Diszkrét, őszi gondolatok

Kiss Előd-Gergely
Becsült olvasási idő: 3 perc

Úgy néz ki, idén korábban megérik a szőlő. A csemegeszőlő-fajták már beértek, erről a hétvégén személyesen is meggyőződhettem. Nem kellett desszert után nézni, elég volt pár fürt szőlőt leakasztani a kertben. Nem is csoda, elvégre meleg nyarunk volt és – ha hinni lehet az előre­jelzéseknek – az ősz is többnyire kellemes, napsütéses idővel kecsegtet. Lehet, hogy mégiscsak van némi haszna a globális felmelegedésnek? Ha belegondolunk, ez nem is annyira furcsa, elvégre jól tudjuk, hogy minden rosszban van valami jó.
Az ősz idén diszkréten érkezett meg, nem volt látványos lehűlés, csak hirtelen elviselhetőbb lett napközben a meleg. Ezzel minden évben ki tudnék egyezni, ahogy azzal is, hogy hamarabb lehet szüretelni, mert kellemesen langyos időben mégiscsak jobb szőlőt szedni, mint hideg esőben, amikor kis híján ráfagy az ember keze a gerezdre. Illetve, ne kiabáljam el, mert októberben még bármi megtörténhet, az elérhető előrejelzések alapján ugyanakkor reménykedni szabad. 
Az ősz diszkrét megérkezése egyben a nyár végét is jelenti, lassan távoli emlékké halványulnak a nyaralásokon szerzett eleven élmények. Pedig jó lenne, ha kitartanának jövő nyárig, de nem fognak. Ilyen az emberi természet, a jóra nem sokáig emlékezünk, bezzeg a rosszat sokáig nem felejtjük.
Az iskola is elkezdődött már, hamarosan itt az őszi betakarítás ideje, faluhelyen már bizonyára zajlanak a szüreti bálok előkészületei, azután felpörög a közélet is. Mint minden évben, a jövő évi költségvetés megvitatásakor eljön az szakszervezeti sztrájkok időszaka. Tudom, nem túl szívderítő ebbe belegondolni, de talán mégis jobb idejében szembenézni a valósággal, mint hirtelen megijedni a közeledő új fűtésidénytől és a várható borsos számláktól. 
Szeptember közepén az is óhatatlanul eszébe jut az embernek, hogy jövőre választási év lesz. Mégpedig olyan választási év, amikor államfő, parlamenti, önkormányzati és uniós parlamenti választásokat is tartanak. Ne lepődjünk meg tehát, ha a kampány már idén megkezdődik és addig tart, ameddig 2024-ben az utolsó választást is meg nem tartják. Csak legyen idegrendszerünk elviselni. Az még hagyján, hogy ilyenkor az egymással versengő jelöltek kígyót-békát kiabálnak egymásra, de ilyenkor szokott a legharsányabban szólni a magyarellenes román nacionalizmus közéleti kórusa is. De ne legyen igazam, s vidáman, mosolyogva fogom beismerni, hogy tévedtem. Bárcsak!
Ilyen szép őszi napsütésben különösen keserű gondolat, ha eszünkbe jut, hogy több mint másfél éve zajlik az orosz–ukrán háború. Az benne a legfélelmetesebb, hogy hozzászoktunk ehhez is, mint annak idején a világjárványhoz. Egyfolytában zsebre vág bennünket a történelem, nem csoda, ha belefásulunk. 
Így térnek vissza ősszel a nyáron zárójelbe tett hétköznapi gondok is. Diszkréten és néha kissé alattomosan. Nem tudjuk kivédeni. Ezzel együtt amondó vagyok: jól tesszük, ha élvezzük a napsütést, amíg tart, amíg lehet. Az ember nem arra született, hogy egyfolytában rettegjen a jövőtől. 



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!