Január 30-i lapszámunkban számoltunk be arról, hogy a munkaerő foglalkoztatásának ösztönzésére és a munkanélküliségi biztosítási rendszerre vonatkozó 2002/76-os törvény egyes előírásait újólag kiegészítették és módosították a január 25-én megjelent 2017/6-os sürgősségi kormányrendelet révén. Ez a mostani kormányrendelet tulajdonképpen azt a múlt esztendő októberében megjelent 2016/60-as hasonló jellegű sürgősségi kormányrendeletet „fejlesztette tovább”, azaz egészítette ki a munkaerő mobilitását ösztönző/serkentő előírásokkal. Az új előírások gyakorlatba ültetése viszont megkésett, lévén, hogy hiányzott az „útbaigazító”… A januárban megjelent 2017/6-os sürgősségi kor­mányrendeletben az is szerepel, hogy annak közlési időpontjától számított 60 napon belül kormányhatározattal kell majd jóváhagyni a 2002/76-os, utólag módosított és kiegészített törvény alkalmazási módszertani normáira vonatkozó, 2002/377-es kormányhatározat újólagos módosítását. A határidő ugyan március 25-én lejárt, de a kormányhatározat valamilyen okból kifolyólag nemigen akaródzott megszületni. Jókora késéssel, pontosabban május 25-én tűzték napirendre, illetve fogadták el. A Hivatalos Közlöny június 6-i számában megjelent és június 9-én hatályossá vált 2017/374-es igen terjedelmes kormányhatározatról van szó. (A két hónapos késést egyébként úgy próbálták „behozni”, hogy a mostani kormányhatározatban egyes határidőket hozzáigazították annak megjelenésének az időpontjához.) A gyakorlatba ültetés szempontjából, mármint a januári sürgősségi kormányrendelet egyes előírásainak a szempontjából azért van jelentősége a minap hatályba lépett kormányhatározatnak, mert az rendelkezik az egykori munkanélkülieknek a más helységekben való munkavállalás esetében nyújtható, illetve nyújtandó lakbérre vonatkozó eljárásról. A 2017/6-os sürgősségi kormányrendelet vonatkozó előírásai értelmében ezentúl azok a munkavállalók, akik lakhelyüktől 50 km-nél távolabb kerülnek alkalmazásra, lakbértámogatásban részesülnek. Tulajdonképpen egy programról van szó, s azt már el is nevezték első lakbér programnak, s annak értelmében a szóban forgó lakbértámogatást az állam három évig állja, annak kvantuma pedig a lakhatási költségek 75%-át teheti ki, de nem lehet több, mint havi 900 lej, ugyanakkor a támogatásban részesülő, illetve az arra jogosult munkavállalók havi nettó jövedelme nem haladhatja meg az 5000 lejes összeget. Most, hogy megjelent az alkalmazási normákat tartalmazó kormányhatározat, az érintettek igényelhetik ezt a támogatási formát, azaz a lakhatási költségek (tulajdonképpen házbér és közköltségek) részben történő, legfeljebb 900 lej értékű átvállalását. Ez nem hivatalból történik, hanem az érintett, illetve érdekelt munkavállaló kell hogy kérelmezze a területileg illetékes munkaerő-elhelyezési megyei ügynökségtől. Mennyi is a jövedelem? A kormányrendelet értelmében az egy főre, illetve az egy családra jutó havi nettó jövedelem nem haladhatja meg az 5000 lejt, mert amennyiben igen, akkor nem folyósítható, illetve nem igényelhető lakbértámogatás. A kormányhatározat értelmében a havi nettó jövedelmek megállapításánál a következőket kell figyelembe venni: a bérből és a bér jellegű jövedelmekből származó jövedelmek, javak használati jogának átruházásából származó jövedelmek, nyugdíjból származó jövedelmek, a garantált minimális jövedelem, munkanélküli segély, beilleszkedési ösztönző (stimulentul de inserție), gyerekgondozási illetmény. A házbér folyósítására a kérés, illetve az ügycsomó benyújtását követő hónaptól kezdődően kerül sor, legfeljebb 36 hónapon keresztül. Ugyanakkor a lakbér haszonélvezőjének havonta be kell nyújtania azon dokumentumokat, amelyek révén bizonyítást nyer a házbér, a közművi szolgáltatások befizetése, valamint a havonta realizált jövedelmek. Ez utóbbit azért, mert amennyiben az meghaladná a már említett 5000 lejt, akkor a jogosultság is érvényét veszti. Félhivatalos értesülések szerint a lakbérprogram iránt eddigelé nemigen mutatkozott érdeklődés, az arra esetleg jogosultak inkább az ingázást választják, választanák. Hecser Zoltán