A szabadságharc óta valóban szabadok vagyunk?
Gyergyószentmiklóson a római katolikus temetőkertben emlékeztek az 1956-os eseményekre. Pár tucatnyi résztvevő gyűlt össze a délutáni eseményre, a szokott módon, az 56-os mártírok arcképcsarnoka előtt emlékeztek a forradalmi eseményekre. Történelmi megemlékezést Portik Zsolt történelemtanár mondott, a történtek mai hozadékára, tanulságára pedig Nagy Zoltán polgármester és Bende Sándor parlamenti képviselő hívta fel a figyelmet.
Vitéz Szilágyi Árpád volt politikai fogoly szavalatával kezdődött az 1956-os eseményekre való emlékezés, majd Portik Zsolt, a Fogarasy Mihály Műszaki Szakközépiskola történelemtanára emlékezett az 1956-ban történtekre, rámutatva, „csupán mindennapi emberek voltak a forradalmárok is, nem szuperhősök. Tétováztak, van-e értelme utcára vonulni egyszerű emberként, mégis sodródtak az eseményekkel. Sokan közülük hőssé váltak, mindössze annyit tudva, nem maradhatnak csendben” – mutatott rá a történész.
Nagy Zoltán, Gyergyószentmiklós polgármestere is a mába hozta át a történések következményeit, tanulnivalóként.
– Hogyan viselkednénk, ha egyik percről a másikra megszűnne a rend, ami körbevesz? Mi, a mindennapok forradalmárai az ötvenhatosok őszinte motivációját kell megtaláljuk. Csak akkor volt értelme az eseménynek, ha továbbvisszük a szellemét, s nem tankokkal meg fegyverekkel, de megvívjuk mindennapi harcainkat, és nem veszünk el a közönyben – fogalmazott a városvezető.
Bende Sándor parlamenti képviselő azt firtatta az ünepségen, vajon valóban szabad-e a ma embere.
– Akkor, amikor sportolókat függesztenek fel, amiért keresztet vetve kérték Isten segítségét a küzdelemhez, amikor családjainkról magunk módjára szeretnénk gondoskodni, nem, ahogy mások mondják, vajon szabadok vagyunk, vagy csak egy nagyobb kalitkába vagyunk zárva? – tette fel a kérdést a képviselő. – Nincs kéznél a válasz, de a magyar ember mindig szerette a szabadságot, képes volt megharcolni érte – mutatott rá Bende.
A gyergyószentmiklósi megemlékezésen a történelmi egyházak képviselői mondtak imát, a református vegyes kar és a férfikórus adott elő dalokat, és a Salamon Ernő Gimnázium diákjai is színesítették az eseményt. Végül a jelenlévők elhelyezték a kegyelet koszorúit.