A közel hét évvel ezelőtt megjelent új köznyugdíjtörvény, a 2010/263-as ugyancsak azon jogszabályok közé sorolható, amelyek nemigen állták ki az idők próbáját. Az ugyan ma is érvényes, de időközben számos korrekciós jellegű szándékú beavatkozáson is átesett, azaz nemigen volt olyan esztendő, amely során ne született volna módosító vagy kiegészítő jellegű sürgősségi kormányrendelet vagy törvény; voltak olyan esztendők, amikor annak leforgása alatt több is, és olyan is, amikor egymást követően kettő (például a tavaly). Az idén is már jelentek meg olyan jogszabályok, amelyek révén a szóban forgó törvényt módosították vagy kiegészítették, legutóbb november 20-án, amikor is ugyanazon a napon két ilyen jellegű törvény is megjelent. A gyakori módosítások nyomon követése még a szakmabeliek számára is valóságos próbatételt jelent, arról nem is beszélve, hogy az érintettek nem mindig értesülhetnek, tájékozódhatnak kellő módon az újdonságszámba menő előírásokról, ilyenképpen pedig az is előfordulhat, hogy félreértelmezik az időközben megjelent módosító vagy kiegészítő jellegű előírásokat. De vannak olyan esetek is, amikor maguk a törvényhozók is utólag döbbennek rá arra, hogy talán másként kellett volna „hangzania” annak a módosító és kiegészítő jellegű jogszabálynak, ennek pedig az lehet a következménye, hogy utólag módosítják a frissen meghozott jogszabályt. Gyakorlatilag most is egy ilyen esettel állunk szemben, s a jövőben is bekövetkezhet ilyen, mondjuk ezt annak okán, hogy a szerdai kormányülésen egy olyan módosító jellegű törvénytervezetet véleményezett a kormány, amellyel újólag módosítani akarják egyes honatyák a köznyugdíjtörvényt, pontosabban annak egyik előírását módosító, a múlt esztendő júliusában megjelent 2016/142-es törvényt. Amúgy furcsállandó, hogy egyes honatyák most is ténykednek a jelenleg hatályos törvény ilyen-olyan módosításán, holott a kormány kilátásba helyezte egy új törvény beterjesztését, s nemrégiben még azt hangoztatták, hogy az akár 2018-tól hatályossá válhat. Az igaz viszont, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint erre már nemigen lesz gyakorlati lehetőség, azaz a hatályba léptetésre. Újraszámítás kérelmezhető A már említett november 20-án megjelent törvény egyike, a 2017/216-os, amely révén kiegészítették a köznyugdíjrendszerre vonatkozó 2010/263-as törvény 65-ös szakaszát. Ezt a szakaszt a már említett 2016/142-es törvény értelmében már a tavaly kiegészítették. A szóban forgó szakasz a részlegesen előrehozott nyugdíjra (pensia anticipată parțială) vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. Ez esetben nem térnénk ki annak részletes ismertetésére, csupán arra utalnánk, hogy annak értelmében az ilyen nyugdíjba kerültek nyugdíjának kvantumát minden egyes „előrehozott hónapra számítva” nem 0,75%-os büntető százalékkal sújtják, hanem kisebbel. Nevezetesen: 0,15-től 0,50-ig terjedő büntető százalékkal annak a hozzájárulási periódusnak a függvényében, amely meghaladja a teljes szabványperiódust. A szóban forgó 2016/142-es törvény előírásai nem voltak alkalmazandóak azok esetében, akik 2016. július 16-a előtt kérelmezték a részlegesen előrehozott nyugdíjazásukat, illetve ilyen nyugdíjazásban részesültek már a törvény megjelenésének időpontjában is. Két szociáldemokrata honatya ez esztendő júniusában egy kiegészítő javaslatot nyújtott be a parlamenthez, abból indulva ki, hogy akik 2016. július 16-a előtt részesültek részlegesen előrehozott nyugdíjazásban, hátrányos helyzetbe kerültek, mert továbbra is a 0,75%-os csökkentési arányt kell alkalmazni az ő esetükben is. Az általuk megfogalmazott és a parlament által megszavazott törvénykiegészítés révén azon nyugdíjasok, akik 2011. január 1. – 2016. július 16-a között kerültek részlegesen előrehozott nyugdíjazásra, kérhetik nyugdíjuk újraszámítását a 2016/142-es törvény előírásai alapján. Erre az érintett személy által benyújtott kérés alapján kerül sor, az újraszámított nyugdíj folyósítására pedig a kérés benyújtását követő hónaptól kerül sor. Amúgy a kérést ahhoz a nyugdíjpénztárhoz kell benyújtani, akinek a nyilvántartásában szerepel az a kérelmező. Továbbá a most hatályba lépett törvény értelmében azok az érintett nyugdíjasok kérhetik nyugdíjuk újraszámítását, akik időközben nem töltötték be a törvényes nyugdíjkorhatárt. A mostani törvény előírásaival kapcsolatosan Bán Katalin közgazdász, a Hargita Megyei Nyugdíjpénztár ügyvezető igazgatója utalt arra, hogy az újraszámítás nem azt jelenti és nem is jelentheti, hogy valaki is nyugdíjkülönbözet kifizetésére lesz jogosult, hanem azt, hogy a kérés benyújtását követő hónaptól bizonyos arányban növekedhet nyugdíjának a kvantuma. Azt is nyomatékolta, hogy akik időközben betöltötték a nyugdíjazási szabványkorhatárt és már újraszámították a nyugdíjukat, azokra nem vonatkoztatható ennek a törvénynek az előírása. Nem szűnik meg a nyugdíjjogosultság Még 2016 áprilisában fogalmazott meg 14 RMDSZ-es honatya egy olyan törvénytervezetet, amely révén módosítani és kiegészíteni kívánták a 2010/263-as törvényt. A törvényjavaslat révén azt szerették volna elérni, hogy azok az önkéntesek, akik törvényes keretek között sürgősségi esetek terén ténykednek, s annak során rokkantságot okozó balesetet szenvedhetnek, vagy akár életüket veszthetik, jogosultak legyenek a rokkantsági nyugdíjra. A szenátusban a határidő túllépése okán hallgatólagosan elfogadásra került a törvényjavaslat, majd ez esztendő februárjában az átkerült a képviselőházhoz. Időközben megérkezett a kormány negatív előjelű véleményezése is, azaz a javaslattal a Grindeanu-kormány nem értett egyet. Teltek a hetek, a hónapok, s időközben bekövetkezett egy, a maga nemében váratlan esemény: egy rokkantnyugdíjas személytől időlegesen megvonták nyugdíját, mert szerzői jogdíjból jövedelemre tett szert, s ilyen esetekben alkalmazni kellett a nyugdíjtörvény 114-es szakaszának előírásait, amelyek arról rendelkeznek, hogy miért és mikor függesztendő fel a nyugdíj folyósítása. Nos, ilyen jellegű jövedelmek realizálása esetén az felfüggesztendő. Valóságos botrányt váltott ki annak a súlyos, gyógyíthatatlan betegségben szenvedő rokkantnyugdíjasnak az esete, és sebtében az ő „ügye is” témáját képezte a parlamenti vitának, s a múlt esztendei javaslat ilyenképpen úgymond kibővült olyan esetleges jövedelmi kategóriákkal is, amelyek realizálása esetén ezentúl nem függesztendő fel a nyugdíj folyósítása. Nem részleteznénk a most hatályba lépett törvény előírásait, csupán azt nyomatékolnánk, hogy egy újonnan bevezetett bekezdés értelmében a köznyugdíjrendszerben a nyugdíjasok kumulálhatják nyugdíjukat független tevékenységekből származó jövedelmekkel, függetlenül azok szintjétől. Ami pedig a független tevékenységeket illeti, utalás van az Adótörvénykönyvre. Ez annak okán, mert az Adótörvénykönyv 7-es szakasza (1)-es és (3)-as bekezdései definiálják a függő tevékenységek (activități dependente), illetve a független tevékenységek (activități independente) fogalmait. Mikor igen, mikor nem... A szóban forgó törvény kapcsán is kikértük a Hargita Megyei Nyugdíjpénztár ügyvezető igazgatójának a véleményét, aki szerint mindenképpen hangsúlyozandó, és tudatában kell lenni annak, hogy a nyugdíjas mikor is jogosult a nyugdíjával egyidejűleg munkaszerződéses állás vagy szolgálati viszony keretében kifejtett tevékenységre és mikor nem, lévén, hogy a különböző nyugdíjaskategóriák között ezen vonatkozásokban eltérő módon rendelkeznek a hatályos jogszabályok. Mindennek kapcsán az ügyvezető igazgató amolyan összegzésként a következőket kívánta hangsúlyozni: a korhatáros (azaz az öregségi) nyugdíjasok, valamint a tanulmányaikat folytató, utódnyugdíjban részesülő gyermekek (el egészen a 26. életév betöltéséig, amennyiben tanulmányaikat tovább folytatják) esetében nincs semminemű megszorítás, tehát nyugdíjukat halmozhatják bármilyen általuk realizált jövedelemmel; az 1-es és a 2-es rokkantsági fokba sorolt nyugdíjasok, valamint az előrehozott nyugdíjban részesülő személyek nem fejthetnek ki munkaszerződésen alapuló tevékenységet, illetve nem realizálhatnak azon alapuló jövedelmet (ez vonatkozik a munkaszerződéssel asszimilálható jogviszony alapján kifejtett tevékenységekre is); a 3-as rokkantsági fokba sorolt nyugdíjasok vagy ezzel asszimilálható jogviszony alapján csak részmunkaidős munkaprogrammal tevékenykedhetnek és valósíthatnak meg jövedelmet; az utódnyugdíjban részesülő túlélő házastárs nem valósíthat meg a fentebb említett jogviszonyok alapján a társadalombiztosítási költségvetés megalapozásánál figyelembe vett országos bruttó bér 35%-ának megfelelő összegnél nagyobb havi jövedelmet. Ugyanakkor elmondta azt is, hogy meglátása szerint problémát jelenthet, hogy a mostani törvény előírásai melyik időponttól realizált jövedelmekre lesznek érvényesek. Ez olyan összefüggésben is gondot jelenthet, hogy az adóhatóságtól a nyugdíjpénztárakhoz átküldött adatok a megelőző évre vonatkoznak, s ilyenképpen például nem derül ki az, hogy a 2017-ben egy rokkantnyugdíjasnak szerzői jogdíjból származó jövedelme június hónapban vagy esetleg december hónapban került kifizetésre. Új törvény? Hónapokkal ezelőtt beharangozta Olguța Vasilescu munkaügyi miniszter, hogy egy új nyugdíjtörvény megalkotásán munkálkodnak, s a annak hatályba léptetését sem tartva kizártnak a 2018-as esztendőben. E törvénytervezetről utólag többször is hallani lehetett, de időközben az is világossá vált, hogy a tárcavezető elhamarkodta a dolgokat: múlt csütörtökön este az egyik kereskedelmi hírtelevíziónak Mihai Tudose kormányfő azt mondta, hogy a nyugdíjtörvény kidolgozása folyamatban van, s az lehet, hogy a jövő esztendőben el is készül. Hozzáfűzte azt is, hogy ez Románia jelenlegi „legnehezebb törvénye” lesz. Azt még csak megjósolni sem tudta, hogy mennyi időt is vehet annak gyakorlatba ültetése, melyik előírását mikortól is fogják alkalmazni, s ilyen összefüggésben utalt arra is, hogy igen nehéz lesz több millió ügycsomót feldolgozni, azaz elvégezni a nyugdíjak újraszámítását. Továbbá azt is elmondta, hogy a munkaügyi minisztériumnál szimulálásokat végeznek, valamint számításokat annak hatásmechanizmusával kapcsolatosan, mindenekelőtt a költségvetésre gyakorolt hatása tekintetében. Nyomatékolta azt is, hogy abban a pillanatban, amikor közvitára bocsátják az új nyugdíjtörvény tervezetét, a kormányzatnak rendelkeznie kell válasszal minden kérdésre. Az interjú során arról is említést tett, hogy a jövő esztendőben a nyugdíjpont értéke 10%-kal fog növekedni. Ez ugyan eldőlt, de szerintünk a kormány eléje ment a dolgoknak, mert a nyugdíjpont értékének a törvény értelmében történő megállapításában meghatározó szerepe van a társadalombiztosítási költségvetés megalapozásánál figyelembe vett országos átlagos bruttó bérnek. Ennek szintje viszont még nem ismeretes, de valószínűsíthető, a jelenlegihez képest az 2018-ban mintegy 23-25%-kal fog növekedni. Hecser Zoltán