tiszta égbolt
kevés felhő
szórványos felhőzet
Csill
Hétvégén ünnepeltük a magyar nyelv napját. Ebből az alkalomból kicsit utánaolvastam, mi mindent köszönhetünk a magyar nyelvújítás korának. Annak idején elsősorban azért indult el a mozgalom, hogy az idegen eredetű szavakat helyettesítse magyar megfelelővel, illetve átalakítsa azokat a magyar nyelv „szája íze” szerint. Néhány kifejezés nem állta meg a helyét és nem honosodott meg, azonban sok száz másik igen, amelyeket ma is használunk és amelyekről nem is gondolnánk, hogy nem sok száz éves kifejezésekről van szó. A nyelv állandó változásban van. Ez benne a szép. Azonban a nyelvújítók szándéka és akarata mintha a feledés homályába merült volna. A huszadik század vége és az új évszázad ismét ránk ontotta az idegen szavak tömegét, amelyeket a legnagyobb természetességgel építettünk be mindennapi beszédünkbe. Na jó, nem mindenki, hiszen a fiatalabb korosztályok könnyedebben használják ezeket a szavakat, és elképesztő mennyiségben jelenik meg napi kommunikációjukban. Nincs ezzel semmi baj, ezt hozza a világ és az irdatlan mennyiségű idegen nyelvű tartalom.
Valójában nehéz lenne a magyar nyelv burkába kucorodva tudomást nem venni a körülöttünk tomboló folyamatokról. Azonban azt is tudni kell és érdemes, hogy nincs új a nap alatt. Nemrég egy kis baráti társasággal kirándultunk egy hegyvidéki falucskában. A szálláshelyünk tornácán élveztük a délelőtti napsugarakat és a tehenek csengettyűinek szólamait. Akaratlanul is megjegyeztem társaimnak: mekkora relax! Majd gyorsan javítottam is magam, hogy ez már biztosan divatjamúlt kifejezésnek számít. Kiderült, amit éppen teszünk, inkább „csillezés”.
Hazaérve nem hagyott nyugodni a szó. Persze számtalanszor hallottam filmekben és fiataloktól is, de érdekelt, vajon mikortól került be a nyelvünkbe. Nos, a varázslatos internet szerint 2010-ben már biztosan használatban volt mifelénk. Ugyanakkor felfedeztem valami érdekeset. A magyar nyelv 1862-es szótára szerint a csill szó elvont gyök, amiből különböző jelentésű szavak származnak, mint csillag, csillog, csillám, csilla, csille és tádám: csillap, csillapít, csillapodik! Utóbbiak jelentése elcsendesülés, zajnak kicsinyedése. Közös fogalom mindegyikben a csi gyökelem, amely hasonló jelentéssel a csitt, csitít, csend szavak gyöke.
Nahát, akkor most, aki csillezik, az hagyományt tisztel, vagy éppen ellenkezőleg: korszerűsít? A lényegen nem változtat, ne legyünk lusták változatosan használni nyelvünket, és természetesen ne legyünk elutasítók a fiatalok ötletes kifejezéseivel szemben sem. Hátha egyszer majd tényleg, igazán egy nyelvet fogunk beszélni…
Farkas Endre
.jpg)
