A Hivatalos Közlöny július 12-i számában jelent meg az éves és konszolidált éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatára és egyes jogszabályok módosítására vonatkozó 2017/162-es törvény. Ez a szóban forgó témakörben akár irányváltóként is értékelhető jogszabály, a múlt hét végén, pontosabban július 14-én hatályba is lépett (kivételt képezve a szabálysértési felelősségre vonatkozó szakasz előírásai, amelyek augusztus 11-én léptek érvénybe). Még a szakmabeliek számára is némi meglepetést jelentett ez a törvény, ugyanis annak „előzményeiről”, illetve a vonatkozó törvénytervezetről nemigen lehetett hallani az elmúlt időszakok során. Amúgy ezen újdonságszámba menő jogszabály meghozatala várható volt, de ennek ellenére „érkezése” mindazok számára, akiket érint, váratlannak bizonyulhatott. Talán azzal kell kezdenünk, hogy ilyen jellegű jogszabály hazai viszonylatban eddig is létezett, s ebben az összefüggésben utalhatunk a 2008/90-es sürgősségi kormányrendeletre, amelyet bizonyos módosításokkal a 2008/278-as törvénnyel hagytak jóvá, s utólag többször is módosítottak és kiegészítettek. Továbbá a Romániai Pénzügyi Auditorok Kamarája (CAFR) megszervezési és működési szabályzatát jóváhagyó 2011/433 kormányhatározat. A most hatályba lépett törvény révén egyébként a fentebb említett jogszabályok hatályon kívül helyeződtek (kivételt képezve azok egyes előírásai, amelyek érvényben maradnak mindazon jogszabályozási rendelkezések meghozataláig, amelyek szerepelnek a mostani törvényben). De miért volt várható ennek az új törvénynek a meghozatala? Uniós elvárások, illetve irányelvek okán. Nevezetesen: az Európai Parlament és a Tanács 2006/43-as irányelve az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról, illetve az azt módosító Európai Parlament és Tanács 2014/56-os irányelvéről. Továbbá az Európai Parlament és a Tanács 2014/537-es rendelete, a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységek jogszabályban előírt könyvvizsgálatára vonatkozó egyedi követelményekről. Kifutottunk az időből… Nos, a 2014/56-os irányelv értelmében a tagállamok számára két év áll(t) rendelkezésre, hogy az abba foglaltakat átültessék a nemzeti jogukba, ez a határidő pedig 2016 június 17-én járt le. Ha szem előtt tartjuk ezt az időpontot, akkor indokolatlan lenne feltenni a címben szereplő derült égből villámcsapás kérdést, hisz a romániai mindenkori kormány, a törvényhozás alaposan megkésett e határidő betartásával. Ám amikor a váratlan jelzőt használtuk, arra gondoltunk, hogy a szakmai körökben, a szaksajtóban, a törvény témakörét képező ügyekben illetékes minisztériumokban nemigen került terítékre a majdani jogszabály, illetve annak előkészítéséről nem szivárogtak ki értesülések, mint ahogy a törvénytervezetet sem hozták nyilvánosságra, illetve nem bocsátották közvitára. Amúgy annak elfogadását is igen nagy és érthetetlen diszkréció övezte: a kormány április 24-i ülésén fogadták el a törvénytervezet szövegét, s az elfogadás tényéről csak a napirendi pontokat elolvasva szerezhettünk tudomást, azzal kapcsolatosan sem kormányzati közlemény, sem pedig kormányszóvivői nyilatkozat nem jelent meg. A törvénytervezetet sebtében, április 30-án benyújtották a parlamenthez, s ott igen simán és operatívan fogadták el: a szenátusban május 29-én, majd a képviselőházban június 20-án egyöntetű megszavazással. (Mindez olyan körülmények között, amikor is a múlt hónap derekán bekövetkezett a kormányválság, s az a körüli politikai és törvényhozási bonyodalmak.) Beépült a hazai jogszabályozásba A kormány által elfogadott törvénytervezet megindokolási szövegében eleve utalás van arra, hogy gyakorlatba kell (illetve kellett volna) ültetni a már említett uniós irányelveket, s az azokban szereplő előírásokhoz próbálják igazítani a hazai jogszabályozást. Továbbá némi párhuzamot is vontak a hatályos romániai jogszabályozási előírások és azok között, amelyeket úgymond elrendelnek az uniós irányelvek. Amúgy egy igen terjedelmes törvényről van szó, s annak előírásai jobbára a szakmabelieket érdekli, de a gyakorlatba ültetés hatásmechanizmusa révén közvetlen vagy közvetett módon számos céget, vállalkozást, entitást érint, érinthet. Tekintettel arra, hogy hatályon kívül helyezi az éves és az összevont éves beszámolók könyvvizsgálatáról szóló eddigi jogszabályokat, akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy egy merőben új törvényről van szó. Amúgy az öt nagy fejezetben taglalja annak hatósugarát: I. Az éves és az összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálata; II. A jog szerinti könyvvizsgálat közfelügyeleti szakhatósága (ASPAAS); III. A pénzügyi auditálási tevékenységre vonatkozó 1999/75-ös sürgősségi kormányrendelet módosítása és kiegészítése; IV. A minősített könyvelők és a könyvvizsgálói tevékenység megszervezésére vonatkozó 1994/65-ös kormányrendelet módosítása és kiegészítése; V. Átmeneti és záró rendelkezések. A törvénynek ezt a szerkezetét szem előtt tartva akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy kezünkben egy új törvény, s két, továbbra is hatályos jogszabály módosított és kiegészített „változata”. Ahogy mondani szokták, a részletekben rejlik az ördög, s aki alaposan elolvassa a törvényt, rádöbben arra, hogy az uniós irányelv hazai gyakorlatba ültetése irányváltást is fog eredményezni a jog szerinti könyvvizsgálói tevékenységben (de nem csak). Egyetlen példát említenénk meg: kibővült a szakmai etikára vonatkozó előírás, amely tekintetében amúgy egyes tagállamokban szkeptikus vélemények is megfogalmazódtak. Többek között ama előírás okán, miszerint a könyvvizsgálat hatóköre nem terjedhet ki a vizsgált szervezet jövőbeni életképességének, hatékonyságának és eredményességének a biztosítására. Más: az irányelv, s következésképpen a mostani hazai jogszabály értelmében a könyvvizsgáló jelentésének nyilatkozatot kell tartalmaznia az olyan eseményekkel vagy feltételekkel kapcsolatos lényeges bizonytalanságokról, amelyek kétséget ébreszthetnek a vállalkozás folytatásával kapcsolatban. Megszívlelendő, megfontolandó ezen kötelezettség teljesítésének az utólagos kihatása. Hecser Zoltán