A 17. századi Csíkszék társadalmát, a társadalmi élet egy-egy szeletét mutatjuk be havonta jelentkező sorozatunkban. Ma a fejedelemség kori Csíkszenttamást mutatja be, összehasonlítva a korábban ismertetett Csíkszentdomokossal a Csíki Székely Múzeum munkatársa, Markaly Aranka. A fejedelemség kori Szent Thamason Csíkszent­domokossal ellentétben, éltek nemesi családok, mégpedig a 16. század végén, 17. század elején a szenttamási Lázár család, valamint a század végén a Damokos család. Nemcsak birtokokkal rendelkezett mind a faluban, mind a környező településeken, hanem valószínűleg a család a településen élt és tartózkodott, meghatározva az ott élők mindennapjait. Mint tudjuk, a nemesi család jelenléte ebben a korban nemcsak a jobbágybirtok és e réteg jelenlétét hordozta magával, hanem a helyi bíráskodásban is szerepet játszott, a falutörvények megfogalmazásánál, falugyűléseken mint legfőbb személy vett részt a helyi nemes. A családdal és Szenttamással kapcsolatos első említést az 1549-es szentannai (Maros megye) Lázár János végrendeletében olvashatjuk, aki Lázár Istvánnak és Lázár Mihálynak többek között szenttamási jószágot is adományozott. Majd később, 1577-ben a Bekes-féle felkelést követően a fejedelem Lázár Farkasnak adományozta a korábban Antal Pál birtokában lévő jenőfalvi, domokosi, szenttamási, madéfalvi, rákosi birtokokat, akitől a fejedelem hűtlenség és a felkelésben való részvétel miatt veszi el ezeket. Így Lázár Farkas Felcsík egyik legjelentősebb nemesévé vált, Jenőfalván egyedüli jobbágybirtokosként. Ekkor körülbelül 50 jobbágybirtok volt Lázár Farkas, illetve utódai kezében. Lánya, Lázár Judit révén a család rokoni kapcsolatba került az alcsernátoni Damokos családdal, hisz Damokos Istvánhoz ment feleségül, ennek köszönhetően a 17. század második felében szenttamás nemesi famíliája a Damokos család lesz. A családból származik az a Damokos Tamás, amely a század végén Csíkszék főkirálybírója is egyben, csíkszenttamási birtokokkal rendelkezik, valamint az 1661-es tatár betöréskor rabságba esik. Az itthon maradt fia és veje eltékozolják a vagyont, Damokos Gábor elzálogosítja birtokait, többek között szenttamáson Lázár Istvánnak zálogba adja a jobbik havasát (nem tudni, a falu melyik havasára vonatkozik). Csíkszenttamás fennmaradt falutörvényének születése is köthető Damokos Tamás nevéhez, hisz a dokumentumban mint helyi nemes jelenik meg, akinek házánál történik ennek a kiállítása. Ez a forrás nagyon jó betekintést nyújt a falu életébe. Ahogyan már korábbi cikkekben is említettem, a falu legfőbb rendszabálya volt ez, amely minden faluban létezett, és az ott lakókra kivétel nélkül vonatkozott. Néhány érdekességet kiemelve a szenttamási falutörvényből érdemes megjegyezni, az egyházzal kapcsolatos rendelkezéseket. Egyrészt a pap számára lévő földeket (azaz egyházi birtokot) maga a pap vesse be, ha el akarta volna adni azt, csupán a falu és Damokos Tamás beleegyezésével tehette meg. A templom földjeire, minden marhát tartó ember két-két szekér trágyát kellett vigyen, a marhával nem rendelkezők annak szétterítéséért feleltek. Ha ezt a kötelességét valaki nem teljesítette, 12 pénz büntetést róttak ki rá. Az Olt vizében való halászás tilos volt, hacsak nem a saját területén folyt ez a folyó és ott halászott az illető, valamint Lesőd patakjában saját haszonra teljes mértékben tilos volt halászni, a falu szükségére volt megengedett. Ez a néhány rendelkezés nagyon jól mutatja a közösségi ellátást, a communitás működését. A szabályok megszegése szigorú büntetéseket vont maga után, ezért valószínűleg, mivel a falu lakóinak kötelességük volt részt venni a falugyűlésen, ezáltal beleszólást is kaptak a törvényalkotásba, így mindenki elfogadta a megfogalmazottakat, és igyekezett betartani azt. Hogy körülbelül ekkor mennyi lehetett a lakosság száma? Ha a mai viszonyokból próbálunk visszatekinteni, szinte meglepő, hisz Csíkszenttamás lakossága ekkor körülbelül 400 személy volt, amely a kevéssel meghaladta a manapság jóval nagyobb lelket számláló Csíkszentdomokost. A faluban szintén létezett a társadalmi rétegek mindegyike, tudomásunk van egy Gurzo Gergely junior schola mesterről is, illetve mesterségüket tekintve éltek itt hámorosok, illetve a források Dobos Péterről megjegyzik, hogy 1685-ben a hadnagy csiszárja (azaz kardélezője), majd később a falu bérese volt. A korszakban sem volt idegen szokás, hogy egyik faluból a másikba költöztek személyek, így tudjuk, hogy 1643-ban említett Christaly Istvan és Barla Márton Csíkszentdomokosról származtak. A helyi nemes jobbágyain kívül léteztek szomszédos nemesek szolganépei is, mint például Kálnoki Sámuel, Petki János szolgái. Végül meg kell jegyeznünk, hogy nem mindig járt pozitívummal egy nemesi család erőteljes jelenléte egy falu életében. Hiszen egyrészt legnagyobb birtokosként visszaélésekkel is számolhatunk, nagyon sokan váltak Lázár Farkas jobbágyaivá, és nem minden esetben saját akaratukból, sokkal inkább nyomás hatására. Valószínűleg a törvényalkotásban, és bíráskodásban is ezáltal nagyobb befolyással bírt, és ez nem föltétlenül kedvezett a településen élők számára. A helyi nemes Damokos Tamás hatalmát mutatja az is, hogy a falugyűlés is az ő házánál történt, természetesen így volt ez más székelyföldi falvak esetében is. Azonban a falutörvények világában mégis azt látni, hogy a falvak közösségként működtek, és törvényeiket igyekeztek az ott élők betartani.