borús égbolt
enyhe eső
Diktál vagy mediál?
Hétfőn Temesváron találkozó jellegű rendezvényen vettek részt a hazai, valamint a külföldön tevékenykedő, de román állampolgárságú tudományos kutatók, amelyen jelen volt és beszédet mondott Klaus Johannis államelnök is. A beszédéből egyes politikai elemzők és újságírók ama mondatrészt ragadták ki, miszerint „a kormánnyal kapcsolatosan vannak valamelyes elégedetlenségeim”, s ebből arra következtettek, a Cioloș-kormány most már nem az államelnök kormánya. Ez a némileg helytelen „eszmefuttatás” annak is tulajdonítható, hogy egykoron egyesek úgy állították be a jelenlegi kormányt, mintha az államelnök minisztereiből állna, de ezt sugalmazta annak idején burkolt formában maga Klaus Johannis is. A temesvári beszédben elhangzottakat hosszasan próbálták értékelni, kommentálni egyesek, de reagált maga az államfő is: szerdán Cristian Ghinea, az új európai alapokért felelős miniszter beiktatási ünnepségén elmondott beszédében azt hangoztatta, hogy a szóban forgó észrevételét egyesek nem értették meg kellőképpen. Hozzáfűzte azt is, hogy valóban voltak okai az elégedetlenségnek, legalábbis esetenként, s példaként hozta fel azt, hogy az európai alapok tekintetében a dolgok nem úgy alakultak, ahogy kellett volna. Más elégedetlenségére is utalt, nevezetesen arra a helyzetre, amit a közszférai bérezés szabályozására hivatott jogszabálytervezet váltott ki. Mint ismeretes, a közszférai bérezéssel kapcsolatos sürgősségi kormányrendelet egykori tervezetéről van szó, amelybe Ana Costea munkaügyi miniszter belebukott és április 14-én lemondásra kényszerült, magával rántva a kormányrendelet-tervezetet is. Egy másikkal ennek helyettesítésével próbálkozik most a kormány.
Johannisra visszatérve, az államfő egy harmadik „elégedetlenséget” is megemlített: a Román Operánál kialakult, igen ellentmondásos és botrányos helyzetet. Az államelnök szerint ugyanis a kultuszminiszter ez ügyben „majdhogynem minden elképzelhető hibát elkövetett”. Megjegyzem, a Román Opera körüli cirkuszt személyi ambíciók váltották ki, a művészek közötti nézeteltérések, vádaskodások, torzsalkodások, amelyet nem sikerült kellőképpen kezelni. Igaz, a gyakori igazgatóváltások sem arra engedtek következtetni, hogy a kultuszminiszter mindvégig a helyzet magaslatán állt. Ugyanakkor megjegyzendő az is, hogy Vasile Dâncu kormányfőhelyettes a hét elején személyesen, a helyszínen próbálta csillapítani a kedélyeket, egyetértésre bírni a feleket, de ez neki sem sikerült. Szerdán, a kora esti órákban tett kijelentésekor Johannis bizonyára értesült arról, hogy az aznapi kormányülést követően Vlad Alexandrescu kulturális miniszter közösségi oldalán bejelentette lemondását, de arra vonatkozó kérését aznap hivatalosan még nem juttatta el a kormányfőhöz.
Felvetődik a kérdés, hogy ennek a három államelnöki elégedetlenségnek mi köze van a három miniszter lemondásához. Mert utólag nagyon is úgy tűnik, hogy a három minisztert ért államfői fenntartásoknak, kifogásoknak szerepük volt a tárcavezetők lemondásában és a dolgok ilyenszerű alakulásában. Annál is inkább valószínűsíthető ez, mert az államelnöknek még volt egy figyelemre méltó megjegyzése abban a szerdai, már említett beszédében. Nevezetesen arról van szó, hogy az elégedetlenségeit mindig is Cioloș kormányfő tudomására hozta, megjegyezve, „s amint az látszik is, azok megoldódtak”.
Nem kell ahhoz nagy fantázia, hogy kikövetkeztessük: ha az államfő elégedetlenkedett, azzal egyben „diktált is”, sugalmazva ezáltal egyik-másik tárcavezető leváltását. Igaz, az államelnök másként látja: „Nincsenek olyan elégedetlenségek, amelyek cirkuszhoz vezetnének a paloták között, vagy veszekedéshez az államelnök és a kormányfő között. Mi együtt dolgozunk és megoldjuk a problémákat” – hangoztatta. Ez az együttdolgozás azt is jelentheti, hogy valaki azt az elégedetlenséget úgy értelmezi, hogy lépnie kell, s ez pedig az egyik vagy a másik miniszter „leléptetéséhez” vezet, vezethet. Lehet, hogy mindez nem igaz, de az nem vitás, hogy azoknak a minisztereknek kellett távozniuk, akik tevékenysége iránt, mint az utólag kiderült, fenntartásokat fogalmazott meg az államelnök. Ez pedig nemigen tartozik a „munkaköri leírásába”, ugyanis az Alkotmány 80. cikkelye értelmében az elnök mediálási funkciót tölt be az állam hatalmai között, valamint az állam és a társadalom között. Ezek szerint neki nincs miért és miről egyeztetnie a kormányfővel. Csak esetleg a kormány vagy a kormányfő és a parlament közötti nézeteltérésekben. Csakhogy úgy tűnik, hogy a kormányfővel való heti találkozói túlnőnek a 80. cikkely előírásain, s a mediálás diktálássá változott.
.jpg)
