erős felhőzet
Egészséges kép a cukorbetegségről: Egy költő betegségtörténete
A székelyföldi turné utolsó előtti állomásaként szombaton este a székelyudvarhelyi polgármesteri hivatal Szent István termében mutatták be Farkas Wellmann Endre CUKOR.BAJ című kötetét.
Orvos és páciense. Tíz éve kezdődött… Fotó: Nagyálmos Ildikó
A rendhagyó bemutatón – ahol beteg és orvosa beszélgetett – Demeter Sándor Loránd unitárius lelkész elöljáróban elmondta, a szerzőt elsősorban költőként ismeri a közönség, majd próbálta behatárolni a könyv műfaját, amely lehet akár irodalmi betegségnapló is, hiszen a szerző betegségtudatoz való viszonyát, tapasztalatait, érzéseit és érzelmeit rejti.
– Ez a könyv a félelemről szól, és a félelemben arról, hogy mégis van emberi és isteni segítség is – fogalmazott a lelkész.
Farkas Wellmann Endre örömét fejezte ki, hogy betegsége kezdete után tíz évvel egy pódiumon ülhet dr. Lőrinczi Csaba főorvossal, aki diagnosztizálta a II-es típusú cukorbetegségét és akinek azóta is sok mindent köszönhet, talán azt is, hogy ennyi év után nem csüggedten és depressziósan jött el. Úgy érzi, olyan könyvet írt, amellyel a diabetológusok munkáját is segítheti, ugyanakkor segít a betegségben szenvedőknek is szembenézni önmagukkal.
A könyv kapcsán a szerző elmondta: nem szépirodalmi jellegű könyvet szeretett volna írni, de talán különösebben nem is az, bár sokan valódi irodalmi értéket tulajdonítanak neki. Az elsődleges szándéka mégis az volt, hogy írjon egy tisztességes könyvet a cukorbetegségről. Mivel népbetegségről van szó, a betegségről terjedő tévhitek és a vele kapcsolatos információk olyan mértékben vannak jelen, hogy az érintettek nem tudnak eligazodni ebben az információhalmazban. Köztudott az is, hogy minden súlyos betegségnek meg van a maga ipara. A szerző arra is felhívja a könyvben a figyelmet, hogy a rengeteg alternatív gyógymód – amit a piac kínál, vagy gyúr le a beteg torkán – nem biztos, hogy a javát szolgálja.
Wellmann azt is elismerte, hogy a Lőrinczi doktor által az első, tíz évvel ezelőtti konzultáción mondottakat nem írta felül az a több tízezer oldalnyi szakirodalom és információ sem, amit azután szerzett be. Nem csupán a betegeknek, hanem az egészséges embereknek is javasolni kellene: kevés szénhidrát, sok mozgás, illetve a betegségben szenvedőknek gyógyszer. Kilenc év alatt rá kellett jönnie, hogy bármit tehet, vehet az ember, vagyont költhet extra készítményekre, jobb úgysem lesz az élete, és elegendő betartania ezt a három dolgot.
A könyv születéséhez nagyban hozzájárult egy cukorbetegeket tömörítő Facebook-csoport is, ahol a szerző szerint bődületes hülyeségek jelennek meg olykor, s ijesztő, hogy néhányan fel sem fogják, hogy milyen kockázatnak teszik ki magukat és milyen veszélyben élnek.
Lőrinczi Csaba belgyógyász, diabetológus szakorvos szerint a mértékletesség a kulcsa mindennek, ez az egyik alapelv, ami minden egyes cukorbeteget kellene vezényeljen, hiszen általában az emberek hajlamosak többet enni, mint amennyire szükségük van. Ugyanakkor azt is megtudtuk, hogy a diagnózis felismerésekor valójában még nem beteg senki, csupán cukor anyagcserezavara van a páciensnek, és csak idővel, 10-15 év múlva alakulhatnak ki szövődmények, amit kellő odafigyeléssel meg lehet előzni. Semmivel sem rosszabbak az életkilátások, mint azoknak, akik nem szenvednek ebben a rendellenességben. A jól karbantartott cukorbaj kisebb valószínűséggel okoz problémát.
– A II-es típusú cukorbetegség 40-50 évvel ezelőtt a 30-40 éves korosztálynál jelentkezett, és a 60-70 éveseknél csúcsosodott ki. Manapság egyre inkább jelenik meg már serdülőkorban, ami azt jelenti, hogy ötvenéves korukra már nagy bajok lehetnek. Ezért is lenne nagyon fontos hangsúlyt fektetni a gyerekek táplálkozására – mondta a főorvos, majd azt is elárulta, hogy míg a kilencvenes évek elején leginkább a városon lakókból kerültek ki diabéteszesek, manapság már a fizikai munka hiánya és az egészségtelen táplálkozás miatt a vidéken élőket is ugyanúgy érinti.
A bemutatón nemcsak a cukorbetegség körüli mítoszokat sikerült lerombolni, hanem mind a szerző, mind az orvos egy egészséges képet adott a betegségről, amivel együtt lehet élni.
Orvos és páciense. Tíz éve kezdődött… Fotó: Nagyálmos Ildikó
A rendhagyó bemutatón – ahol beteg és orvosa beszélgetett – Demeter Sándor Loránd unitárius lelkész elöljáróban elmondta, a szerzőt elsősorban költőként ismeri a közönség, majd próbálta behatárolni a könyv műfaját, amely lehet akár irodalmi betegségnapló is, hiszen a szerző betegségtudatoz való viszonyát, tapasztalatait, érzéseit és érzelmeit rejti.
– Ez a könyv a félelemről szól, és a félelemben arról, hogy mégis van emberi és isteni segítség is – fogalmazott a lelkész.
Farkas Wellmann Endre örömét fejezte ki, hogy betegsége kezdete után tíz évvel egy pódiumon ülhet dr. Lőrinczi Csaba főorvossal, aki diagnosztizálta a II-es típusú cukorbetegségét és akinek azóta is sok mindent köszönhet, talán azt is, hogy ennyi év után nem csüggedten és depressziósan jött el. Úgy érzi, olyan könyvet írt, amellyel a diabetológusok munkáját is segítheti, ugyanakkor segít a betegségben szenvedőknek is szembenézni önmagukkal.
A könyv kapcsán a szerző elmondta: nem szépirodalmi jellegű könyvet szeretett volna írni, de talán különösebben nem is az, bár sokan valódi irodalmi értéket tulajdonítanak neki. Az elsődleges szándéka mégis az volt, hogy írjon egy tisztességes könyvet a cukorbetegségről. Mivel népbetegségről van szó, a betegségről terjedő tévhitek és a vele kapcsolatos információk olyan mértékben vannak jelen, hogy az érintettek nem tudnak eligazodni ebben az információhalmazban. Köztudott az is, hogy minden súlyos betegségnek meg van a maga ipara. A szerző arra is felhívja a könyvben a figyelmet, hogy a rengeteg alternatív gyógymód – amit a piac kínál, vagy gyúr le a beteg torkán – nem biztos, hogy a javát szolgálja.
Wellmann azt is elismerte, hogy a Lőrinczi doktor által az első, tíz évvel ezelőtti konzultáción mondottakat nem írta felül az a több tízezer oldalnyi szakirodalom és információ sem, amit azután szerzett be. Nem csupán a betegeknek, hanem az egészséges embereknek is javasolni kellene: kevés szénhidrát, sok mozgás, illetve a betegségben szenvedőknek gyógyszer. Kilenc év alatt rá kellett jönnie, hogy bármit tehet, vehet az ember, vagyont költhet extra készítményekre, jobb úgysem lesz az élete, és elegendő betartania ezt a három dolgot.
A könyv születéséhez nagyban hozzájárult egy cukorbetegeket tömörítő Facebook-csoport is, ahol a szerző szerint bődületes hülyeségek jelennek meg olykor, s ijesztő, hogy néhányan fel sem fogják, hogy milyen kockázatnak teszik ki magukat és milyen veszélyben élnek.
Lőrinczi Csaba belgyógyász, diabetológus szakorvos szerint a mértékletesség a kulcsa mindennek, ez az egyik alapelv, ami minden egyes cukorbeteget kellene vezényeljen, hiszen általában az emberek hajlamosak többet enni, mint amennyire szükségük van. Ugyanakkor azt is megtudtuk, hogy a diagnózis felismerésekor valójában még nem beteg senki, csupán cukor anyagcserezavara van a páciensnek, és csak idővel, 10-15 év múlva alakulhatnak ki szövődmények, amit kellő odafigyeléssel meg lehet előzni. Semmivel sem rosszabbak az életkilátások, mint azoknak, akik nem szenvednek ebben a rendellenességben. A jól karbantartott cukorbaj kisebb valószínűséggel okoz problémát.
– A II-es típusú cukorbetegség 40-50 évvel ezelőtt a 30-40 éves korosztálynál jelentkezett, és a 60-70 éveseknél csúcsosodott ki. Manapság egyre inkább jelenik meg már serdülőkorban, ami azt jelenti, hogy ötvenéves korukra már nagy bajok lehetnek. Ezért is lenne nagyon fontos hangsúlyt fektetni a gyerekek táplálkozására – mondta a főorvos, majd azt is elárulta, hogy míg a kilencvenes évek elején leginkább a városon lakókból kerültek ki diabéteszesek, manapság már a fizikai munka hiánya és az egészségtelen táplálkozás miatt a vidéken élőket is ugyanúgy érinti.
A bemutatón nemcsak a cukorbetegség körüli mítoszokat sikerült lerombolni, hanem mind a szerző, mind az orvos egy egészséges képet adott a betegségről, amivel együtt lehet élni.
Nagyálmos Ildikó
.jpg)
