erős felhőzet
Elmúltál tizennyolc?
Gyermekkorunkban legtöbbször arról áradozunk, hogy milyen jó a felnőtteknek, hisz ők bármit megtehetnek, anélkül, hogy engedélyt kellene rá kérniük: kint maradhatnak sötétedés után, nem kell elkérezkedniük, ha valahová menni akarnak, este pedig addig nézhetik a tévét, ameddig csak akarják.
Eltelik a gyermekkorunk, kamaszok leszünk – amikor már sokkal több dolgot megtehetünk –, azonban nekünk ez nem elég, mindenáron felnőttek akarunk lenni. Azaz legalább tizennyolc évesek, mert az egyrészt menő, másrészt tényleg önállók lehetünk, és magunknak kell vállalnunk a felelősséget a tetteinkért. Múlnak az évek, felnőttekké válunk, majd azon vesszük észre magunkat, hogy a kerék megfordul: újra fiatalok, ismét gyermekek akarunk lenni, és örülünk, ha fiatalabbnak néznek bennünket a valós életkorunknál. Igazából mindig fiatalabbnak néztek, mint amennyi voltam, és alapjáraton nem volt ezzel semmi bajom. Kilencedikes koromban azonban azt hihették rólam, hogy az általánosból küldött át az osztályfőnök valamiért. Mostanra sem igazán változott a helyzet, és noha a harminc sokkal közelebb van, mint a húsz, még mindig érnek meglepetések.
Budapesten töltöttem a pihenőszabadságom, vásárolni mentem, fizetéskor pedig sör is volt a kosaramban. Nem gondoltam, hogy a kasszásnak olyan nagy meglepetést fogok ezzel okozni, viszont arra lettem figyelmes, hogy méreget, közben meg gondolkodik. Elképzelni nem tudtam, hogy mi lehet a gond, ő azonban folytatta, egy idő után pedig olyan érzésem támadt, mintha farkasszemet akarna nézni. Vártam, hogy kérdezzen valamit, és hát jött is a kérdés:
– Elmúltál tizennyolc?
– Tessék? – kérdeztem vissza.
Elsőre is értettem a kérdést, csak a döbbenet és a röhögőgörcs közötti határon nem futotta jobbra. Hirtelen átfutott az agyamon, hogy az igazi kabaré akkor kezdődik majd, ha elkéri a személyimet. Nem kérte. Ismét érkezett a kérdés, én pedig megnyugtattam, hogy kábé tíz éve is kiszolgálhatott volna, de nincs semmi baj, vélhetően az zavarta meg, hogy frissen borotválkoztam. A szeme kikerekedett, jót nevetett, nekem pedig feldobta a napom. Jó lenne majd ugyanezt kipróbálni mondjuk a negyvenéves kortárstalálkozóm előtti estén. Hátha.
Kertész László
.jpg)
