Nemcsak a várandósság alatt, hanem akár a kora gyermekkorban elraktározott élmények is meghatározhatják a szülést, a gyakran negatív benyomások pedig elő is hangolják egymást és megnehezítik, hogy az asszonynak beavatkozásoktól mentes, természetes szülése legyen – fejtette ki dr. Varga Katalin. A pszichológussal, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanárával a nemrég Csíkszeredában lezajlott, Biztonságban szülni és születni című szülészeti konferencia alkalmával beszélgettünk. [caption id="attachment_94867" align="aligncenter" width="265"] Fotó: Miklós Csongor[/caption] – Szuggesztív hatások a perinatális időszakban címmel tartott előadást a konferencián. Milyen szuggesztív hatásokról van szó, milyen hatások érik a nőket a szülés előtti időszakban? – Nehéz lenne felsorolni, mert rendkívül sokféle hatásról és nagyon hosszú időről beszélünk, hisz a szülés időszakát előhangolhatja akár az is, hogy valakinek milyen babája volt kiskorában, milyen meséket olvastak fel neki, milyen történeteket hallott a családban a szüléssel kapcsolatban. Aztán pedig, hogy milyen filmeket látott, milyen volt az első nőgyó­gyászati élménye, hogyan kezdődött a szexuális élete és így tovább… – Ezek a hatások mind tevődnek egymásra? – Ez rakódik egymásra, és az egyik élmény akár elő is hangolhatja a másikat, tehát például ha félelemteli módon megy valaki a nőgyógyászhoz vagy így kezdi el a szexualitást, akkor várhatóan nem lesz túl jó élményben része. Ezek összefüggnek és meg is sokszorozhatják egymás hatását. Aztán nagyon sok olyan hatást is ide kell soroljunk, ami a hétköznapok nevezéktana, ilyen például a fogamzásgátlás megnevezése. Sokaknak fel sem tűnik, hogy ez mit jelent, hogy az amúgy természetes, fontos és értékes fogamzókészségünket nap mint nap gátoljuk, majd egy adott napon, amikor úgy gondoljuk, akkor már nem. Nyilván nem gondolom, hogy ez önmagában magyarázat a meddőségi problémákra, de meg vagyok győződve, hogy hozzájárul az ezen a területen tapasztalt elakadásokhoz. Vagy az, hogy azt mondjuk, szülést vezet valaki… Számomra jóval szimpatikusabb a szülés kísérése kifejezés, és a tényleges tevékenység is, az, ha a szakember hagyja, hogy a szülés a maga ritmusában, a maga módján, a maga időpontjában kezdődjön el és haladjon, ő pedig egy háttérben lévő, kísérő szerepet tölt be, akinek annyi a dolga, hogy észlelje és lépéseket tegyen, ha valamilyen probléma van. Nagyon sok minden hozzájárul azoknak az érzéseknek a kialakulásához, amivel a szüléshez viszonyulunk. És a példáink legtöbbje sajnos negatív, tehát olyan, ami várhatóan nehezíteni fogja azt a természetes szülést, amelyről annyit beszélünk, hogy az egy természetes élettani folyamat. – Akkor a várandósság alatt, amikor sokan a saját szülésélményeikkel traktálják a kismamákat, már csak a jéghegy csúcsa… – Igen, de ez is nagyon nagy hatású, hisz ezek rendszerint barátnőktől, rokonoktól érkeznek, olyan személyektől, akik szavában hiszünk. Sajnos sokszor igazuk van, tehát annak a barátnőnek, aki elmeséli, hogy kényszerűen, háton fekve, oxitocinos injekcióval, hasába könyökölve szült, tényleg szenvedés lehetett a szülése, ő őszintén mondja el, hogy milyen. De annak, aki most épp szülés előtt áll, már kicsit késő elgondolkodni azon, hogy ez miért van így és mit lehet tenni ellene, van-e olyan helyszín, szakember, intézmény, ahol hozzájuthat ahhoz a szolgáltatáshoz, ami a természetes szülést támogatja. – Ennek a sok minket érő negatív szuggesztiónak mi lehet a hatása? – Van egy olyan alapigazság, hogy a nő vagy szül, vagy fél, a kettő nem fér meg egymás mellett. Ez egy nagyon jól kitalált ősi reakció: ha az evolúciós gyökereinket nézzük, a szülő nő rendszerint a természetben hozta világra a kisbabáját, és ha ott őt valami fenyegette, egy vadállat vagy valamilyen bizonytalan helyzet, akkor az volt az adaptív, az volt az előrevivő, ha leállt a szülés, mert menekülni kellett, biztonságos helyre kellett jutni. A félelem tehát nem fér meg a szülés előrehaladásával, ez egy nagyon jól belénk épített mechanizmus, ami ma is működik. – Van ennek mérhető, kimutatható fiziológiás jele? – Persze, a stresszhormonok felszabadulnak és a mértékük meghaladja a szülés természetes haladását elősegítő hormonokét. A félelmet nagyon egyszerű dolgok is tudják fokozni. Például nagyon sok szülészeten nincs tiszteletben tartva a szülés intimitása, jönnek-mennek az ott dolgozók, nem tudni, ki, mikor lép be, aki bejött, az kicsoda és mi köze van mindenhez. Ez lélektanilag teljesen analóg azzal, hogy megjelenik a vadállat vagy zörög a bokor, és nem tudhatom, hogy az mit jelent. Nagyon egyszerű a megoldás: csak olyan legyen a szülő nő környezetében, akit ő választ ki arra, hogy ott legyen, akit ő hív be ebbe a folyamatba, akivel ő biztonságban érzi magát. Ha ez nincs így, akkor ne csodálkozzunk, hogy elindul egy úgynevezett kaszkád, például elakad a szülés, na akkor kell oxitocin, akkor fokozódik a fájdalom, arra kell valami fájdalomcsillapító stb. Egy nagyon egyszerű dolog, például az, hogy megjelenik egy idegen vagy egyáltalán csak van egy ajtó, amin nem tudjuk, hogy ki jön be, elég lehet ahhoz, hogy elindítson egy folyamatot, amelyre egyre több beavatkozás fog tornyosulni és egyre távolabb leszünk attól, hogy természetes módon történjen meg a szülés. És ugye, ezt fogja elmesélni ez az anya is a barátnőjének. Ha a nő biztonságban érzi magát, akkor rendszerint gyönyörűen halad a szülés. – Mit tehetünk? Mi az, ami segíti oldani a negatív hatásokat? Mit tehet például a család? – Ez is nagyon sokrétű. Nyilván nagyon fontos a jó légkör, amely a kislánynak a kislányságát, a nagyobb lánynak a nagylányságát, aztán az asszonyságát támogatja, elismeri, az abbéli kompetenciáit erősíti, tehát úgy érkezzen meg a nő a szüléshelyzetébe, hogy tudja, hogy ez működik. A család azt teheti, hogy kisgyermekkorban olyan meséket, babákat vesz elő, amely ezt elősegíti. Általában a népmesék például ilyenek. Nem tagadják ezekben a szülés munka részét, tehát nem egy rózsaszín cukormázra van szükség, hanem azt kell hallani, hogy igen, vannak nehézségek, azokon túl lehet jutni, és ha túljutunk, akkor ez lesz a gyümölcse, jutalma a folyamatnak. Azért nehéz a mit lehet tenni kérdésre válaszolni, mert a szuggesztív hatások rendszerint önkéntelenek, tehát nem feltétlenül tudja az illető, hogy mikor és hogyan került bele valami negatív hatás. Épp ezért nehéz is védekezni ellene, mert nem feltétlen tudom, hogy valaki valamikor ezt vagy azt mondta nekem. Segíthet, hogy ha valakinek traumatikus szülésélménye volt, akkor azt feldolgozza szakemberekkel, szakszerűen, hogy ne azt adja tovább az elkövetkezendő generáció tagjainak. Egy testi betegséggel minden további nélkül foglalkozunk, de a lelki sérüléseinkkel sokszor nem, holott azt is ugyanúgy, szakszerűen helyre kellene tenni. Ha valaki természetes szülést szeretne, akkor jó, ha olyan körökben forog, ahol ezt képviselik. Ha ez nem lehet, akkor olyan honlapokat látogasson, olyat olvasson, olyan videókat nézzen, ahol látszik a szülés természetessége, az, hogy nem kell hozzá semmi, csak például a testhelyzet szabadsága, a nyugalom, a saját ritmus, a harmónia, a finom érintések vagy az a bizonyos intimitás, ami sok helyütt hiányzik. – A kórházi osztályokon mit lehetne tenni ön szerint annak érdekében, hogy minél természetesebb módon tudjon lezajlani a szülés? – Legfontosabbnak én a szakmai szemléletet tartom, tehát azt, hogy a szakemberek is legyenek tisztában azzal, hogy a nő tud szülni és a gyermek meg tud születni, és tudják azt, hogy ezt ők szakmailag hogyan támogathatják. Ez nagyon sokszor azt jelenti, hogy semmit nem csinál az orvos. Ezt pedig nagyon nehéz megtenni, nem könnyű úgy jelen lenni és azt közvetíteni, sugározni, hogy igen, ez ilyen, ez így van jól. Az a probléma sokszor, hogy ez sincs meg, hisz honnan lenne, ha valaki az egyetemi képzésében erre nem kapott példát, a szakmai gyakorlatában nem látott például soha egy faros szülést, nem tudja, hogy mit tegyen egy ilyen helyzetben. Ugyanez elmondható a szabad testhelyzetről is. Az új nemzetközi szülészeti kezdeményezések egyik pontja, hogy a nő vajúdás és kitolás közben is szabadon mozoghasson, bármilyen testhelyzetet felvehessen. A legtöbb szakember ezzel egyszerűen nem tud mit kezdeni. Annyira az van az ő fejében, kezében, hogy a nő háton fekszik, hogy más helyzetet egyszerűen nem tud kezelni. A szakmai alapképzés és a továbbképzések felelőssége, hogy ebben még mindig itt tartunk. A kórházakban a környezeti feltételek megteremtésében is sok mindent tehetnek. Ha nincs mód építészetileg is átalakítani a szülőszobát, akkor legalább olyan, amúgy kézenfekvő dolgokat érdemes bevezetni, mint hogy kopogjon a személyzet, ha belép egy szobába, hogy mutatkozzon be előzetesen, vagy ha műszakváltás van, akkor a lelépős mutassa be a következő kollégát, aki átveszi a szülés kíséretét. És minél kevésbé tenném be a szülőszobákra azokat a csillogó-villogó eszközöket, amelyek az emberek többsége számára riasztók, és csak kevesen látják ezekben azt a biztonságot és szakmaiságot, amit képviselnek ugyan, csak épp általában nincs rájuk szükség. – Sokat beszéltünk a természetes szülésről. Miért fontos, hogy minél természetesebb módon szülhessenek a nők? – Leginkább azért, mert a szülés ki van találva, a jó minőségű szülés pedig az asszonynak is és a babának is egy olyan élményt nyújt, ami a nehéz munkafázis után nagymértékű oldódást és gyönyörélményt ad, s ha ez nincs meg, akkor annak hosszú távú rossz hatása van. Például nincs meg az az egymásra hangolódás, a kötődés megalapozódása, ami a gyermek felneveléséhez nagyon fontos, ami bekapcsolja az úgynevezett „mothering” gombot, az anyaság velünk született működésmódját és ami nélkül a gyerekről való gondoskodás sajnos sokak számára inkább feladat lehet, mintsem örömforrás. Ez hat a szoptatásra is. A természetes út a legjobb, minden beavatkozás, a legártatlanabbnak tűnők is, de főként a farmakológiai beavatkozások visszavetik a szoptatási készséget, hajlandóságot. Nem azt mondom, hogy eltüntetik, de a nagy vizsgálatok azt mutatják, hogy egyre kevesebben és egyre rövidebb ideig szoptatnak az asszonyok, ha a szülés közben beavatkozások történnek. Sorolhatnánk még az előnyeit a természetes szülésnek, például a hüvelyi úton való megszületés támogatja a gyermek mikrobiomját, ami immunológiailag és egy sor későbbi, egészségi kérdésben megalapozza a gyermek felnőttkorát. Nem mintha az kevés lenne, de nemcsak az élmények vagy az érzelmek szintjén, hanem egészségügyi vonatkozásban is nagyon sok előnye van a természetes szülésnek. R. Kiss Edit