szórványos felhőzet
borús égbolt
kevés felhő
Elmarad?
Azt hiszem, hogy ez olyan szó, amelyet eléggé gyakran fogunk használni a következőkben. Még jóformán el sem kezdődtek az óvintézkedések, máris három olyan programmódosításról értesültem, amely érint. Egynek csak résztvevője kívántam lenni, a másik kettőben viszont aktívan ott kellett volna legyek. De elmaradt. És ez még csak a jéghegy csúcsa. A dolog eleje. Ha így haladunk, akkor az iskolai oktatás szüneteltetése – még akkor is, ha sikerül a kórt megfékezni, vagy lokalizálni, és nem következnek be drámai változások – felvet néhány új problémát. Az oktatási intézményeink nem egyszerű tanodák, hanem gyermekőrzők is. Úgy alakult a szülők életritmusa, hogy a reggel nyolc és délután négy közötti időt munkával töltik. Sokan korábban kezdik, és később zárják a hétköznapokat a piac színterén. Időnként helyettesíthető a szülő, az apa vagy az anya helytállhat egyedül is, de hosszabb távon ez az állapot nem tartható. Közülünk csak kevesen élnek hagyományos családmodellben, nem engedhető meg ez a luxus, nem általánosítható a gyakorlat, hogy akkor szólunk a nagymamának, mert sok esetben támogatásra szorulnak, és – főleg a fiatalabb nagyszülők esetében – az sem ritka, hogy épp külföldön tartózkodnak. Mert elvállaltak valamit. Mert ott élő gyermekeiket és unokáikat látogatják. És mi van akkor, ha valahol karanténba kerülnek? Mi van akkor, ha ők a vírushordozók? A veszély bárhol, bármikor, bármilyen formában felbukkanhat. Teljesen kiszámíthatatlan szituációkba kerülhetünk akár egy hétköznapi bevásárlás során, tömegszállítási eszközön, bankban, bármelyik hivatalban, ahol intéznivalónk akad. Megrekedhetünk tíz kilométerre odébb, de akár Hongkong vagy München repülőterén is. Mert ilyen ez a világ, ha senkinek sem jó, nem elég a helyben termő bér, s másfelé keresi a kolbászból font kerítést. Pedig nincs olyan. Nem igaz, hogy másutt jobb. Amikor nagy a baj, akkor gondolunk és vágyunk igazán haza. A sok elmaradt tábla a megérkezésben is segíthet. Hadd találjuk fel magunkat itthon, a jövőnkben, amikor a technikát nem marhaságokra, hanem jobbításra és a túlélésre hasznosítjuk. És újra felfedezzük a megtartó otthonosságot. És akkor sok teher valóban elmarad a bajból.
Simó Márton
.jpg)
