Néhány alkalommal már írtam a Hargita Népében a régi és az új helyesírási szabályzat közötti eltérésekről. Ezúttal a címbeli szavakkal azért foglalkozom, mivel a 11. kiadásban az egybe-, a 12. kiadásban pedig a különírás szerepel. Mielőtt a szabályzatok idevágó pontjait idézném, vizsgáljuk meg A magyar értelmező kéziszótár második, átdolgozott kiadásának cserbenhagy szócikkét! Az első jelentését így fejti ki a szótár: „Bajban (el)hagy, magára hagy.” Cserbenhagyta áldozatát. Ugyancsak itt találjuk az „Elpártol valakitől, valamitől” jelentésben is. Íme: cserbenhagyta a szerencse. A második, bizalmas stílusminősítésű jelentés: cserbenhagy valakit, valamije, felmondja a szolgálatot. Például: cserbenhagyta az emlékezete. Ezek után nézzük meg, mit ír az Etimológiai szótár! Idézem a szótárt: „Összetett szó, amely a cserben hagy szólásból vált összetétellé.” A szó előtagja a csersavra utal, amelyben a tímárok a bőrt áztatták. Ha az sokáig maradt a lében, akkor tönkrement. Később ez a jelentés átvitt értelmet kapott. Most pedig térjünk rá a helyesírások szabálypontjaira! A 11. kiadás 125. pontja foglalkozik a határozós kapcsolatok helyesírásával. Ennek a) pontja szerint a raggal jelölteket általában különírjuk. Tehát: eszébe jut, munkába lép, nyakon csíp stb. A b) pontban azt olvassuk, hogy a jelölt határozós kapcsolatokat egybeírjuk, ha „tagjainak együttes jelentése más, mint az előtag és az utótag jelentésének összege”. Esetünkben a cserbenhagy jelentése átvitt értelmű, tehát az egybeírás ugyanúgy indokolt, mint a szabályban említett szavak (napraforgó, véghezvisz, ágrólszakadt stb.) esetében Az új kiadású szótár a cserben hagy helyesírását a 106. ponttal magyarázza. Idézem: „A raggal jelölt tárgyas, határozós, valamint birtokos jelzős kapcsolatok tagjait általában különírjuk egymástól.” Ezúttal is csak néhány példát említek: főtengelyt esztergál, külföldre utazik, fiának a könyve. Ez megegyezik az előző kiadásnak a 125. a), folytatás apedig annak b) pontjával. Lássuk! „Ha azonban a tárgyas, határozós és a személyjellel ellátott birtokos jelzős kapcsolatok jelentése más, mint az előtag és az utótag jelentésének együttese, akkor egybeírjuk őket.” Íme néhány példa: egyetért, ágrólszakadt, napraforgó, bolondokháza. A két kiadás szabálypontjai tehát nincsenek ellentmondásban, és a példák is jórészt megegyeznek, mégis két különböző írásformával találkozunk. Hogy miért, arra sajnos nem tudok választ adni. Dóra Zoltán