enyhe havazás
Előre inna a medve bőrére...
A május 31-i kormányülést felvezető expozéjában Viorica Dăncilă kormányfő többek között a következőket mondta: „Tegnap jó híreket kaptam az Európai Bizottságtól. Tételesen arról van szó, hogy a 2021–2027-es periódusban a kohéziós politika az Európai Unió történetének legnagyobb költségvetési kiutalásában fog részesülni. Egy 374 milliárd eurós összegről beszélünk, Románia pedig 8 százalékkal több alapban fog részesülni, mint a jelenlegi költségvetési periódusban. Ezért köszönetemet fejezem ki Corina Crețu európai biztosnak, a régiós politikáért felelős biztosnak, nevezetesen azért, hogy közbejárt, de azért is, mert támogatta Romániát.” Merjük feltételezni, hogy a kormány tagjai számára nem jelentett „bombahírt” a kormányfői bejelentés, hisz ezt az értesülést már meglebegtette a nemzetközi sajtó az elmúlt hét elején, ugyanakkor az Európai Bizottság illetékesei is nyilvánosságra hozták május 29-én a 2021–2027-es pénzügyi időszakra vonatkozó költségvetési javaslataikat, s abban valóban fellelhetők a kohéziós alapok tekintetében azok a számadatok, amelyekre utalt a kormányfő. Ezek szerint Dăncilă asszonyság nem mondott semmi újat, ugyanakkor nem is sietnénk osztozni vele ebben az örömhírben. Nem, mert egyelőre nincs szó kész tényről, még csak ígéretről sem, csupán az Európai Bizottság javaslatáról. Márpedig a kormányfő kész tényként kezelte azt a közleményt, amelyet nyilvánosságra hozott az Európai Bizottság, s nála jóval óvatosabb és visszafogottabb volt „szellemi atyja”, a kormánypárt elnöke, Liviu Dragnea, aki ugyanaznap svájci látogatása során csak annyit mondott, hogy esetleg országunk 8 százalékkal nagyobb kohéziós alapban részesülhet majd. Egyébként a jelenlegi pénzügyi periódusban Románia rendelkezésére áll a strukturális és a kohéziós alapokból 25 milliárd euró, és még 15 millió euró a vidékfejlesztési és a területalapú támogatások fedezésére, amiből viszont eddigelé igen keveset sikerült lehívni, arról nem is beszélve, hogy a 2007–2013-as időszakban 1,6 milliárd eurónyi összeget úgymond elveszített Románia. Ilyen körülmények között továbbra is problémát jelenthet, hogy képesek leszünk-e lehívni a rendelkezésünkre álló alapokat. Vannak, akik e tekintetben továbbra is pesszimisták. Vizsgáljuk meg, mit is jelenthet az Európai Bizottság által javasolt költségvetés. Szakavatott elemzők szerint minden jel arra mutat, hogy újabb filozófiát próbál érvényre juttatni az Európai Bizottság: nagyobb összegeket juttatnának a gazdasági-pénzügyi válság utóhatásaival továbbra is küzdő déli tagállamoknak, ugyanakkor csökkentenék 2021-től kezdődően az iramosabb gazdasági növekedést elérő kelet- és közép-európai tagországoknak nyújtott forrásokat. Ugyanakkor a népességszám mint kritérium a jövőben nem fog abszolút prioritást képezni. Továbbá azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Nagy-Britannia kilépése az Unióból bevételkiesést jelent, és azt sem, hogy a migráció kezelése óhatatlanul pénzalapokat fog elvonni, illetve felemészteni. Ilyen körülmények között a bizottság úgymond rákényszerül adott átcsoportosításokra, mintegy 30 milliárd eurós összegről lehet szó, s ily módon lesz olyan tagállam, amelynél csökkennek a rendelkezésre álló alapok, és lesznek olyanok, amelyeknél gyarapodnak. A nyilvánosságra hozott táblázat szerint 5 tagállam lehet majd vesztese az EB által javasolt költségvetésnek: Csehország és Magyarország esetében a 2014–2020-as pénzügyi periódushoz viszonyítva a 2021–2027-es időszakra előirányzott pénzalapok 24–24 százalékkal csökkennének, Lengyelország esetében 23 százalékkal, Szlovákia esetében 22 százalékkal és Németország esetében 21 százalékkal. Nyertes lenne viszont Románia, Görögország és Bulgária, amelyek esetében 8 százalékos növekedésre lehet számítani, továbbá Olaszország, ahol az alapok 6 százalékkal bővülnének, és Spanyolország, amely esetében 5 százalékos gyarapodásról lehet majd beszélni. A felvázolt költségvetés máris elégedetlenséget váltott ki, a lengyel külügyminiszter például határozottan kijelenttette, hogy az országát érintő csökkentés „merőben inkorrekt”, magyar részről pedig azt hangoztatták, hogy foggal és körömmel fognak harcolni azért, hogy ne csökkenhessenek az alapok. A százalékarány tekintetében az egyik legnagyobb vesztes Lengyelország, ugyanakkor utalni kell arra is, hogy továbbra is a legjelentősebb értékű pénzalapokra számíthat, azaz 64,4 milliárd euróra. Románia esetében a 8 százalék növekedés azt jelenthetné, hogy a rendelkezésre álló alapok elérik a 27,2 milliárd eurót. Azt is meg kell jegyezni, hogy az egy lakosra kivetett uniós alapok tekintetében Magyarország továbbra is megelőzné Romániát, akárcsak Csehország. A pluszjuttatás ugyanakkor másabb feltételrendszert is jelent: a projektek társfinanszírozásában nő az önrész részaránya, ugyanakkor ezentúl 3 évről két évre csökken annak a periódusnak az időtartama, amely során még fel lehet használni az uniós alapokat a pénzügyi periódus lejártát követően. Amúgy Románia és Bulgária esetében a rendelkezésre bocsátandó pénzalapok megemelése tekintetében az Európai Bizottság illetékesei állítólag „a szegénységi fokot” tartották szem előtt.
Álljunk meg itt a számadatok ismertetése tekintetében. Feltétlenül nyomatékolni kell, hogy egyelőre csak javaslatokról van szó, azt még jóvá kell hagynia a tagállamok állam- és kormányfőinek, s a döntés feltételezi, hogy egyöntetűen megszavazzák a szóban forgó költségvetést. Ezek szerint a kormányfő előre ivott a medve bőrére. Ugyanakkor nem volt szerencsés köszönetet nyilvánítania Crețu uniós biztosnak, mert az uniós intézményrendszerben, és különösképpen az EB berkeiben nem veszik jó néven a részrehajlást. S talán nem is véletlenül...
Hecser Zoltán
.jpg)
