Hirdetés

Egyre szebb, egyre biztatóbb

HN-információ
kerteszlaszlo_szinesTavaly jártam először a Gyergyói Tánc- és Zenetáborban, egy tudósítás anyagáért buszoztam le Gyergyószentmiklósról a tábor helyszínére, Gyergyóremetére. Őszintén szólva nem számítottam eget rengető dolgokra, egyszerű tábort képzeltem el úgy 30 gyermekkel és néhány oktatóval. Ehhez képest kimondottan kellemesen csalódtam, leesett az állam, amikor megérkeztem a helyszínre: egyik épületben a kicsik, másikban a nagyobbak ropták a táncot, az emeletről hegedűszó hallatszott, és az egészet áthatotta a népdal, amelyet egy másik helyiségben oktattak a gyermekeknek. Rögtön tudtam, hogy itt nem egy egyszerű táborról van szó: Gyergyóremetén a hagyományok egyre inkább foszlásnak induló kötelére igyekeznek néhány erős csomót húzni. Alig vártam az idei tábort, és mondanom sem kell, ezúttal is örömet szerzett a látvány. Folyamatosan zajlott a regisztráció, a gyermekek türelmetlenül várták, hogy ismét újabb és újabb lépéseket tanuljanak. Még soha nem voltak ilyen sokan, pedig ez már a negyedik tábor: közel kétszáz gyermek részesül népdal és -táncoktatásban a hat nap alatt. – Te is táborozni jöttél? – kérdezte meglepetésemre egy hozzávetőleg 10 éves kisfiú. – Nem, én az újságba fogom leírni azt, hogy ti milyen ügyesek vagytok – válaszoltam. Kikerekedett szemekkel nézett rám, láttam rajta, hogy ismeri az újságíró fogalmát, azonban még mindig zűrös volt kicsit a tekintete. – És te komolyan nem maradsz itt táncolni, inkább leülsz és írsz? Jaj, pedig itt olyan jó! Tavaly voltam először, és alig vártam, hogy ismét jöjjek! – mondta szinte ujjongva. Ismerős – gondoltam magamban. Bizonyára, az összes gyermek nagy lelkesedéssel várta a tábort, a táncot, az éneklést, az újabb közös élményeket. Minden este idős adatközlők táncát nézhetik ámuló szemekkel, majd később, amikor emlékként tekintenek vissza ezekre az eseményekre, eldönthetik, hogy mi is fontos igazán. Kertész László


Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!