erős felhőzet
szórványos felhőzet
kevés felhő
Egy esős nap apropóján
Befürödtem az első őszi esős napon. Gyalog indultam dolgaim intézésére, s már az első lépések gondot okoztak. Ahol autó nem, ott nagy tócsa állt az utamba, amelyen átugrani távugrónak való feladat lett volna. Valahogy megoldottam a helyzetet, mentem tovább. Ilyenkor látszik, hogy az általában simának hitt, akár nemrég újraaszfaltozott udvarhelyi járdák, utak mennyire nem simák! Gyakorlatilag szlalomozást kell játszani a kisebb-nagyobb víztükrök között. Ezzel jól el is szórakoztam, míg be nem értem a keskeny, kockakővel borított utcába. Itt már nemcsak az alulról jövő vízzel kellett számolnom, hanem az orvul oldalról rám fröccsenő lével is. Mert az egyenetlen felületen száguldozó autók kéretlen és kellemetlen zuhanyban részesítik az ártatlan gyalogost. Persze, van, aki figyelmes, és ráérez a problémára, mások (bocsánat: főleg nők) úgy hajtanak lefelé, hogy csak úgy spriccel szanaszét az esőlé. A keskeny járdán, rátapadva a falra pedig a rosszul kiképezett ereszekből már felülről is jött az égi áldás. Ernyővel a kézben próbáltam védekezni az innen-onnan csorgó, spriccelő víz ellen, miközben a járdán szembetekerő kerékpáros férfi majdnem letaszított az útszéli tócsába.
A Kőkereszt téren a szokásos kép fogadott: autók a járdán, gyalogosként tied az úttest. Igen ám, de az inkább egy ügyes kis tengerszem képét és mélyét mutatta ezúttal. Belegyalogoltam a vízbe, közben morogtam magamban, hogy ugyan miért nem veszek már egy gumicsizmát, miközben trendi is, és lám-lám, mennyire hasznos lenne.
Betértem egy-két hivatalba nedvességfoltokkal díszelgő öltözetben, s akkor az ernyőmmel akadt problémám. Hová tegyem? A hónom alá fogjam? Hiszen vizes! Felhúzzam? Foglalom a helyet. A pultra? Ferde szemmel néznek rám. Szóval ez sem volt könnyű feladat. Pedig külföldön hányszor láttam ügyes kis ernyőtartókat boltok, intézmények bejáratánál…
Szóval egy kis eső felhívja a figyelmet néhány apróságra. Amelyek persze nem létfontosságú dolgok, de javításuk a mindennapi kényelemérzeten sokat lendítene. Már csak azért is, hogy ne áztassuk el egymást – ha kell, ha nem.
Asztalos Ágnes
.jpg)