enyhe havazás
Élet a határon
Néha az az érzésem, hogy a határon élek, a józan ész, a modernitás világa és valami abszurdisztáni, a sötét kilencvenes évekre hajazó társadalom választóvonalán. Hatalmas a szakadék a két világ között, talán mélyebb, mint bármikor korábban. Ugyanabban az időben élünk, de mintha fényévek választanának el egyes emberektől. Egy online újság egyik cikkében arról olvasok, hogy még néhány napig megpályázható az egyik bukaresti angol magániskola ösztöndíja, a másik cikkében pedig, hogy Romániában tavaly még 2355 olyan tanintézet volt, amelyben kinti vécére jártak a gyermekek. Az egyik hír arról szól, hogy aki megkapja az ösztöndíjat, az a legmagasabb szintű képzésben részesülhet, kinyílik a világ előtte, több száz éves egyetemekre mehet tovább, és egy olyan oktatási rendszerbe kerülhet be, amely megalapozza számára a szakmai előmenetelt bármilyen területen, a másik hír pedig talán arról, hogy az ezen iskolákba járó gyermekeknek minden bizonnyal sosem lehet részük abban, amiben az angol magániskola diákjainak. A különbségeket nem az illemhely jellege adja, de az az, ami jól példázza. A generációs különbségek mások, természetes, hogy nagytatám csak csodálja a mindent tudó okostelefonokat, ahogy az is, hogy a hároméves lányom már egyedül lapozza a telefon képgalériáját. Ami ijesztő, az a mentalitásbeli szakadék, amivel nap mint nap szembesülünk. Olvashatunk például tudományos igényességű cikket valamelyik betegség forradalmian új kezelési módjáról, de arról is, hogy a fokhagyma gyógyítja a daganatos betegségeket. A korrupcióellenes harc a nyilatkozatok szintjén tovább dübörög, közben pedig semmi kivetnivalót nem találnak a szervezők abban, hogy az európai uniós soros elnökségének átvételére szervezett ünnepségen a díszvendégek mögé ültették a korábban elítélt Adrian Severint. Ugyanebben az országban vannak fiatal nők, akik sokat tanulnak, majd top cégeknél helyezkednek el top szakmákban, és vannak lányok, akik akár 15 évesen kimaradnak az iskolából, mert férjhez mennek. A civilizációs betegségek nálunk is terjedőben, de van, ahol még a rühösséggel kell hadakozniuk az orvosoknak. Sokan, sokszor elmondták, miért káros ősszel az avart, a tarlót égetni, mégis minden ősszel füstben fuldoklunk hosszú hetekig. Sokat tudunk a bacilusokról is, mégis simán végigtapogatják előttünk az élelmet az üzletben. Nagy problémák és mindennnapi kis bosszúságok, de mind ugyanazon tőről fakadnak. Nem annyira a társadalmi rétegek közötti, mint amennyire a mentalitásbeli különbségekből.
R. Kiss Edit
-min.jpg)
