Balázs édesanyja ugyan Szenttamáson szüle­tett, mégsem gon­­dolta volna, hogy egyszer maga is ide költözik. Városi emberként távolinak tűnt számára a falu­si élet. A fordu­lat egy egé­szen hétköznapi pillanatban érkezett: Ülkébe tartott, ami­kor meglátta a házra ki­füg­gesztett táblát – eladó. A tor­nácos ház képe nem hagyta nyugodni, hazament, és szólt Katalinnak, aki rég­óta vágyott egy hagyományos székely pa­rasztházra.
Katalint nem a nosztalgia vezette, hanem a forma és a hangulat, valamint a régi, a hagyományok iránti tisztelet. Amikor együtt megnézték a házat, mindketten látták benne a lehetőséget – de a munkát is. A szobák sötétek voltak, a vakolat több helyen omladozott, a padló nyikorogva jelezte az idő múlását. Balázs tisztában volt vele, hogy nem kész ott­hont, hanem inkább egy hosszú feladatlistát vásárolnak. Egy ba­rát véleményét is kikérte, aki annyit mondott: türelemmel és pénzzel rendbe lehet szedni a házat.
2020 szilveszterén írták alá az adásvételt, szinte egy időben adták el a városi tömbházlakást és vették meg a falusi portát. A korábbi tulajdonos, aki eb­ben a házban született, sze­rette vol­na tudni: lebontják-e, vagy vissza­állítják eredeti for­má­jába. Balázsék az utóbbit vá­lasztották. A ház története is kötelezte őket, hiszen a mó­dos András család egykori portája a faluban a második ház volt, amelyre cseréptető került. A csűrt egykor tölgyfa zsindely fed­te, ami már akkor is drága, rangot jel­ző meg­oldásnak számított.

Jó állapotban maradtak meg a gerendák

A munka 2021 februárjában kezdődött. A sártapasztás le­ve­résekor vált igazán lát­hatóvá, mivel állnak szemben. A legnagyobb kérdés a ge­ren­dák állapota volt. A 14 mé­­teres tölgyfa gerendák azon­­-
ban meglepően jó álla­pot­ban maradtak fenn, a far­kas­fogazásos illesztések sta­bilan tartották a szerkeze­tet. Az alap viszont megsüllyedt, a patak közelsége és a korábbi árvizek nyomot hagytak rajta. Harminc centiméterrel kellett megemelni a házat.
A kereszttartó gerendákra új párnafák kerültek, majd visszakerült a régi padló, rá szigetelés és svéd hajópadló. A ház alatt végighúzódó pince teljes hosszában, tizennégy méteren kíséri az épületet, hűvösével nyáron felér egy természetes klímával.
Új villanyhálózat, víz- és fűtésrendszer, kazánház, új tető, teljesen újjáépített tornác és lépcső – a munkák nagy részét Balázs maga végezte el. Asztalosként nem állt távol tőle a kétkezi munka, de ez a feladat más léptékű volt. A tornác újjáépítésekor külön figyelt az arányokra, hogy megmaradjon az eredeti karakter. A konyhabútort is ő szabatta és szerelte össze, így a ház belső tereiben is ott van a keze munkája.
A csűr megmentése soká­ig kérdéses volt. Balázs sze­rette volna egyben tartani, műhelyt álmodott bele, de végül a szerkezet állapota és a költségek miatt a bontás mellett kellett dönteni. Fele még áll, de azt is leontják. A döntés nem volt könnyű: egy darab múlt tűnik el vele. Ugyanakkor a megmaradt gerendákból és anyagokból több mindent új­ra felhasználnak, így a csűr története részben tovább él az udvar más pontjain.
Egy év alatt lakhatóvá vált a ház, 2022 februárjában költöztek ki. Azóta eltelt négy év, és bár a város csupán hét kilométerre van, egyikük sem vágyik vissza. Katalin naponta bejár dolgozni, de a hazaté­rés megkönnyebbülést jelent. A ker­tészkedés szenvedéllyé vált számára. A harmincáras telken – ebből tizenöt ár kert – százéves gyümölcsfák áll­nak, tavasszal virágba bo­rul­nak, ősszel terméssel há­lálják meg a gondoskodást. A veteményesben megterem a szükséges zöldség, lekvár, savanyúság, paradicsomlé, kompót készül abból, amit a föld ad.

Miért jó falun régi házat venni?

Egy régi falusi ház több mint ingatlan. Karaktere, tör­té­nete van. Falai nyáron hű­vösek, télen meleget tar­tanak, természetes anyagai lélegeznek. A tér ará­nyai emberléptékűek, a kert pedig nem díszlet, hanem élő, alakítható világ. Itt az ember érzi az évszakok váltakozását, a munkának közvetlen kö­vet­kezménye van, és minden apró eredménynek súlya.
Falun élni más ritmust jelent. A város közelsége ellenére itt csend van, tágasság és levegő. A falusi élet azonban nem olcsóbb és nem könnyebb. Fát kell vásárolni és felvágni, havat lapátolni, füvet kaszálni. Nincs bolt a faluban, a bevásárlás szervezést igényel. A ház körül mindig akad teendő. De éppen ez adja meg az élet súlyát és ízét: az ember tudja, mitől me­leg a ház, és honnan kerül az étel az asztalra.

Amikor a ház a saját kezünk nyomát viseli

A felújítás igazi szépsége abban rejlik, hogy minden részlet személyessé válik. A faragott székelykaput Balázs egykori osztálytársa készítette, a tornácot és a kerítést maga Balázs építette. A ház ma újra él, udvarát Bukfenc, a berni pásztor és Scooby – fajtája szerint jack russel – őrzi, utóbbi az előző tu­lajdonos emlékét is hordozza.
Régi falusi házat vásárolni bátorság, mert munkát és fe­lelősséget jelent. Saját kézzel felújítani pedig különleges öröm: az ember nem csupán lak­helyet teremt, hanem kap­csolatot a múlttal és alapot a jövőnek. Székelyszenttamáson egy 1897-ben épült ház ma új történeteket gyűjt – és bizonyítja, hogy a leg­szebb otthon az, amelyért meg­dolgozunk.