Elfeledett természet, elfeledett múlt
Ha az utazás kerül szóba, rögtön távoli vidékeket képzelünk magunk elé: az Andok hegycsúcsait, Hawaii fehér homokos tengerpartját, őserdőt és sivatagot. Pedig ha szétnézünk egy picit a Kárpátok bércein, s onnan elindulunk lefelé a völgyekbe, számtalan gyönyörű hely tárul szemünk elé. Olyan mesebeli vidékek, ami valahonnan ismerős, de mégis legtöbben csak fényképeken láthattuk. Mélyen, legbelül még emlékezhetünk az érintetlen vadonra, ahol őseink élhettek. Mert hiszem, hogy bele van kódolva a génjeinkbe az ősi természet, hogy a betonrengetegek közepén se feledkezzünk meg róla.
Ilyen hely a Fogarasi-havasok lábánál fekvő Tündérek völgye, ami Nagyszebentől csupán 35 kilométerre fekszik, s ami néhány éve igen felkapott turistahelynek számít. Köszönhető egy bukaresti házaspárnak, akik megálmodtak és természetes anyagokból felépítettek egy mesebeli kastélyt. Igaz, a hat éve épült háznak nem adtak funkciót, ezért a látványon kívül nem sok minden történik e helyen, mégis naponta több száz látogató megfordul. Kevesen tudják azonban, hogy a Felsőporumbák településhez tartozó határrészen 1619-ben Bethlen Gábor alapított üveghutát, ahová muranói üvegfúvókat hozatott. Ők Bethlen halála után hazatelepültek, majd helyi román jobbágyokkal indult újra a huta, akik valószínűleg a muranóiaktól tanulták a szakmát. 1629-ben Brassóban már porumbáki román fazekasokat említettek. Az üvegeket Erdélyen kívül a román fejedelemségekbe is szállították. A hutában a 19. század folyamán csehországi német üvegfúvók dolgoztak, de az elkészült tárgyak minősége ekkor már messze elmaradt a nyugat-európai színvonaltól. Bár az 1800-as évek közepén a lakosság nagy része román nemzetiségű volt, száz német és huszonegy magyar is lakott a településen.
Ma is laknak magyarok, szám szerint tizenegyen. Hátha majd e festői környezetben valakinek eszébe jut berendezni egy múzeumot, amely feleleveníti a település múltját és többet megmutat történelméből. Mert a táj szépsége ugyan lenyűgöző, mégis hiányérzettel jön el a látogató, hiszen elvárja, hogy a formát megtöltsék tartalommal.
Nagyálmos Ildikó