A makrogazdasági folyamatok, illetve ismérvek elemzése során sokszor vita tárgyát képezi, hogy milyen erőforrásokkal is rendelkezik országunk gazdasága, például az ásványi tartalékok tekintetében vagy az, hogy mire is képes az egyik vagy a másik nemzetgazdasági szektor, például az ipar vagy a mezőgazdaság. Sokszor hallani arról például, hogy Románia jelentős kőolaj-kitermelő ország lévén, olcsóbban állíthatja elő az üzemanyagokat, illetve azok kiskereskedelmi árai más országokhoz viszonyítva olcsóbbak kellene hogy legyenek. Ugyanezt vonatkoztatják legalábbis egyesek a földgázra is. Hallani arról – nem tegnap, tegnapelőtt óta –, hogy mezőgazdaságunk hatalmas potenciállal rendelkezik, s majd minden terményből nem csupán a hazai szükségleteket lenne képes fedezni, hanem bőven jutna exportra is. Egykoron azt emlegették, hogy Románia akár Európa éléskamrája („grânar”) lehetne... Joggal lehetne feltételezni azt, hogy országunk múlt esztendei 7%-os gazdasági növekedése hátterében az is állhat, hogy eredményesebben sikerült kihasználni az erőforrásokat, többet termelni és fokozni a beruházásokat. A valóságban a dolgok másként alakultak, s akár úgy is lehet fogalmazni, hogy egy igen ellentmondásos helyzet alakult ki: az Unió szintjén jegyzett legiramosabb gazdasági növekedés lényegében a fogyasztások gyarapodásának a számlájára írható, ez utóbbi pedig gerjesztette az importot, méghozzá olyannyira, hogy európai viszonylatban is az egyik legnagyobb külkereskedelmi mérleghiányt jegyezte Románia. Az import iramos növekedése pedig előbb-utóbb megbosszulhatja magát, mert annak velejárója lehet az infláció növekedése, a lej elértéktelenedése, s végső soron a vásárlóerő csökkenése is, valamint a gazdasági növekedés lelassulása. S akkor hol van az a nagy potenciál? Potenciál tulajdonképpen van, csak annak kihasználása körül vannak gondok. Sokszor hallani arról, hogy a múlt esztendőben rekord-terméseredmények születtek a mezőgazdaságban. Ez így igaz, mert például napraforgó vagy törökbúza esetében európai viszonylatban is figyelemre méltó a betakarított termés volumene, s ez vonatkoztatható a megművelt területekre is. De ha a hektárhozamok szempontjából közelítjük meg a problémát, akkor távolról sem ennyire kedvező a helyzet, s ilyenképpen arról is kár lenne vitatkozni, hogy adott kultúrák esetében miért magas azok megtermesztésének az önköltsége. A kőolajról és a gázról is kár lenne vitatkozni, mármint a tartalékok tekintetben. Kőolajból például az ország jelentős értékű importra kényszerül, s a földgáz esetében is. Az igaz viszont, hogy az új lelőhelyek tekintetében kecsegtetők az előrejelzések, de a tényleges kitermelésre még várni kell. A fentiek tükrében és a tisztánlátás kedvéért körbejárnánk egyrészt a kőolaj, másrészt pedig a burgonya kérdéskörét. Évente több mint 6 millió tonna Félhivatalos adatok szerint a romániai üzemanyagpiac üzleti forgalmának az értéke a múlt esztendőben elérte a 44,4 milliárd lejt. Ez 2016-hoz viszonyítva több mint 10%-os növekedést jelent. Mondhatná bárki, hogy az üzleti forgalom növekedésében meghatározó szerepe lehetett az áremelkedéseknek. Ez részben igaz, de az üzemanyag-forgalmazó cégektől származó adatok szerint az értékesített mennyiségek is növekedtek, például a Petrom esetében 2016-hoz viszonyítva több mint 7%-kal. Amúgy a becslések szerint az utóbbi négy esztendő során éves viszonylatban 6-6,5 millió tonna üzemanyag került a járművek tankjaiba, s annak kétharmada gázolaj volt. Az előzetes adatok szerint 2017-ben a szóban forgó mennyiség megközelítette a 7 millió tonnát. Nos, ezt a mennyiséget nem lehet fedezni a Romániában kitermelt kőolajból. Ilyenképpen pedig távolról sem felel meg a valóságnak az a feltételezés, miszerint Románia nem szorulna kőolajimportra. E tekintetben csúcsesztendőnek 2008 bizonyult, amikor is 8,4 millió tonna kőolajat importáltunk. Azt követően visszaesett az import, de 2011-től errefelé ismét növekvő tendenciát mutatott. Ami a hazai kitermelést illeti, a teljes mennyiséget kizárólag az OMV Petrom realizálja, s annak volumene 4 millió tonna körül van. Ez a mennyiség viszont még csak az üzemanyag-szükséglet fedezésére sem elegendő, s akkor még hol vannak az ipari fogyasztók (a petrokémiai szektor, a hőerőművek stb.) 2017-re vonatkozóan nem hoztak nyilvánosságra az importtal kapcsolatos adatokat, de azt tudni, hogy a 2016-os esztendőben közel 7,5 millió tonna importjára került sor, legtöbb Oroszországból érkezett, nevezetesen 3,3 millió tonna, azt követte Kazahsztán 2,8 millió tonnával (e két országon kívül még érkezett nyersolaj Iránból, Azerbajdzsánból és Türkmenisztánból). A piaci elemzők szerint a múlt esztendőben növekedhetett az import, és becsléseik szerint az meghaladhatta 7,5 millió tonnát. Érdekes a kőolajfeldolgozás, pontosabban a kőolajfinomítás helyzete is: a hazai kitermelésű kőolajat kizárólag a Petrom tulajdonában lévő Ploiești melletti Petrobrazi finomítóban dolgozzák fel; az orosz importból érkező kőolajat a Ploiești-en található Petrotel–Lukoil finomítóban dolgozzák fel, a Kazahsztánból érkezőt pedig a tengerparti kikötővel is rendelkező Midia városban található KazMunayGaz Petromidia finomítóban. Termékfelesleg... A mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztérium, valamint az Országos Statisztikai Intézet szakértőinek számítása szerint országunkban az egy főre jutó éves burgonyafogyasztás 95,5 kg, s ez azt jelenti, hogy annak fedezésére mintegy 1,9 millió tonna burgonya igényeltetik. Igen ám, de országunk éves burgonyatermése 3 millió tonna környékén helyezkedik el, a tavaly például rekordtermést jegyeztek, legalábbis a minisztérium közleménye szerint, de a terméseredményekre vonatkozó hivatalos statisztikai adatok mindmáig nem jelentek meg annak honlapján (ez nemcsak a burgonyatermésre vonatkoztatható). Egyébként 2016-ban Románia a maga 2,7 millió tonnás terméseredményé­vel uniós viszonylatban a 6. helyet foglalta el, de a hektáronkénti átlagtermés tekintetében nem volt az első tíz között. Ennek ellenére országunkba rendszeresen érkezik importburgonya, ami okán a termesztők nem véletlenül elégedetlenkednek, de a dolgok bonyolultabbnak látszanak. Ilyen összefüggésben utalhatunk arra, hogy például a McDonald’s gyorsétteremlánc, amely amolyan „ipari nagyfogyasztó” kizárólag Ausztriából származó burgonyát használ. Továbbá egyes nagy üzletláncok nemzetközi tranzakciók révén vásárolnak fel adott mennyiségű burgonyát, s azt „szétterítik” a különböző európai országokban lévő nagyáruházaik között. Az is lehetséges, hogy dömpingáron kerül felvásárlásra az importburgonya, bár ennek ellentmondanak a hivatalos statisztikák: az Eurostattól származó adatok szerint 2017 első tíz hónapja során Románia 980 lej/tonna áron importált burgonyát, olyan körülmények között, amikor a hazai termesztők ott helyben 400–500 lej/tonna áron értékesítették. Egyébként 2016-ban az import mennyisége 161 000 tonna volt, s legnagyobb értékben Lengyelországból érkezett burgonya, azt követte Görögország és Németország. Érdemes megemlíteni azt is, hogy az utóbbi esztendők során az import mennyisége 150 000–160 000 tonna között mozgott, kivételt képezve 2015, amikor is 104 000 tonna behozatalára került sor. Visszatérve a hazai termesztésű burgonya értékesítésére, egyes piaci szakelemzők szerint a termesztők összefogására, szövetkezetekbe való tömörülésre lenne szükség, ilyenképpen pedig lehetőség nyílna a burgonya előválogatására, kalibrálására, becsomagolására és tárolására korszerű berendezésekkel és gépekkel, valamint a nagyüzemi rendszerű értékesítésre. (Erre vonatkozóan amúgy vannak kedvező tapasztalatok az ország egyes vidékein.) Még egy dolgot megemlíthetünk: egyes érdekképviseletek illetékesei már-már rosszallóan vélekednek arról, hogy egyes vásárlók kényelmi okokból kifolyólag előnyben részesítik a félkész hasábburgonyát, amely kizárólag importból érkezik, és abból jelentős mennyiséget vásárolnak a vendéglátóipari egységek (de nem csak). Ez így igaz, de nemcsak kényelmi okok játszanak közre, mert például egy vendéglátóipari egység számára praktikusabbnak bizonyulhat az „előregyártott” hasábburgonya. Ilyen körülmények között inkább azon kellene elgondolkozni, hogy itt belföldön is gyártsanak félkész hasábburgonyát vagy akár olyan burgonyából készült különböző áruféleségeket, amelyek jelentős hányada továbbra is külföldről érkezik a romániai üzletekbe. Hecser Zoltán