Ha a korai nyár melege és a figyelmeztetés – veszélyes lehet az UV-sugárzás a déli órákban – bekerget a hűvös „barlangomba”, feldolgozom az itt-ott látottakat, olvasottakat, hallottakat. Ismeretterjesztő cikket olvasok a faültetésről, igen, hasznos, még akkor is, ha termését nem mi fogjuk élvezni, s ez nemcsak a diófára érvényes. Mondják, mondták, aki egy gyümölcsfát ültet, az már nem élt hiába. Örömmel olvastam, hogy nemcsak modern, de őshonos facsemetéket is lehet kapni, s talán utánvéttel meg is lehet rendelni. A jó öreg sóvári, aranypármen, batul, majd a jonathán voltak a kisgyerekkorban megismert almafajták, a kolozsvári kétholdas gyümölcsös bejáratánál volt egy citromalmafa, balra pedig egy hatalmas ontario, amelynek ágai között tízen is meglapulhattunk, ha korainak tartottuk ebédelni menni… Jóval későbben már szakgyü­mölcstermesztő lehettem volna, de az mtsz nem foglalkozott ezzel az ággal, csak feketeribiszke-telepítés volt a kezdeti években, haszna annyi volt, hogy a falu felfedezte, nálunk is lehet bort csinálni, ha nem is szőlőből… Fénykép is volt az olvasott cikkben, és eszembe jutott, a főiskolán minden hallgató ültetett egy facsemetét, amely kis cédulán viselte a diák nevét. Egy köbméteres volt a gödör, 1 x 1 x 1 m, ezt oktatónk ellenőrizte. A felső 50 cm-es réteget jobbra, a többit balra kellett kidobni, a visszatöltésnél fordítva. Mivel a terület oldalas volt, egyik idősebb kollégánk spórolt az erejével, csak a domb felé volt meg az előírt 1 méter a kiásás után. Oktatónk kiselőadást tartott, meglátják, F. fája csak sínylődni fog. F. kolléga szerzett egy kevés növényserkentő anyagot, talán az őszi kikericsből kivontat, és azzal biztatta a kis fát, meg a gödörbe titokban bedolgozott érett istállótrágyával. Az övé lett a legszebb, későbbi sorsukról nem tudok. (Jó, ha az agrokémia segíti a pomikulturát.) Nosztalgia? Bakos szótára szerint sóvárgás, vágyakozás, néha honvágy, Szerb Antal (nekem új) könyve szerint az olaszoknál hangulatot jelent. Nekem együtt: vágyakozás a diákélet hangulata után. Pályám kezdetén vezették be a „mozgósító jellegű” újítást, mérnökök fizetéséből havonta visszatartottak 15%-ot a „kissé magas” tervszámok teljesítése érdekében. Amikor a jól induló termést az eső túlzott jelenléte elmosta, jegyezte meg idősebb kollégánk: legyetek csendben, figyeljetek, most mossa el a víz a 15%-ot. Ő mondta már korábban is többször, az a baj, hogy az átlagterméseket nem mezőgazdászok, hanem a közgazdászok állapítják meg, az ország szükséglete szerint. Igazad volt, Náci… Megint tanultam valamit a Nők Lapjából (is): megtudtam, hogy Bácskában a klasszikus moslék az kukoricadara és krumpli keveréke, és nem mindenféle háztartási hulladék forrázott elegye. Gyergyóban a főtt pityókára teszik a „hintőt”, s karácsonyra 100 kilós lesz a tavaszi malac. Pár éve „hasznos újítással” próbálkozott az önkormányzat: a szemétszállítási díjat be kellett vinni a kasszához, hogy legyen pénz „fejlesztésre”. Ott megállapították, hogy nem létezem, így nem fizethetek, majd levélváltás után megírtam: jó gazda nem termel szemetet, úgy mint a bácskai Marcsi nagymamája… (Ugyanazon lapszám olvasásakor éreztem egy kis székely büszkeséget, „a teljes, érintetlen magyar húsvéti népszokás már csak Csíkban él” – láthatta, érezhette, aki részt vett a csíkszeredai ételszentelésen, hogy milyen egy igazi magyar húsvét.) Idekívánkozik, kertes, családi házban minden hulladék hasznosítható. Papír tűzgyújtáshoz, konzervdoboz szegek, apróságok tárolásához, műanyag palackok palántaneveléshez, és minden szerves anyag komposztkészítéshez a mai szervestrágya-szegény világban… Régebbi a megállapítás: ma már annyira fejlett a tudomány, nincs is egészséges étel, de egészséges ember sincs… 5 ujjnyi kolbász már vastagbélrákot okoz, a szalonna, szalámi veszélyesebb mint az azbeszt, a röntgensugár és a dohányzás. A zöldségevők féljenek az esetlegesen használt növényvédő vegyszerek miatt, a cukor és a só fehér méreg, halat ne együnk, mert lehet bennük higany… A tej talán egészséges, de a tehenek metánt böfögnek fel, az pedig károsítja az ózonréteget fölöttünk… Ez nem asszonybeszéd, a tévében láttam. De zsír kell azért, néhány fontos vitamin csak úgy épül be a szervezetbe, ha zsírral keveredik. A gabonafélék hosszú távon szellemi leépüléshez vezetnek, de rostanyag-tartalmuk szükségesek az emésztéshez. Hát ez annyiban igaz, ha valaki 110 évig eszik naponta kenyeret, az agya már nem fog úgy, mint 25-30 éves korában. És a mindig gyorsan elkészíthető meleg étel, a rántotta?… 1968-ban a tudósok szerint heti három tojás még nem káros, újabban napi egy már szükséges ilyen-olyan tartalma miatt, és nem emeli az ilyen-olyan koleszterint. Mark Twain figyelmeztet, sok az „újmódi jótanács”, de egy sajtóhiba a halálodat okozhatja. Nagymedeséren élő őseim „sertésalkatrészeken” éltek közel 90 évig, igaz csak fizikai munkát végeztek, pártirányítás nélkül… Az írott sajtó egy-egy bakija feldobja a hangulatot, láttam már „elszúrt esőket” elszórt esők helyet, és azt is, hogy helyben megtartotta „Soros” tanácsülését az önkormányzat. Mi ez, már ide is beüti az orrát a milliárdos? Április 20-án történt, az egyik helyi tévé szerint. Szathmáry János, Gyergyószentmiklós