enyhe havazás
borús égbolt
Elterelés izgalmakkal
Udvarhely a részleges útlezárások, forgalomkorlátozások terhét nyögi ezen a nyáron. Kábeleket helyeznek a földbe, a víz- és szennyvízhálózatot bővítik, közben a megromlott utakat, járdákat javítgatják. A munka eredményére mindenki vágyik, addig viszont vásik a türelem, kopnak, romlanak a járművek. Vannak, akik pragmatikusan fogják fel a dolgot, s elfogadják, a fejlődésért néha a próbatételeket, nehézségeket is vállalni kell. Mások morognak, szidják a városvezetést, de valószínűleg ők akkor is kritizálnának, ha semmi sem történne.
Egy videó járta be a napokban a közösségi portált: valaki lefilmezte, hogyan haladt át sötétedés után a Budvár negyeden, ahová elterelték a kimenő forgalmat az egyik munkálat miatt. Romák sétálnak csoportokban, gyerekek rohangálnak az út közepén, az autós csak lépésben mer haladni. Egyrészt az út állapota miatt, másrészt nehogy elüssön valakit, és ne kockáztassa autója, netán saját maga testi épségét. Rendőri jelenlét, irányítás – nincs.
A Budvár lakótelep – mondjuk ki őszintén – a város gettója. Több száz roma lakik a leírhatatlanul leromlott tömbházakban, közel a város, és nagyon közel a társadalom pereméhez. Tulajdonképpen nem árt, hogy a forgalomelterelés miatt most az az udvarhelyi lakos is szembesül az ottani állapotokkal, aki eddig nagy ívben elkerülte a helyet. Nem árt, ha minél többen látják a helyzet tarthatatlanságát, és esetleg többen, több szálon is gondolkodni kezdenek ezen a problémán… Az viszont árt(hat), hogy olyan úton zajlik a forgalom, amely több száz, netán ezer munkába, iskolába bejáró ember járművét tartósan, heteken át rongálja, és az is, hogy bizony néha félelmetes elhaladni a tömbházak mellett. Lehet, hogy előítéletes, lehet, hogy politikailag nem korrekt, de bizony – a videó alatti bejegyzésekből kitűnik – sokan fellélegeznek, amikor baj nélkül átjutnak az úton-útfélen lebzselők, tereferélők, az ugráló gyerekek között. Akiknek szintén nem lehet könnyű a megnövekedett forgalom, a nagy por elviselése.
Szóval terelnek, tereltetünk, terhelnek, terhelődünk. Tényleg nem lehetne másképp?
Asztalos Ágnes
-min.jpg)
