Differenciált minimálbér – nem muszáj, de lehet
A kormány által kilátásba helyezett, illetve beígért „kétsebességes”, azaz differenciált országos garantált minimális bruttó bér bevezetésének ügye egyre bonyolultabbnak tűnik. Egy adott pillanatban olyan félhivatalos értesülések is kiszivárogtak, miszerint annak megemelésére már november 1-jétől sor kerülhet, s ugyanakkor annak két variánsa is lesz, az egyik 2080 lej értékű, a másik pedig „értékesebb”, 2350 lejes, s erre a főiskolai végzettséggel, illetve 15 éves szolgálati idővel rendelkező alkalmazottak lesznek jogosultak. Időközben az is kiderült, hogy ez csak akkor lesz lehetséges, ha előzetesen módosítják és kiegészítik a munkatörvénykönyvnek a minimálbérre vonatkozó előírásait. Erről döntöttek, némileg megkésve, a kormány november 9-i ülésén…
Egy sürgősségi kormányrendelet elfogadása révén következett ez be, amelynek a közlését nem siették el, azt a Hivatalos Közlöny múlt szerdai, azaz november 14-i számában jelentetve meg. Az egyes határidők elnapolására, valamint egyes jogszabályok módosítására és kiegészítésére vonatkozó 2018/96-os sürgősségi kormányrendeletről van szó. Annak révén egyébként 8 különböző jogszabály (jobbára törvény) módosítására és kiegészítésére került sor. Azok között lévén a munkatörvénykönyv, azaz az utólag módosított 2003/53-as törvény is. Ahogy az lenni szokott, a sürgősségi kormányrendeletet felvezető szövegrészben ez esetben is megtalálhatók a „nyomós” és „halaszthatatlan” okok, s esetenként „szívrendítő” módon ecsetelik, hogy miért is szükséges az egyik vagy a másik módosítás, ez esetben pedig egy törvény hatályba léptetésének elnapolása. Lássuk, miről is van szó. Jó két évvel ezelőtt jelent meg a felzárkóztatási minimáljövedelemre vonatkozó 2016/196-os törvény, amely révén egyébként beépültek bizonyos uniós irányelvek, illetve szabályzók a hazai jogrendbe. A törvénynek az idei esztendő áprilisától kellett volna hatályba lépnie, de ezt a határidőt a 2017/82-es sürgősségi kormányrendelettel kitolták 2019. április 1-jére. A minap megjelent sürgősségi kormányrendelet értelmében újabb elnapolás következett be el egészen 2021. április 1-jéig. A megindokolási szövegrészben azt olvashatjuk, hogy az újabb halasztásra azért szükséges legalább két esztendő, mert ellenkező esetben mintegy 210 ezer olyan család kerülne még nehezebb helyzetbe, amelyeket beárnyékol a „szegénység kockázata”. A kérdés csak az, hogy mindezt nem tudták ezelőtt egy-két évvel? És miként válhatott most lehetségessé annak a kiszámítása/megállapítása, hogy a szóban forgó törvény hatályba léptetése csak 2021 folyamán lehet esedékes, illetve időszerű? Amúgy a kormányprogramban nemigen olvastunk olyasmiről, hogy el kell napolni egyes olyan jogszabályok hatályba léptetését, amelyek kidolgozásánál és elfogadásánál amúgy ott bábáskodtak, méghozzá igen aktívan, a mostani kormánykoalíció egykori vagy jelenlegi honatyái is. És, ha már a halasztásról esett szó: a tanügyi, az utólag módosított és kiegészített 2011/1-es törvényben létezik egy olyan előírás is, amely értelmében még 2013-tól minden egyes újszülöttnek 500 euró értékű összeget kell kiutalni annak majdani nevelési költségei fedezése érdekében. Erre vonatkozóan az eljárást is leszögezte a törvény 356-os szakasza, de a pénzből nem lett semmi, mert az „adományozás” határidejét irigylésre méltó következetességgel kitolták: előbb 2015-re, majd 2017-re, ezt követően pedig 2019. január 1-jére. Most kapott a határidő egy újabb löketet, s az az 500 euró majd csak 2020. december 31-től válik esedékessé. Tehát az a szülő, aki feltétlenül számítani akar erre az állam által adományozott 500 euróra, jó, ha vár a nemzéssel úgy legalább 2020 márciusáig… És van még egy hasonló rossz hírünk: az ugyancsak a tanügyi törvényben szereplő úgynevezett szociális kuponok juttatását kitolták 2020 december 31-re. (Egyébként a szóban forgó támogatás nyújtásának módozatára vonatkozó kormányhatározat mindmáig meg sem jelent.)
Nyolc hónap alatt kétszer átfogalmazva
Se szeri, se száma azoknak a módosításoknak és kiegészítéseknek, amelyeken átesett az utóbbi 17 esztendő során a garantált minimális jövedelemre vonatkozó 2001/416-os törvény. Az idén, ha emlékezetünk nem csal, négyszer is sor került módosításra (beleértve a mostanit is). Március végén a 2018/18-as sürgősségi kormányrendelettel már módosították ama 88-as szakasznak a szövegét, amely azon havi nettó jövedelem megállapítására vonatkozik, amely függvényében jogosult vagy sem egy család a törvény által előírt garantált minimális jövedelemre és másabb juttatásokra. Nos, ennek a szakasznak a szövegét ismét átfogalmazták, ugyanakkor kiegészítették olyan értelemben, hogy a nettó jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni azokat az alkalomszerű összegeket, amelyeket vagy az állami, vagy a helyi költségvetésből folyósítanak kártérítési jelleggel vagy rendkívüli helyzetek esetében pénzügyi támogatásként. A megindokolási szövegrészben azért volt szükség erre az átfogalmazásra, illetve kiegészítésre, mert óvatos becslések szerint a garantált minimális jövedelemre jogosult háztartások között jelentős hányadot képviselnek azok, amelyek sertésállományát ki kellett irtani a sertéspestis miatt. Ez így igaz, de az is igaz, hogy a kártérítést a hatályos jogszabályok értelmében semmiképp sem lehet megadózás alá vonni…
A kormánynak lehetősége van
Nézzük meg, milyen újdonságokat hozott magával a múlt szerdán hatályba lépett sürgősségi kormányrendelet, a munkatörvénykönyv tekintetében. Kezdenénk azzal, hogy egy márciusban meghozott alkotmánybírósági döntés a törvényhozást arra kötelezte, hogy a nők számára is biztosítsa a munkavégzés lehetőségét a 65 éves életkor eléréséig, s következésképpen ne kerülhessen sor a munkaszerződés felbontására a nyugdíjkorhatár betöltésének időpontjában. Nos, e tekintetben olyképpen módosult a munkatörvénykönyv 56-os szakaszának vonatkozó előírása, hogy az a női alkalmazott, amennyiben a törvényes nyugdíjkorhatár betöltése előtt 60 nappal kérelmezi munkaszerződésének meghosszabbítását 65 éves korig, nem kerülhet sor munkaszerződésének hivatalból történő felbontására. Ugyanakkor bekerült egy kiegészítés is, amely értelmében a munkáltató nem korlátozhatja az érintett/érdekelt női alkalmazottat tevékenysége folytatásában. A maga nemében érdekes módon „nyúlt hozzá” a kormány a kifizetendő országos garantált minimális bruttó bér kérdésköréhez: helyben hagyva a 164-es szakasznak az annak definiálásra vonatkozó előírását, azt kiegészítette két újabb bekezdéssel. Íme, a 11-es bekezdés: „kormányhatározat révén meg lehet állapítani egy megemelését az (1)-es bekezdésben előírt kifizetendő országos garantált minimális bruttó bérnek, differenciálva a tanulmányi szint és a munkarégiségi kritériumok alapján”. Továbbá az 12-es bekezdés értelmében minden olyan jogosultság és kötelezettség, amelyet az országos garantált minimális bruttó bérhez való viszonyítás révén állapítanak meg, a kormányhatározat alapján megállapított országos garantált minimális bruttó bér használatával történik. Két dolgot kell mindenképp megjegyezni, illetve kellene értelmezni. Az egyik az, hogy a kormány nem köteles differenciált minimálbért megállapítani, a munkatörvénykönyv a kormánynak arra csupán lehetőséget ad/biztosít. A másik pedig az, ami bizonyos jogosultságok és kötelezettségek megállapításánál figyelembe veendő minimálbérre vonatkozik. Ez utóbbi tekintetben jogos a dilemma: ha differenciált minimálbérről van szó, akkor a kettő körül melyik is a viszonyításai alap. És van egy másik dilemma is, ami amúgy eddig is megfogalmazódott: miként értelmezhető, alkalmazandó a főiskolai végzettek esetében (tekintettel a munkahely és a munkavégzés jellegére is) a 2350 lejes minimálbér. Másképpen fogalmazva: kinek a kezében van/lehet a döntés?...
Újólag módosult jó néhány előírása a munkahelyi inaskodásra vonatkozó 2005/279-es törvénynek is. Ennek okán szükségessé vált annak alkalmazási módszertani normáit jóváhagyó utólag módosított és kiegészített 2013/855-ös kormányhatározatnak is az átdolgozása. Erre vonatkozóan 60 napot adott magának a kormány, azaz 2019. január 14-ig kell majd megjelentetni a jóváhagyó kormányhatározatot.
Marad a 145 lej
Egy újabb bekezdés épült be a közúti közlekedésre vonatkozó, már eddig is számtalanszor módosított és kiegészített 2002/195-ös sürgősségi kormányrendeletbe. Ennek értelmében kivételes módon a 2019. január 1. és december 31. közti időszakban a büntetőpont értéke 145 lej marad. Mint ismeretes, annak lépést kellene tartania az országos garantált minimális bruttó bér kvantumával, de a kormány ebben az esztendőben „felmentést adott”, s a most megjelent 2018/96-os sürgősségi kormányrendelettel a jövő esztendőre vonatkozóan is.
Hecser Zoltán