Divatból lett hagyomány

Boncina-Székely Szidónia
Becsült olvasási idő: 2 perc

Kevés gyermek születik – hallhatjuk mindenfelől, és a környezetünket szemlélve, mindenféle tudományos kutatást mellőzve megállapíthatjuk ugyanezt. A témával szakemberek hada foglalkozik, keresik a miérteket, elemzik a jelenlegi helyzetet, és vészforgatókönyveket is gyártanak, hogy meddig tud még a helyzet fokozódni, rossz irányba. Mindeközben a valóság tényleg egyre kétségbeejtőbb: egy, maximum két csoporttal működő óvodák, kihalt településrészek, megszűnőben lévő iskolák felkiáltójelként mutatják a jelenséget, ami egész Európát behálózza. 


Hirdetés


Míg a föld lakosságának száma elképesztő mértékben növekedik – 1950-ben még csupán 2,5 milliárd fő volt, ma 8 milliárd – az Európai Unió országaiban a párok 75 százaléka gyermektelen. Márpedig, ha a többség – bármilyen okokból is – nem vállalja utódok nemzését, ezzel már hagyományt teremt, amely hosszú távon beláthatatlan következményekkel jár. Vajon egyszer csak elfogyunk? Egy faluban sem tud összegyűlni majd egy focicsapatra való gyermek? Nem lesz gyermeknap, karácsonyi áhítat, mindennek örvendeni tudó, boldog kacagással megtöltött terek, otthonok? 
A jóléti társadalmakban mindig a holnapra és a távoli jövőre gondolunk: legyen anyagi tartalék, minden szükséges eszköz a kényelemhez, nagy teljesítményű autó (több, mint ahány családtag), legyen minél több sikeres vállalkozás, legyen évente több nyaralás, befektetések és hasznot hozó emberi kapcsolatok. Amikor minden ki van pipálva, nagyon sok esetben kiderül, hogy a legfontosabb nincs meg: akinek átadni, akit szeretni, akivel a holnapot ünnepelni. 
Az Erre a világra? – kérdése mellé ma már a Mennyibe kerül egy gyermek felnevelése? – kezdetű is odakerül (Google-barátunk 63 ezer találatot adott erre a keresésre), s a tudatosság magas fokán osztunk-szorzunk, majd keserűen megállapítjuk, hogy anyagi kereteink kevesek a gyermekprojekthez, s inkább valami más, kevésbé kockázatos tervbe kezdünk. 
Bár a gyermekvállalás (vagy nem vállalás) minden családnak, párnak a saját személyes döntése – s a felsorolt miérteken kívül számtalan van még –, bármennyire is ellenkezünk, társadalmi kérdés is. Kinek adjuk oda, ami még maradt a világból??



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!