Az elmúlt két-három hét során szinte napi rendszerességgel láttak napvilágot a kötelező magánnyugdíj-rendszerrel, az úgynevezett II-es nyugdíjpillérrel kapcsolatosan ilyen vagy olyan értesülések, nyilatkozatok és értékelések. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy néhány hónapos szünetet követően ismét szárnyra kaptak azzal kapcsolatosan többé-kevésbé megbízható információk. [caption id="attachment_69526" align="aligncenter" width="570"] Radu Crăciun: a körte nem azonos az almával...[/caption] Még egy év sem telt el azóta, hogy a kormányzati körökből kiszivárgott ama értesülés, miszerint gyökeresen megváltoztatnák a II-es nyugdíjpillér jogállását, illetve a kötelező magánnyugdíj rendszerét, s valószínűsíthető, hogy annak vesztesei lehetnek, lesznek mindazon személyek, akik hozzájárulást fizettek be, s annak alapján a törvényes nyugdíjkorhatár elérését követően jogosultak lesznek a magánnyugdíj-alapok ügykezelői által a jogszabály feltételei közepette nyugdíj jellegű juttatásra. Akkor a Tudose-kormány cáfolta a szóban forgó értesülést, legalábbis fél szájjal, és az egyik hírközlő, nevezetesen az egyik alapkezelő vezérigazgatóját menesztették és megvonták hatósági akkreditációját. Most viszont úgy tűnik, hogy az idő őt igazolta, és mégiscsak bekövetkezik igen lényegesnek minősíthető változás a II-es nyugdíjpillér jövőbeni sorsát illetően. Mielőtt azonban megpróbálnánk rávilágítani, körüljárni a kormányzati szándékot, indokoltnak találjuk visszatekinteni, nevezetesen amolyan leltárt készíteni a megelőző esztendők során történtekről. A jelenlegi nyugdíjrendszernek három pillére van, az I-es, a II-es és a III-as pillérre kell támaszkodnia. Az I-es pillér a köznyugdíjrendszer, s arra vonatkozik az utólag módosított és kiegészített 263/2010-es törvény, a II-es pillér az úgynevezett kötelező magánnyugdíj-rendszerre a 2004/411-es törvény vonatkozik, s amelyet utólag többször is módosítottak és kiegészítettek. A III-as pillér a fakultatív nyugdíjbiztosítási rendszert képezi, amely esetében adott biztosítótársaságokkal bárki szerződést köthet, s annak előírásai alapján majd a későbbiek során részesülhet amolyan nyugdíjkiegészítésben, megfelelően a szerződésben rögzített előírásoknak. Ami a II-es pillért illeti, ugyan magánnyugdíj-rendszerről van szó, de az alkalmazottak (de nemcsak) esetében az abban való részvétel, illetve hozzájárulás-fizetés kötelező, s annak mértékéről ugyancsak a törvény rendelkezett, rendelkezik. Több mint kilenc-milliárd euró Annak idején a törvényben szerepelt egy felfuttatási menetrend is, amely szerint 2008-tól kezdődően évente a bruttó jövedelemnek 0,5%-át kell átutalni, átirányítani a kötelező magánnyugdíjba, oly módon, hogy a szóban forgó részarány 2016-ra elérje a 6%-ot. Ennek a törvényes előírásnak utólag nem sikerült érvényt szerezni, illetve az éves befizetési kvótaemelést többször is elnapolták, s ilyenképpen a szóban forgó részarány 2016-ban, akárcsak 2017-ben „megállapodott” 5,1%-nál. Az idei évtől kezdődően a kormány úgy döntött, hogy annak szintjét lecsökkenti 3,75%-ra. Erre megvolt az indok vagy inkább a magyarázkodás: Olguța Vasilescu munkaügyi miniszter azt hangoztatta, hogy a munkáltatói társadalombiztosítási hozzájárulás-fizetési kötelezettségeknek a munkavállalókra való átruházása révén a befizetendő összeg kvantuma meg fog növekedni, ilyenképpen pedig a 3,75%-ra zsugorított a II-es pillért megillető érték nem fog csökkenni. Neves szakértők és nem utolsósorban a magánnyugdíjak ügykezelőinek egyesülete szerint ez így nem igaz, mert a 2017-ben átutalt 7,1 milliárd lej értékű hozzájárulásként befizetett összegből az idei esztendőben a magánnyugdíj-pénztárak folyószámláira 6–6,5 milliárd lej folyhat be. Olguța Vasilescu továbbra is mást állít: lévén, hogy a bruttó bérek úgy átlagban mintegy 20%-kal emelkedtek, a 3,75%-ra zsugorított hozzájárulási kvóta ellenére is legalább ugyanannyi összeg érkezik majd a magánnyugdíj-pénztárakhoz, mint az elmúlt esztendőben. Mondani lehet ezt is, azt is, sőt handabandázni is, de mi inkább a szakértők hatástanulmányában bíznánk meg, azokéban, akik a befektetési alapok tekintetében nagy tapasztalattal és szakmai ismerettel rendelkeznek. Úgyszintén, bár nem ide tartozik, de utalhatnánk arra is, hogy Vasilescu tárcavezető, valamint a kormány illetékeseinek a számításai, a becslései nemigen igazolódtak be a közszférai egységes bérezési kerettörvény hatásmechanizmusa tekintetében sem, legalábbis nem egyes szegmensek, például az egészségügyi intézményrendszer esetében. Úgyszintén azt is feltétlenül nyomatékolni kell, hogy az a II-es pillér, amelyen nyugszik a kötelező magánnyugdíj-rendszer, óhatatlanul gyengült az elmúlt két esztendő során, amikor is a 6%-os arány helyett csak 5,1%-os „érvényesült”. Amúgy a szakértők elvégeztek konkrét számításokat is, s abból ragadnánk ki egyet-kettőt: egy olyan személy, akinek a bére 2017-ben 1450 lej volt és 2018 januárjában 1900 lejre emelkedett, a megelőző évben havonta 73,95 lejt „irányított át” a II-es nyugdíjpillérbe, az idei esztendő januárjában már csak 71,25 lejt, azaz 2,7 lejjel kevesebbet; egy olyan személy, akinek 2017-ben 4100 lej volt a bére, s azt 2018 januárjában 4920 lejre emelkedett, ez utóbbi hónapban 24,6 lejjel kevesebb értékű hozzájárulást folyósított akarva, nem akarva a magánnyugdíj-pénztárnak, mint a megelőző esztendőben. Vitatható szándék Említettük, hogy a II-es nyugdíjpillérrel kapcsolatosan nemrégiben nyilatkozott maga a kormányfő is, nevezetesen az április 12-i kormányülésen: „A II-es nyugdíjpillér fejlesztésére vonatkozó törvényes keret finalizálása a következő évnegyed egyik prioritását jelenti, ilyen értelemben pedig azt kell biztosítanunk, hogy egyetlen személynek sem lehet kisebb az állami nyugdíja, akkor, ha hozzájárul a II-es nyugdíjpillérhez. Ennek érdekében kialakítottunk egy csoportot, amely tárgyalásokat folytat a privátnyugdíj-alapok ügykezelőivel és a privátnyugdíjak haszonélvezőinek az egyesületeivel egy új keret, egy európai keret létrehozása végett, amely nyitottabb lehet a takarékosság és a befektetések vonatkozásában. Elképzeléseink szerint a második évnegyed végéig ennek az új törvényes keretnek rendelkeznie kellene a Pénzügyi Felügyeleti Szakhatóság egyetértésével is, hogy azt követően a kormány jóváhagyhassa.” Akaratlanul is némi ellentmondást fedeztünk fel a kormányfő nyilatkozatában: azt mondta, a „következő” évnegyed prioritása, azaz a harmadik évnegyedé a szóban forgó jogszabály meghozatala, ugyanakkor azt is, hogy a második évnegyed végéig azt el kell fogadnia a kormánynak. Lehet, megfeledkezett arról, hogy amikor elhangzottak a szavai, már benne jártunk (és benne járt a kormány is) a második évnegyedben. A nyilatkozatát többször is átolvasva nemigen derült ki, hogy miért is van szükség a II-es nyugdíjpillér „fejlesztésére” és miért vált az éppen most időszerűvé. Nehogy az legyen a végeredmény, hogy valamilyen turpisságok révén az tulajdonképpen „visszafejlődjön”, és annak, ha közvetett módon is, de a későbbiek során vesztesei legyenek azok, akik az utóbbi évek során arra „befizettek”. Egyébként is azt is nehéz értelmezni, mit is akart mondani a kormányfő, amikor azt hangoztatta, hogy a II-es nyugdíjpillérre befizető személyek állami nyugdíjai nem csökkenhetnek. Annál is inkább nehezen értelmezhető ez az „érvelése”, mert ugyan mindkét esetben nyugdíjról van szó, de a befizetések, azaz a hozzájárulások semmiképp sem moshatók össze, illetve nem egy és ugyanazon edénybe folynak be. Ugyancsak konkrét számításokat tartva szem előtt az egyik legtekintélyesebb hazai nyugdíjbiztosítási szakértő, Radu Crăciun azt hangoztatta, hogy legrosszabb esetben sem 3,75%, hanem 4,25%-ra kellett volna, illetve lehetett volna mérsékelni a szóban forgó arányt. Továbbá van még a II-es nyugdíjpillér „fejlesztési” szándékához kapcsolódóan egy másik kérdéscsoport is: úgy tudni, hogy a finalizálás szakaszához érkezett az új nyugdíjtörvény. Ha ez így igaz, márpedig így igaz, akkor miért kell annak elejébe menni egy olyan jogszabállyal, amelynek ahhoz van valami „köze”? Arról pedig éppenséggel kár lenne vitatkozni, hogy 2016-tól kezdődően csökkentek-e vagy sem a II-es pillér, a magánnyugdíj-alapok bevételei. Kár, mert a számadatok magukért beszélnek. Hallani arról is, hogy opcionális lesz a II-es nyugdíjpillérhez való csatlakozás, azaz hozzájárulás-fizetés. Tehát a majdani jogszabály megjelenését követően kell majd az érintetteknek írásos úton dönteniük arról, hogy abban továbbra is részt akarnak-e venni vagy sem. Egyes szakértők szerint egy faramuci eljárás (mármint a II-es nyugdíjpillérről) lenne ez, s szerintük csak azoknak kellene kérést benyújtaniuk, akik arról a jövőre nézve le akarnak mondani. Egyébként az egyik legilletékesebb, Teodorovici közpénzügyi miniszter is eléggé homályosan nyilatkozott a szóban forgó „fejlesztésről”. Érdemes megszívlelni azt is, amit a már említett szakértő, Radu Crăciun a minap megfogalmazott: helytelen minden olyan meglátás, miszerint az I-es és a II-es pillér konkurens lenne, mert azoknak tulajdonképpen egymást kiegészítő jellegük van, ugyanakkor működésük tekintetében két különböző elvről van szó. Bárminemű összehasonlítás a két pillér között egyenlő lenne a körte összehasonlításával az almával”. „(Nem idetartozik, de megemlíthetnénk, hogy voltak olyan országok, ahol más sínre terelték a magánnyugdíj-pénztárak mozdonyát, s úgy tűnik, hogy utólag bebizonyosodott, azok fognak jobban járni, akik a bejáratott sínpáron maradtak.) Hátulütők Pénzügyi befektetési szakelemzők, valamint a magánnyugdíjalapok ügykezelőinek illetékesei a minap arra is figyelmeztettek, hogy a II-es nyugdíjpillér esetleges „elfűrészelése” katasztrofálisnak bizonyulhat a tőkepiac tekintetében is. Az a hét magánnyugdíjalap, amely ügykezeli a befizetett hozzájárulásokat, több mint kilencmilliárd euróval rendelkezik, s annak több mint 60%-át a költségvetési hiány vagy a közadósság finanszírozására fordítja, ugyanis a román állam által kibocsátott kötvényekbe fekteti be. Amennyiben a II-es nyugdíjpillérbe befolyt hozzájárulásokat a jövőben átirányítanák az állami költségvetésbe, akkor annak a későbbiek során nagyon kedvezőtlen kihatásai lennének a hazai tőkepiacra. Az igaz, hogy ideig-óráig csökkenni fog a költségvetési hiány, de annak meglesz a maga ára, nevezetesen a későbbiek során az csökkenni fog, nevezetesen attól a pillanattól, amikor is kezdenek nyugdíjba vonulni azok a személyek, akik hozzájárultak a magánnyugdíj-pénztárhoz. Ilyen összefüggésben érdemes megemlíteni azt is, hogy Ro­mániában a szociális kiadások a GDP-nek körülbelül 8%-át teszik ki, s legjelentősebb arányt (közel 33%-ot) képviselnek a költségvetési kiadásokban. Továbbá felmerülhet egy, a maga nemében érdekes, de akár fontosnak bizonyuló kérdés is: miként viszonyulhat a II-es nyugdíjpillér „fejlesztésére” vonatkozó szándékhoz a kormánykoalíciós partner, az ALDE elnöke, Călin Popescu Tăriceanu? Kérdezhető ez annak okán, hogy annak idején az arra vonatkozó 2004/411-es törvény kimunkálására az ő, illetve az általa vezényelt kormány és parlamenti többség „égisze” alatt került sor. Máris hallani arról, hogy személyes, illetve pártja álláspontja némileg eltér a kormányfő és egyes tárcavezetők szándékaitól.   Számokban a II-es pillérről – országos viszonylatban 7,1 millió személynek van magánnyugdíj-hozzájárulási folyószámlája – a február végi adatok szerint egy hozzájárulást fizető személynek átlagosan 5999 lej értékű pénzösszeg gyűlt fel a folyószámláján – az aktív folyószámlák esetében a fentebbi átlagérték 11 475 lej volt – mintegy 1,2 millióra tehető azok száma, akik esetében az egyéni folyószámlákon lévő összeg értéke meghaladta a 10 000 lejt – a magánnyugdíjbeli folyószámlákon felgyűlt pénzösszeg értéke az elején meghaladta a 42 milliárd lejt, amelyből 7 milliárd lejt tett ki a befektetések eddigi hozadéka – amennyiben határidőre elérte volna a hozzájárulási százalékarány a 6%-ot, akkor az év elején a folyószámlákon lévő teljes összeg meghaladta volna a 47 milliárd lejt Megjegyzés: az aktív folyószámlák száma jóval kevesebb, mint a nyilvántartásban szereplő 7,1 millió személy, ugyanis időközben egyesek külföldre távoztak vagy megszűnt munkaviszonyuk, illetve munkaképtelenné váltak vagy esetleg elhaláloztak. Hecser Zoltán