borús égbolt
Egyszer hopp, máskor kopp
Tegnap éppen a hopp eset a csíkszeredaiakra, többen dilemmába estek, hogy vajon Nagy Péter előadására menjenek a Csíki Moziba, a jelenlegi és volt művészetis diákok Slágerebbjén szórakozzanak a volt Szakszervezetek Művelődési Házában vagy a Best 100 nemzetközi fotókiállításon vegyenek részt a Megyeháza Galériában. Másik választási lehetőségük is volt a Gál Sándor tér környékén lakóknak: megismerhették a tér rendezési tervét és kifejthették véleményüket azzal kapcsolatban. Közben a Csíki Játékszínben Márdirosz Ágnes idézte meg Karády Katalin alakját.
Rendezvényszervezőként ilyenkor a frász ül belém, mert tudom, hogy minden más szervező nagyjából ugyanazzal az érdeklődő közönséggel számol: pár idős értelmiségivel. Könyvbemutatón, tudományos előadáson nagyjából ugyanazokból a személyekből áll a közönség magja, hozzájuk csatlakoznak a rendezvény szereplőihez szorosan kapcsolódó személyek, illetve az a pár érdeklődő, akit valóban a kötet, a téma vonz, nem az udvariasság kényszere.
A jelek szerint csupán a lakossági fórum süllyedt viszonylagos érdektelenségbe, az összes többi rendezvény megtalálta a közönségét. A Facebookon, majd a lapunkban megjelenő tudománynépszerűsítő sorozatával elismertséget és népes követő-, rajongótábort szerzett Nagy Péter előzetes félelmei ellenére megtöltötte a mozitermet, friss és közvetlen, megnyerő stílusa sokakban új tudományképet alkot. A művészetiseknek is sikerült közönséget toborozni és sikeres telt házas koncertet tartani, különböző zenei stílusokban feleleveníteni a slágerebbnél slágerebb slágereket. A galériák közönségének magja nagyjából állandó, örömmel tapasztalom, hogy – más alkotókkal ellentétben – a képzőművészek és a fotográfusok jobban figyelnek egymásra, kíváncsiak egymás teljesítményére, éppen ezért szép számban vesznek részt egymás egyéni tárlatain vagy a csoportos kiállítások megnyitóin. Ez történt tegnap este is: a nagyszámú kiállító, a bemutatott anyag tegnap este is számottevő közönséget vonzott. S merem remélni, hogy a színházban sem üres teremben alakította az ismert és elismert művésznő korának ünnepelt díváját, Karádyt.
Tehát a szeredai közönség számára hopp volt a tegnap este. Pedig vannak napok, amikor a kopp a jellemző: menne az emberfia valamilyen jó rendezvényre, de nincs ahová. Vagy akkor is beáll a kulturális éhkopp, mikor amúgy hopp volna: egyszerre tartanak két könyvbemutatót, két előadást vagy két tárlatnyitót. Ilyenkor a közönség óhatatlanul megoszlik, vagy – félórányi, órányi kezdésiidő-eltolódás esetén – rohannak egyik helyről a másikra.
Már évekkel ezelőtt felvetődött a különböző rendezvények összehangolásának igénye – a közönség részéről. Születtek is ilyen-olyan honlapok, adatbázisok, de eddig még senki nem tudta megnyugtató módon megoldani a kérdést. A tegnap esti történések azonban bebizonyították, hogy ha megfelelően változatos a kínálat, s kilépünk a színház–könyvbemutató–tárlatnyitó sémából, a más műfajok iránt érdeklődőket is lehet mozgósítani, meg lehet tölteni a kulturális rendezvényeknek otthont adó termeket. S akkor többször lehet hopp, mint kopp.
Sarány István
