erős felhőzet
Der Medve
Megkockáztatom a kijelentést: Székelyföldön néhány esztendeje az ember lakta területek közelében kóricáló medvék még a korrupt politikusoknál és az ártatlanokat gázoló ittas gyorshajtóknál is nagyobb közutálatnak örvendenek. Pedig hirtelen nem is tudom eldönteni, a helyi közösségekre nézve a felsoroltak közül melyik rosszabb, melyik kiszámíthatatlanabb, melyik veszélyesebb. Egy biztos: áldozatai mindháromnak vannak, de intő mondás csak egyre született. A medve tehát játék nem lehet.
Mint ahogy nem lehetne játék az a cirkusz sem, ami a Kárpátok őshonos csúcsragadozója körül az elmúlt napokban nem is szépen és nem is lassan kibontakozott. A medvék kapcsán újra fellángolt hisztériát a 2016–2017-es vadászati évadban kilövésre engedélyezett védett nagyvadak tervezett keretszámának közzététele, majd gyors visszavonása okozta. A Szeben városába tévedt, szerencsétlen fiatal egyed tragédiája a tiltakozók hangját csak fokozta. A medvék, farkasok és vadmacskák tervezett kilövési számainak hallatán előbb a zöld-érzelmű civilszervezetek hördültek fel és lendültek gyors támadásba. Azzal vádolták a környezetvédelmi minisztériumot, hogy a kilőhető egyedek számának kvótaszerű leosztásával nem a szakszerű vadgazdálkodáshoz, az állományszabályozó beavatkozásokhoz, hanem csak a tehetős hazai és külföldi vendégvadászok állománypusztító vandalizmusához asszisztál. S teszi azt annak ellenére, hogy a pontos állományszámokat Romániában csak a Teremtő tudja, a medvék számát a többi érintett csak érdekei függvényében becsüli, találgatja. A közösségi oldalakon szerveződött tiltakozó akciók – a minisztériumba bejáratos és a szakértői bizottságba juttatott civilszervezetek képviselőin keresztül – hamar elérték céljukat: a tárcát vezető Palmer asszony látványos visszakozót fújt, sőt, jelen állás szerint vadászati szempontból az ország összes medvéjének kegyelmet ígér. A vadásztársulatok pedig csak néznek és csodálják, célkeresztjükből hogyan és miként hajtották el a biztosnak gondolt terítéket, magyarul, a kilőhető medvékre, farkasokra alapozott üzleti terveket, a költségeiket fedező bevételeket. Azokat a bevételeket, amelyekből a vadőrök fizetését, a területhasználati béreket, a vaddisznók, őzek, szarvasok mezőgazdasági kártételét, és nem utolsósorban a vadak téli takarmányozását is fedezték.
Itt tartunk tehát most. Mindenki haragszik mindenkire: a zöld szervezetek kárörvendenek, a vadásztársulatok tiltakoznak, petíciót fogalmaznak, melyben kvótáikat (bevételeiket) és beleszólási jogaikat kérik vissza. És dühösek a gazdák is, mert a medvék ellenében féltik magukat és javaikat. Haragszanak a biodiverzitást féltő zöldekre, a tehetetlen, golyótlan vadászokra, és haragszanak a medvére, farkasra, a vadkárokat nehézkesen, ímmel-ámmal, vonakodva megtérítő minisztériumra. És haragszanak az egész világra, a megittasult vezetőkre, a korrupt politikusokra. És a maguk módján lépni fognak: problémamegoldásként válogatás nélkül mérgezni fognak medvéket, farkasokat. Kár lesz, az lesz. Jó ebből ki nem sülhet. A medve – kvótával vagy anélkül – meg lesz dermedve.
Domján Levente
.jpg)
.jpg)
