Hirdetés

Édesanyák

HN-információ
Az anyaság olyan állapot, ahol a büszkeség mindig megbecsülésként tárul fel és sohasem gőgként. Olyan jó érzés hallani az anyákat gyermekeikről áradozni. Minden anya meglátja gyermeke legjobb tulajdonságát, a legszebb vonását, talán olyan tulajdonságokat és vonásokat is, melyeket a külső szemlélő nem tud felfedezni. Jó érzés látni az elégedett, a gyermekeikre büszke anyákat. Fájdalmas érzés viszont látni a minden büszkeségét feladó anyát, aki képes önmagát is feladni, csakhogy gyermekét meg tudja védeni, menteni. Minden anya, aki gyermeket szül, vagy gyermeket fogad magához, egyszóval gyermeket nevel szeretettel, mindannyiunk példaképe. Megnyugtató érzés látni a jó anyákat. Gyermekkoromban úgy gondoltam, hogy az igazán jó anya az önfeláldozás maga, aki élete utolsó percéig ott áll gyermeke mellett. Gyermeki önzőség lehetett ezt gondolni. Most úgy gondolom, hogy az anya akkor a legnagyobb segítsége gyermekének, ha táplálja, gondozza, de amikor eljön az idő, akkor képes arra, hogy el is engedje őt. A magyar történelem kiemelkedő édesanyái közül Zrínyi Ilona tűnik ilyennek. Zrínyi Ilonának első házasságából három gyermeke született, de az első már csecsemő korában elhunyt. Férje I. Rákóczi Ferenc volt. 1676-ban, amikor megszületik harmadik gyermeke, a majdani nagy fejedelem II. Rákóczi Ferenc, meghal első férje. Irigye sok van, hisz nagyon gazdag, és eléri, hogy a családi vagyont ne a császár, hanem a gyermekei örököljék. Második férje a nála sokkal fiatalabb kuruc vezér, Thököly Imre, akinek majd az oldalán hal meg törökországi száműzetésükben. Zrínyi Ilona a bátorság, a kitartás, a következetesség példaképe. Két kisgyermekével több mint két évig védelmezi Munkács várát, melyet a császári csapatok ostromolnak. Sőt, miközben ostrom alatt van Munkács vára, Ilona gyermeket vár. A gyermek meghal. A várat két év védelem után fel kell adja, ha nem akarja, hogy kivégezzék őket. Bécsbe megy, mert a császár békét ígér neki, de becsapja őt. Lányát és fiát elveszik tőle, és négy évig őt magát is túszként tartják egy kolostorban. Fiát soha többé nem látja. Négy év után férje ki tudja szabadítani őt fogolycsere révén, egy általa elfogott magas rangú osztrák tisztet ad Ilona helyett. 1699-ben elindulnak a száműzetés útján, 1703-ban visszaadja lelkét Teremtőjének. Miközben csodálom a hősies Ilonát, összerezzenek. Vajon én képes lennék minderre? Képes lennék védeni egy várat két kisgyermekkel, szívem alatt hordva a harmadikat? Szembenézni martalócokkal, embertelen zsoldosokkal, prédára éhes gyilkosokkal? Képes lennék elfogadni azt, hogy valaki elveszi a gyermekeimet és soha többé nem láthatom őket? Képes lennék beismerni , hogy ez a legjobb döntés, amihez én is hozzájárulok? Képes lennék észnél maradni négy év fogság után? Képes lennék elmenni egy idegen országba, azzal a reménnyel, hogy egyszer majd hazatérek? És aztán mégsem térhetek haza? Csodálom Ilonát, s közben kétkedve teszem fel a kérdéseket: vajon jól döntött ő? Tudjuk, legszentebb célja az volt, hogy gyermekei, legalább az a kettő, életben maradjon. Tudjuk, hogy meg akarta menteni azt a szellemi és anyagi örökséget, melyet generációkon keresztül termelt a család. Tisztán látta küldetését, életének célját. Hosszas mérlegelések után hajszálpontosan döntött, hajszálpontosan megfelelő időben. Honnan vette az erőt ? Honnan vette a bátorságot? Honnan vette a meghalni nem akaró reményt? A válasz végül is egyszerű. Onnan vette Zrínyi Ilona az erőt, a bátorságot, a kitartást, ahonnan mi is vesszük, ahonnan minden jó anya veszi. Hitből. Hisz amikor gyermeket szülünk, magunkhoz fogadunk, nevelünk, akkor Istennel kötünk újra szövetséget. A házasságban mindig hárman vagyunk. Az anya, az apa és a jó Isten. Amilyen hűséget fogadunk a férjünknek, olyan hűséget fogadunk Istenünknek az új élet elindulásakor. Szükségünk van földi és égi segítségre, földi és égi társra, hogy bízhassunk magunkban. A gyermeknevelésben zsákutcák is kínálkoznak, ilyenek az önzőség és a bekebelezés. Sokszor én is csak magamnak akarom a gyermekeimet, sőt csak magamnak akarom a múló időt. Megölelni és elengedni, megsimogatni és integetni, ezeket az átmeneteket kellene megtanuljam. Hívő napjaimban, amikor a teremtett világ szépségeit teljesen látom, nagyon könnyen mennek ezek az átmenetek. Hívő napjaimban pontosan látom a célt, és nyílegyenesen haladok a megvalósítás felé. Hívő napjaimban tudom, hiszem, hogy minden, ami történik, a javamra válik vagy azzá fog válni. Hisz Isten is a partnerem, nemcsak az én erőmre, nemcsak az én tudásomra, nemcsak az én bölcsességemre kell támaszkodni. Lila, fehér és bordó orgonákkal díszítjük a templomot anyák napja ünnepén. Hallgatjuk a verseket, az énekeket és sűrűn használjuk a zsebkendőt. A teremtés beteljesedésében gyönyörködünk, mert gyermekeikben, unokáikban gyönyörködő anyákkal, nagyanyákkal vagyunk együtt. Nincs gőg, nincs harag, csak szeretet van és bársonyosan simogató hálás együttérzés. Székely Kinga-Réka unitárius lelkész


Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!