borús égbolt
Drogról, szenvedélybetegségről
A droghasználat valójában egy tünet, kiváltó okát és gyökerét mélyebben kell keresnünk – mondta a Köztes Átmenetek – a drog interaktív kiállítás megnyitóján a tárlatrendező.
Az öttermes interaktív kiállítás első szobájában aztán részletesebben is megérti a látogató, hogy miért mondta ezt Hay Éva: egy családi nappaliba érkezünk, a szoba közepén egy televízió, amin keresztül olyan riportrészletek hallhatók, amelyben drogproblémával, szenvedélybetegséggel küzdő fiatalok beszélnek a családjaikról. A riportban a társadalmi réteg minden szegmenséből vannak megszólalók, egy valami azonban összeköti az alanyokat: nem találták meg családjukban a biztonságot.
„Tizenöt év alatt semmit nem tudtam meg az apámról” – valami hasonlót mond az egyik drogfüggő. „A szüleim állandóan veszekedtek” – hangzik el a következő beszámolóban. A szoba asztalán két album van. Két azonos nemű, korú és hasonló körülmények között élő, fiatal felnőtt életútját mutatja be: egyik sportoló lesz, a másik azonban drogfüggő.
Miért? – teszi fel a kérdést a tárlatvezető. Valóban választ vár – ezért interaktív a kiállítás.
– A fiúnak az életéből hiányzott a gyermekkort meghatározó fontos élmény: a biztonságérzet – jön a válasz, ami aztán elindít egy újabb beszélgetést.
A résztvevők közösen értelmezik a jelenséget és vonják le a következtetéseket, azért, hogy a kiállítás végén mindenki pontosan értse, hogy a szenvedélybetegség nem csak genetikailag örökölhető, hanem kialakulását nagymértékben befolyásolja a gyermekkor is.
– Valóban jobb lenne, ha a kovalens kötés ismerete helyett a kommunikációra és a gyermekek helyes érzelmi fejlődésére figyelnék – vonta le a kiállítás végén a következtetést az egyik szülő. Vonjuk le mindannyian mi is.
Pál Bíborka
web.jpg)
.jpg)