szórványos felhőzet
erős felhőzet
Csomag már van…
A kormány a múlt hónap derekán tárgyalt egy olyan, 47 intézkedést magában foglaló egységes csomagról, amely a hazai szegénység leküzdésére lenne hivatott – már amennyiben érvényt sikerül(ne) szerezni e minden életkorcsoportot érintő intézkedéssorozatnak. „Romániában sok olyan ember van, aki ki van téve a szegénység kockázatának, közülük 1,7 millió gyermek, a kockázatok pedig nagyobbak vidéki környezetben. Ebből a tényállásból kiindulva, valamint szem előtt tartva, hogy van egy szegénységellenes országos stratégiánk, olyan tervre van szükség, amely lehetővé teszi mind az állami, mind pedig az európai alapok megfelelő irányba terelését” – hangoztatta Dacian Cioloş kormányfő. A nyilvános vitára bocsátott egységes szegénységleküzdési csomagban számos célkitűzés szerepel. Így például az, hogy 2020-ra a 20 és 64 év közötti lakosság esetében a foglalkoztatási arányszám elérje a 70 százalékot a jelenlegi 65,7 százalékkal szemben. Ugyanakkor 2020-ig legalább 580 000 fővel kell csökkenjen azok száma, akik ki vannak téve az elszegényedés és a társadalmi kirekesztettség kockázatának. A szóban forgó csomag keretében különböző országos programok kibontakoztatásának szándéka is szerepel, ezek között említhetjük például a Minden gyermeket az óvodába elnevezésű programot, amelynek gyakorlatba ültetése tulajdonképpen februárban már beindult, s amelynek keretében anyagi lehetőség teremtődik élelmiszerek, iskolai felszerelések stb. megvásárlására is (az úgynevezett szociális értékjegyek révén). Egy másik program az Iskola az iskola után elnevezésű, egy harmadik a Második esély, egy negyedik pedig a Közösség nagyapái nevet viseli. Ezek szerint programokban, célkitűzésekben nincs hiány, és az üdvözlendő intézkedések mellett említhetjük továbbá az egészségügyi vidéki karavánok bevezetését vagy az ország minden egyes kiskorúja számára a személyi azonosítószám (CNP) biztosítását, azaz megszerzését.
Kétségtelen, hogy a kormány szándéka dicséretes, annál is inkább, mert Románia esetében a társadalom peremére sodródás, az alacsony életszínvonal, egyes régiók gazdasági-társadalmi elmaradottsága vagy akár az egy főre jutó GDP amolyan szégyenfoltot jelent már hosszú évek óta. Az Eurostat egyik legutóbbi jelentése szerint országunk (együtt Bulgáriával) azzal „dicsekedhet”, hogy uniós viszonylatban területén található a legtöbb elmaradott régió. De ez vonatkoztatható az országos bruttó minimálbér vagy az országos bruttó átlagbér szintjére, a vásárlóerő alakulására, a lakáskörülmények színvonalára, az alkalmazottak és a nyugdíjasok száma közötti arányra is. Ilyen körülmények között viszont meglepő az, hogy a 2016-os, az EB által közölt országjelentés szerint Romániában a 2008–2014-es időszakban az elszegényedési vagy a társadalmi kirekesztettség kockázatának kitett lakossági kategóriából kikerült
869 000 személy. A jelentésben nem magyarázzák meg, hogy miként vált lehetővé ez a meglepetésszerű csökkenés, csupán a számadat közlésére szorítkoztak. Egyes szakértők szerint valakik valahol „kozmetikázhattak”. Igen, mert például az alkalmazottak számának növekedési aránya semmiképp sem játszhatott közre egy ilyen mérvű csökkenésben, mint ahogy a munkanélküliségi ráta alakulása sem a szegénység visszaszorítását, visszaszorulását „sugalmazza”. De ha csökken a mélyszegénységben, a szegénységben élők száma, akkor miért nő évről évre azoké, akik jogosultak az uniós forrásokból finanszírozott élelmiszer-segélycsomagokra? Hargita megye lakosságának például több mint 17 százaléka részesülhet majd (remélhetőleg a közeljövőben) az említett segélyben. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ez az arányszám egyben tükrözi a megyében szegénységben élők arányszámát is. Ugyanakkor vannak olyan megyék, ahol az arányszám a 20 százalékot is meghaladja. Ilyenképpen pedig szépszerével lesz az országnak olyan lakosa, akit könnyen meg lehet „célozni” a Cioloş-kormány által meghirdetett szegénységleküzdési egységes csomaggal.
Hecser Zoltán
