„Keverd munkádat pihenéssel és hosszú életet nyersz” – tartja egy kínai közmondás. „Legtöbb betegség oka a túlhajszoltság, a stressz és kialvatlanság” – írja egy orvosi tanulmány. Két véglet elkerülése kiegyensúlyozottá tehet: kerülni az értelmetlen semmittevést, az üres henyélést, az értékes idő elvesztegetését, és kerülni a tartós túlhajszoltságot. Vakáció van a gyermekeknek, felén is túl vagyunk. Minden évben dilemma az iskoláskorúak szüleinek, hogy hogyan szervezzék meg a nyarat a 11 hetes nyári szünetre. Akármilyen hihetetlen, a gyerekeknek nemcsak a programok kellenek, hanem a nyugodt hétköznapok is a szüleikkel, hogy kipihenhessék az egész éves tanulás fáradalmait. Nem kell feltétlen túlszervezni a nyarat a szülőknek, hanem célszerű átgondolni és ajánlatos közösen lelassulni, sétálni, lazázni… A pihenés a megállás, az ünnep és a visszatekintés ideje. A szemlélődésé. És egyben erőmerítés az azután következő feladatokhoz, életünk ezt követő szakaszához. „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok… én megkönnyítlek titeket… Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, és megtaláljátok lelketek nyugalmát” – mondja Jézus. Jézus arra hív, hogy nyugalmat találjunk. Tudja Ő, mi lakik az ember szívében, hogy az élet túlságosan mozgalmas, fárasztó is lehet. Tudja, hogy rengeteg munkád van, munkahelyeden, majd otthon, a háztáján, és hogy ezek felemésztik erőidet. Tudja, hogy az élet „le tud fárasztani”… Jézus nem azt mondja, hogy ha fizikailag, lelkileg elfáradtál, sok minden nyomja a szívedet, akkor menjél el kicsit szabadságra… Vásárolj meg egy könyvet, az majd segít… ezek persze mind jó dolgok! Hanem azt mondja: jöjjetek Hozzám! Az kell, hogy legyen az első, hogy Hozzá megyünk. Ezt kell megtanuljuk: ha lelkünkben meg vagyunk fáradva, Jézushoz kell jönnünk. A test és a lélek pihenése Istenből születik. Kezdjük el gyakorolni, hová kell menni, amikor fáradtak vagyunk. Ha fizikailag fáradt vagy, felüdít egy jó zuhanyzás, egy kiadós alvás. De ha lelkileg, szellemileg fáradtál el, Jézus azt mondja, jöjj hozzám, jöjj, ahogy vagy. Így vegyél részt egy szentmisén! Vidd el fáradalmaidat. Ő szerető karjaiba fogadja azokat, akiket az élet kifárasztott és elnyomott. Voltál-e olyan ember társaságában, aki mindig levert, kifáradt, lehangolt, tele van panaszkodással, arcára van írva: nehéz a földi lét, és állandóan az élet nagy tragédiájáról beszél? Mit éreztél? Te is fáradtabb lettél. És voltál-e olyan ember közelségében, akinek puszta jelenléte, szavai felüdítettek, megvidámítottak? Érzed a különbséget? Mi lehet a titka? Meghívás és ösztönzés ez arra, hogy igyekezz eleget pihenni, aludni, felüdülni, feltöltődni. Lásd meg az életben a szépet, az igazat, a jót, a szentet is. És másokat is hívj erre. Ferenc pápánk nemrég egy ünnepen így szólt a papokhoz: Tudom, sokat szolgáltok, fáradtok, túlterheltek vagytok, nem jut mindenre idő… Mit kell tenni ebben a helyzetben? Helyes prioritást felállítani. A Szentatya azt kérte, hogy a papok ezt a fontossági sorrendet kövessék: Személyes ima – Eukarisztia – Igehirdetés – Pihenés – Karitász és emberi kapcsolatok. Úgy tűnik, mindannyiunk számára követhető kiegyensúlyozott ritmus ez. Ha úgy akarod, írd ki egy lapra és tedd a bibliádba, vagy tedd fel konyhádban egy jól látható helyre… hogy alkalmas időben figyelmeztetés, támogató erő legyen számodra. Jézus felüdít minket az Eukarisztiában, a szentmise ünneplésében, szentségimádásban, a csend misztériumában. De felüdít a testvérrel való őszinte találkozásban is. Nyissam meg előtte életemet, hadd töltekezzek megnyugvással, békével. Ft. Szénégető István-Barnabás plébános