerzetes. Hangsúlyozta: amikor egyik ujjunkkal a másikra mutatunk, akkor három ujjunkkal saját magunkra. – 100 évvel Trianon után miért nem tudunk még mindig kiengesztelődni? Miért nem loboghat Bukarestben is a székely zászló? – tette fel a kérdést az atya. A misét követően a Székelyföldi vándorbölcső program keretében először adtak át bölcsőket Gyergyóvidéken. Ezután következett az 1658-as csata emlékére állított obeliszk megkoszorúzása, majd egész nap kulturális és szórakoztató műsorok követték egymást a helyszínen. Kovács Hont Imre