Baj van Székelyföldön! Künn a vírus, benn a zasszon – ez a vicc gördült szembe minap a közösségi oldalon. Aztán minderről eszembe jutott az a poén is, amikor a székely bácsi feleségére ráesik a kakukkos óra, mire az öreg azt mondja: ó, mennyit késtél! Aztán csak úgy sorra villantak be az ilyen és ehhez hasonló fanyarságok, többek között az is, hogy az István nevű barátaimmal, ismerőseimmel azon is szoktunk jópofáskodni, hogy ki mikor ünnepli a névnapját. Állítólag úgy van a dolog, hogy a házasság előtt álló Istvánok augusztus 20-án a királyt, a házasságban élők december 26-án a vértanút ünneplik. Mivel igen jó kapcsolatban vagy a lelki ismerősökkel, hamar meg is szólítottak: Tényleg ilyen nagy baj van Székelyföldön? Vajon minden viccnek fele igaz? Nem tudom, de az biztos, hogy idővel átalakulnak a nagy szerelmek, megváltoznak a házasságon belüli dolgok, azonban azt nem hiszem, hogy tényleg olyan drasztikus lenne a helyzet, mint ahogyan a viccek érzékeltetik.
Különben érdemes megfigyelni, a járvány hogyan változtatta meg az esküvőket és azok minden velejáróját. Tudjuk, hogy eddig sem volt egyszerű a szertartások, mulatságok megszervezése. Sokszor gondot jelent a fiataloknak rendezvénytermet, zenészt, vőfélyt és fotóst találni. No, de akiknek két évvel ezelőtt mindez sikerült, azoknak most lehet igazán nagy csalódás újraszervezni mindent, hiszen a jelenlegi járványügyi szabályok szerint nincs lehetőség a nagy mulatozásokra. Így sokan kénytelenek elhalasztani vagy családiasabb formában szervezni az esküvőt. Jó azt látni, hogy többen is amellett döntenek, hogy megtartják a korábban betervezett esküvőt, és majd egy későbbi időpontban fergeteges mulatságra hívják a rokonokat, barátokat. Véleményem szerint az ügyesebbek így csinálják, hiszen miért is várni ezen döntésekben is a „nagyok” utasításaira. (Amúgy is azt mondja a népdal: asszony/ember, az akarok lenni, nékem nem parancsol senki…) Különben, ha nagyon őszinték vagyunk magunkkal, és keresztényi szemszögből nézzük a dolgokat, akkor az egészben csak a házasság szentségének a felvétele a fontos, a többi mind mellékes. 
Korábban sokan azért károgtak, hogy minek akkora nagy felhajtást csapni egy-egy esküvő miatt. Többen is felrótták, hogy sokat kell fizetni a fotósnak, videósnak, vőfélynek, vendéglátósnak, a zenészeknek, és folytathatnám a sort. Bizony, mindezekben van igazság, ám így a járvány közepette láthatjuk, hogy a nagy bulik hiánya sem jó. Nem jó, mert a vendéglátósok – akik biztosították egy-egy fiatal pincér zsebpénzét – lassan csődbe mennek, egy-egy vőfély, aki a minimálbéres fizetését kiegészítette (természetes, hogy törvényes módon), az ezúttal lehet, hogy nem vagy csak nagyon nehezen tudja fizetni a beteg gyerekének kezelését, vagy az a fotós, aki itthon próbált megélni, most a nagyvilágban keresi kenyerét. Fontos, minden kóválygásunk előtt jusson eszünkbe, hogy lassan csak a bevásárlókocsi kiváltására alkalmas 50 banisnak is két oldala van, ezért lássuk a dolgok jó oldalát is. Ahogy már említettem, tényleg sokan úgy gondolják, hogy nem várnak még egy-két évet azért, hogy összeköthessék életüket. 
A közelmúltban számomra nagyon kedves emberek is az oltár elé álltak. Öröm volt látni, hogy nem volt túllihegve a ceremónia. A szertartás egyszerű, de nagyon meghitt volt. Felemelő érzés volt látni, hallani, amint a fiatal pár férfi tagja örömkönnyektől átitatott zsebkendőjét és immár felesége kezét szorongatva elcsukló hangon mondta ki a boldogító igent. Tudom, furcsán hangzik: jó megtapasztalni azt is, hogy a sokat zsörtölődő, vitatkozó idős házaspárok is csak-csak siratják társukat, ha netán valamelyikük eltávozik a földi létből. Mindezek azért is reménykeltő dolgok, mert azt tükrözik, hogy a fent említett vicceknek nem sok a valóságalapja. Különben az igen gyakran bosszantó „csak soha meg ne bánjátok” jókívánsággal szokták elhalmozni a házasságra készülő fiatalokat. A legendák szerint a mennyország kamrájában még avasodik egy tábla szalonna mindazok számára, akik soha meg nem bánták. Azonban azt hiszem, mégis akadnak olyanok, akik szeretetben éltek. Sok boldogságot minden olyan ifjú párnak, akik házassága a maszkok mögött, de teljes őszinteséggel köttetett!