A kormánypárt egyes csúcsvezetőinek mostani országlása során „kedvenc” témává vált a lakosság minőségileg jobb élelmiszerekkel való ellátásának hangsúlyozása. Liviu Dragnea pártelnök és Petre Daea mezőgazdasági miniszter többször is megénekelte, hogy fel kell lendíteni egyebek mellett a hazai zöldség- és gyümölcstermesztést, a lakosság élelmiszer-ellátásának hazai termékek révén történő jobbítását, azt is hangsúlyozva, hogy a hazai termények „bióbbak”, mint a külföldről behozottak. Mindez szép és jó, de számolni kell a realitásokkal is. [caption id="attachment_87709" align="aligncenter" width="1000"] Liviu Dragnea. Nem citromba, paradicsomba harapott a PSD első embere[/caption] Kétségtelen, hogy a lakosságnak a mezőgazdasági terményekkel, valamint élelmiszeripari áruféleségekkel való ellátásának a jobbítása terén akad tennivaló. Ebbe a keretbe helyezhetők azok a kormányprogramok is, amelyek többek között a sertés- és a juhtenyésztés, a paradicsom, és újabban a fokhagyma termesztésének a fellendítését tűzték ki célul. Többé-kevésbé sikeresen. Drága a paradicsom, de a miénk Az viszont már túlzás, amit félszájjal hangoztatott nemrégiben Liviu Dragnea pártelnök, nevezetesen, hogy Románia képes lenne megoldani lakossága paradicsommal történő teljes ellátását. Egy olyan idényterményről van szó, amelyet ideális körülmények között is jó hat hónapig lehet „szüretelni”, igaz, ez az időtartam bővíthető, de olyannyira megdrágítaná a hazai „zamatos, ízvilág tekintetében a külföldit felülmúló vegyszermentes” paradicsomot, hogy arra nemigen lenne vásárlóerő helyi viszonylatban. Egyébként a nagyvárosok piacain a napokban már megjelent a helyi termesztésű paradicsom, akárcsak az eper is, de azok kilogrammonkénti ára meghaladja a 30 lejt. Apropó „hazai zamatos paradicsom”: a minap egyik mezőgazdasági szakértő arra hívta fel a figyelmet, hogy esetenként ajánlatos lenne a paradicsomtermesztést ösztönző program keretében megtermelt „áru” laboratóriumi elemzése, mert szerinte okkal feltételezhető, hogy az igen „bőségesen” részesül vegyszerezésben is. Tehát van, amit érdemes és kell is termeszteni, tenyészteni, méghozzá oly módon, hogy a hektáronkénti vagy takarmányozott egyedenkénti hozamok hovatovább növekedjenek, s ilyenképpen azok árai is felvehessék a versenyt a külföldről importált „portékáéval”. Ez pedig feltételezi többek között a szövetkezeti szektor megerősítését, a korszerű gazdálkodási módszerek erőteljesebb térhódítását, a nagyfokú gépesítést, a szakmai ismeretek hathatós gyarapítását. Sok az import, kevés az export… A fentebb vázolt tényezők szerepet játszhattak abban is, hogy miként alakul a mezőgazdasági termények exportja, valamint az élelmiszerek importja. Kezdjük az előbbivel: ha a statisztikai adatokat szemrevételezzük, az derül ki, legalábbis első látásra, hogy Románia exportja jelentős. Igen ám, de annak döntő hányadát a gabona, mindenekelőtt a búza teszi ki, amelyet jobbára külföldi érdekeltségű gabona-nagykereskedő cégek vásárolják fel, majd „kihajózzák” az országból. Az állattenyésztés tekintetében is a pálmát az élőállat-kivitel viszi. Jelen periódusban például a bárányok. És „időszerűvé” vált a sertéshús exportja is, ugyanis Kína nemrégiben feloldotta annak Romániából történő importálására vonatkozó embargóját. A húsipar máris megkongatta a vészharangot: napokon belül meg fog drágulni a sertéshús kiskereskedelmi ára, ugyanakkor gondok jelentkezhetnek a húsfeldolgozó-ipar nyersanyag-ellátása terén is. Következésképpen növekedni fog az import is, aminek már azért sem lehet örvendeni, mert a lej/euró árfolyam alakulása sem nevezhető kedvezőnek, mármint a kiskereskedelmi árak képzése szempontjából. Amúgy a hazai élelmiszeripar termelőkapacitása pillanatnyilag nem képes lefedni a helyi keresletet. Kevés az élelmiszer-exportőr Túlzás lenne általánosítani, de az élelmiszeripari termékek túlnyomó többsége esetében ez a valós helyzet. Részben ennek tulajdonítható az is, hogy országunk kereskedelmi mérleghiánya hovatovább elmélyül(t), s azon belül az élelmiszeripari termékek mérleghiánya is. Így például az esztendő első két hónapja során Románia kereskedelmi mérleghiánya 2,4 milliárd eurót tett ki, ami a megelőző esztendő azonos időszakához viszonyítva 45%-os növekedést jelent. Igaz viszont, hogy a szóban forgó időszakban az élőállat- és az élelmiszerexport 20,1%-kal bővült, míg az import csak 14,6%-kal. Úgyszintén az ital- és a dohányexport 35%-kal gyarapodott, míg az import alig 2,6%-kal. Ennek már lehetne örvendeni, de tudni kell azt is, hogy az élelmiszerimport összességében mindig is meghaladta az exportot. A múlt esztendőben például az élelmiszerek exportja 1,5 milliárd euró körül volt, míg az import értéke meghaladta a 3 milliárd eurót. Ebben a kontextusban megemlíthetjük azt is, hogy a hazai exportőrök 100-as toplistáján nem szerepel egyetlen élelmiszeripari cég sem. A 192. helyen találni meg a hazai élelmiszerexport „éllovasát”, a görög érdekeltségű Olympus Csoport brassói tejipari gyárát. Érdemes azt is megemlíteni, hogy az exportőrök 500-as múlt esztendei toplistáján csak 10 élelmiszeripari cég szerepel, azok közül 1 cég az első 200 között, 6 az első 400 között és 3 a 400. és az 500. helyezett között. Idetartozik az is, hogy a hazai élelmiszeripar éves üzleti forgalma 10 milliárd euró körül van, s amint már arra utaltunk, abból csupán 1,5 milliárd eurót tesz ki a kivitelre került áruféleségek értéke. Hecser Zoltán