enyhe havazás
Emlékállítás
Idén januárban lett volna 70 éves. Két éve azonban elutazott, végleg. Tőzsér József könyvkiadó és könyvkereskedő neve elválaszthatatlan maradt az erdélyi magyar, általában a magyar könyves szakmától. Pontosabban: könyves hivatástól. Barátai, tisztelői emlékét kívánják megörökíteni a csíkszeredai Kriterion-ház Petőfi utcai bejárata mellett elhelyezett domborművel. A plakettet ünnepélyes keretek között szombaton délután 3 órakor avatják.
Erdélyben a könyvkiadó, a könyvkereskedő és a nyomdász sosem volt pusztán „mesterember”, „iparos”, „boltos”, jóllehet természetesen szakmája szorgos mesterének kellett lennie – írja Pomogáts Béla A könyv műhelyében című írásában, amely ezelőtt tíz esztendővel látott napvilágot az Aki a könyveknek szolgál. A Tőzsér-postától a Pallas-Akadémiáig című, születésnapi ajándéknak szánt kötetben jelent meg.
A kereskedelmi forgalomba nem került – így ritkaságszámba menő, gyűjtőknek ínyencségnek, csemegének számító – kötetben a neves irodalomtörténész két történelmi példára hivatkozik, midőn megpróbálja kijelölni azt a helyet, amelyet Tőzsér József „az erdélyi magyar művelődés életében elfoglal”: „Az első Misztótfalusi Kis Miklós, aki tehetségét, vagyonát, egész munkás életét áldozta azért, hogy az erdélyi magyarok kezébe anyanyelvükön nyomtatott könyvek kerüljenek. A másik Kós Károly, aki a Trianon utáni közösségi megpróbáltatás nehéz éveiben éppen a könyvek által kívánta és tudta közösségi erőgyűjtésre és felemelkedésre mozgósítani Erdély magyarjait.”
De harmadik példát is említ: Domokos Gézát, aki a kommunista diktatúra utolsó két évtizedében az általa vezetett Kriterion Könyvkiadó által töltötte be az előbb vázolt hivatást, új értelmet, új rangot adva neki.
Domokos Géza kiadói munkássága szorosan összefonódik Tőzsér József könyvkereskedői tevékenységével, kettejük együttes munkája – s ennek mentén szorossá fűzött barátsága – révén az erdélyi magyar olvasó jutott színvonalas olvasmányhoz, a lelket gyarapító, a reményt éltető szellemi táplálékhoz.
A rendszerváltás után mindketten pályát váltottak: Domokos Géza a politikát választotta, Tőzsér József pedig – könyvkereskedői tevékenységét is folytatva – könyvkiadásba fogott. Együttműködésük azonban nem zárult le, közös munkálkodásuk eredménye a könyvkiadás, általában a kultúra támogatása érdekében létrehozott Kriterion Alapítvány.
Domokos Géza emlékét plakett őrzi a Kriterion-ház falán.
Tőzsér József hirtelen távozása után egyik tisztelője, dr. Veress Albert főorvos elhatározta, hogy emléket állít barátjának.
Akár egyedül is belevágott volna, de belátta, hogy nem sajátíthatja ki az emlékállítást, ugyanis ezáltal megbántaná számos közös barátjukat. Így hát az egyéni kezdeményezésből baráti összefogás lett, közös erőfeszítések révén előteremtették a plakett elkészítésének költségeit. Tőzsér József arcképét Sárpátki Zoltán szobrászművész mintázta meg, Lázár István vállalkozó gondoskodott a bronzban való kiöntésről, a plakett alapjául szolgáló márványlapot pedig Dóczy András szobrászművész biztosította.
Az emlékplakettet Tőzsér József barátai jelenlétében leplezik le, a szervezők felkérték, hogy szóljon az emlékezőkhöz: Szarka Gábor konzult; Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának munkatársát, Hodicska Tibor ny. nagykövetet; Antal Attilát, Csíkszereda mb. polgármesterét; a Kriterion Alapítvány nevében pedig Hajdú Áront. Ugyanakkor számítanak a néhai könyves barátaira, tisztelőire.
Így most már két plakett díszíti majd a Kriterion-ház falát: Domokos Géza és Tőzsér József bronzba örökített arcképe emlékeztet a két könyves ember barátságán túl a könyv életünket meghatározó szerepére.
Pomogáts Béla az idézett írásban az erdélyi magyar könyves emberek hivatását és felelősségét említette: „Valóban ez a hivatástudat a kisebbségi sors egyik legnagyobb erkölcsi és szellemi ajándéka, hiszen éppen a kisebbségi sorsban és különösen Erdélyben lehet mindig érzékelni azt, hogy a könyvek milyen meghatározó módon viszik előre a nemzeti közösség ügyét. Ezt igazolja különben Misztótfalusi Kis Miklós, Kós Károly és Domokos Géza – és természetesen Tőzsér József példája is.”
Sarány István
Erdélyben a könyvkiadó, a könyvkereskedő és a nyomdász sosem volt pusztán „mesterember”, „iparos”, „boltos”, jóllehet természetesen szakmája szorgos mesterének kellett lennie – írja Pomogáts Béla A könyv műhelyében című írásában, amely ezelőtt tíz esztendővel látott napvilágot az Aki a könyveknek szolgál. A Tőzsér-postától a Pallas-Akadémiáig című, születésnapi ajándéknak szánt kötetben jelent meg.
A kereskedelmi forgalomba nem került – így ritkaságszámba menő, gyűjtőknek ínyencségnek, csemegének számító – kötetben a neves irodalomtörténész két történelmi példára hivatkozik, midőn megpróbálja kijelölni azt a helyet, amelyet Tőzsér József „az erdélyi magyar művelődés életében elfoglal”: „Az első Misztótfalusi Kis Miklós, aki tehetségét, vagyonát, egész munkás életét áldozta azért, hogy az erdélyi magyarok kezébe anyanyelvükön nyomtatott könyvek kerüljenek. A másik Kós Károly, aki a Trianon utáni közösségi megpróbáltatás nehéz éveiben éppen a könyvek által kívánta és tudta közösségi erőgyűjtésre és felemelkedésre mozgósítani Erdély magyarjait.”
De harmadik példát is említ: Domokos Gézát, aki a kommunista diktatúra utolsó két évtizedében az általa vezetett Kriterion Könyvkiadó által töltötte be az előbb vázolt hivatást, új értelmet, új rangot adva neki.
Domokos Géza kiadói munkássága szorosan összefonódik Tőzsér József könyvkereskedői tevékenységével, kettejük együttes munkája – s ennek mentén szorossá fűzött barátsága – révén az erdélyi magyar olvasó jutott színvonalas olvasmányhoz, a lelket gyarapító, a reményt éltető szellemi táplálékhoz.
A rendszerváltás után mindketten pályát váltottak: Domokos Géza a politikát választotta, Tőzsér József pedig – könyvkereskedői tevékenységét is folytatva – könyvkiadásba fogott. Együttműködésük azonban nem zárult le, közös munkálkodásuk eredménye a könyvkiadás, általában a kultúra támogatása érdekében létrehozott Kriterion Alapítvány.
Domokos Géza emlékét plakett őrzi a Kriterion-ház falán.
Tőzsér József hirtelen távozása után egyik tisztelője, dr. Veress Albert főorvos elhatározta, hogy emléket állít barátjának.
Akár egyedül is belevágott volna, de belátta, hogy nem sajátíthatja ki az emlékállítást, ugyanis ezáltal megbántaná számos közös barátjukat. Így hát az egyéni kezdeményezésből baráti összefogás lett, közös erőfeszítések révén előteremtették a plakett elkészítésének költségeit. Tőzsér József arcképét Sárpátki Zoltán szobrászművész mintázta meg, Lázár István vállalkozó gondoskodott a bronzban való kiöntésről, a plakett alapjául szolgáló márványlapot pedig Dóczy András szobrászművész biztosította.
Az emlékplakettet Tőzsér József barátai jelenlétében leplezik le, a szervezők felkérték, hogy szóljon az emlékezőkhöz: Szarka Gábor konzult; Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának munkatársát, Hodicska Tibor ny. nagykövetet; Antal Attilát, Csíkszereda mb. polgármesterét; a Kriterion Alapítvány nevében pedig Hajdú Áront. Ugyanakkor számítanak a néhai könyves barátaira, tisztelőire.
Így most már két plakett díszíti majd a Kriterion-ház falát: Domokos Géza és Tőzsér József bronzba örökített arcképe emlékeztet a két könyves ember barátságán túl a könyv életünket meghatározó szerepére.
Pomogáts Béla az idézett írásban az erdélyi magyar könyves emberek hivatását és felelősségét említette: „Valóban ez a hivatástudat a kisebbségi sors egyik legnagyobb erkölcsi és szellemi ajándéka, hiszen éppen a kisebbségi sorsban és különösen Erdélyben lehet mindig érzékelni azt, hogy a könyvek milyen meghatározó módon viszik előre a nemzeti közösség ügyét. Ezt igazolja különben Misztótfalusi Kis Miklós, Kós Károly és Domokos Géza – és természetesen Tőzsér József példája is.”
Sarány István
.jpg)
.jpg)
