tiszta égbolt
szórványos felhőzet
erős felhőzet
kevés felhő
Csak beteg ne legyen az ember!
Tapasztalatom szerint minél bonyolultabb egy rendszer, annál nehézkesebben, rosszabbul működik, ráadásul teljesen átláthatatlan, és érthetetlenek a benne végbemenő folyamatok. Ilyen többek közt az egészségügyi rendszer is. S itt most nem arról akarok regélni, mennyire kellemetlen, ha például a késő délelőtti órákban a háziorvos rendelőjében rostokol az ember egy receptre várva, vagy éppenséggel a patikában recepttel a kezében, mert épp lefagyott a számítógépes rendszer a nagy terheléstől, az egészségügyi kártyáját benyelte egy gép, ami addig nem engedi el, míg el nem indul a rendszer, hanem azokról az „apróságokról”, amik ettől függetlenül, de ezzel kölcsönhatásban léteznek. Érthetetlen – nemcsak számomra, hanem még jó néhány ember számára –, hogy miért nem adják ki a receptre felírt kedvezményes gyógyszert, ha a receptet például Bihar megyében írták fel, s az orvosságot pedig Hargita megyében vennénk ki. Az eset konkrétan meg is történt egy ismerősömmel, aki a krónikus betegségére a Bihar megyei háziorvosa által felírt gyógyszereket Hargita megyében nem tudta kiváltani kedvezményesen, mert állítólag más egészségbiztosító pénztárhoz tartozik. Magyarán a Bihar megyeiek csak Bihar megyében, a Hargita megyeiek csak Hargita megyében juthatnak kedvezményesen gyógyszerhez. Ez így logikusnak is tűnhet, de mégis érthetetlen, hiszen mindkét megye és mindkét biztosító ugyanabban az országban van, azonos alárendeltségbe tartozik. Ugyanilyen bonyolult, ha egy egyszerű vérképet akar készíttetni valaki, mert legalább két hónappal korábban fel kell iratkoznia a vérvételre, s majd azután tudhatja meg, hogy például alacsony vagy magas a koleszterinszintje. Ráadásul még azzal a kellemetlen helyzettel is szembesülhet, hogy kedvesen közlik a végén, bizonyos összeget fizetnie is kell, mivel a listán olyan analízis is szerepel, amit nem támogat a biztosító. Ez pedig azért van így, mert megszabott, véges összegű az a keret, amibe bele kell férniük a laboratóriumoknak a különféle vizsgálatokkal, mert a pluszban végzetteket nem fizeti ki a biztosító. Az pedig csak hab a tortán, hogy a bonyolultabb analíziseket nem is támogatják, azt minden esetben a páciensnek kell fizetnie. Aki életében egyszer is beteg volt, megtapasztalhatta, mennyire bonyolult páciensként eljutni szakorvosi vizsgálatra, ha a hivatalos „útvonalat” óhajtja követni, vagyis a háziorvostól szerzett beutalóval próbál bejutni a megfelelő szakrendelőbe. A gond mindjárt azzal kezdődik, hogy hiába van egészségügyi kártyája, mert beutalót csak akkor kaphat, ha az egészségügyi biztosításának a kifizetésével napirenden van, amit ugyebár kétszeresen is be kell fizetni, egyrészt fizet a munkáltató minden alkalmazottja után, másrészt a munkavállaló béréből is visszatartanak bizonyos összeget ezen a jogcímen. S még ekkor sem biztos, hogy elhalad, mert ha például nem több mint egy hónapja állt munkába, akkor hiába fizetett a munkáltató, hiába tartották vissza a béréből az egészségügyi biztosítást, ráadásul hiába van egészségügyi kártyája, mégis fizetnie kell a vizsgálatért, mivel el kell telnie néhány hétnek, míg biztosítottként megjelenik a rendszerben. A helyzet egyaránt kellemetlen mind a beteg, mind a háziorvos, mind a szakorvos szempontjából, mivel a páciens nem jut hozzá egy olyan „szolgáltatáshoz”, amiért már fizetett, az orvosok pedig nem adhatnak kedvezményt a rendszer hiányosságai miatt. Ezért jobb, ha az alatt a néhány hét alatt, míg megjelenik a rendszerben az illető, nagyon vigyáz magára, nehogy véletlenül beteg legyen, mert akár többszörös árat is fizethet „apró figyelmetlensége” miatt.
Jánossy Alíz
