Csak a színpadon!
Nem ment volna rá a gatyám arra az 5–10 lejjel drágább színházjegyre – bár egy család esetében ez szorzódik, de nyilván nekik sem a gatyájukat féltem. Csupán azért esett rosszul a csíkszeredai színház nézőterének A és B szektorra osztása, mert indokolatlan, aránytalan és nevetséges (vagy éppen siralmas) döntés volt. Valami, amivel Csíkszeredának nem kellett volna kitűnnie az erdélyi színházak sorából egy percre sem.
Kicsit kínos volt, hogy Erdély legrangosabb, UNITER-díjakkal elárasztott magyar színházainak a jegyáraival kezdtünk vetekedni, sőt azokat is meghaladni. Ezt meglepetten szemlélték például Kolozsvárról, ahol két kivétellel csak a stúdióelőadások kerülnek a csíki A szektoros összegbe. Egyik kivételes előadást egyébként 11. éve játsszák telt ház előtt, a másikban „megvendégelik” a nézőt.
Örülök azonban, hogy működött a józan ész önkritikája és egy-két érv, és még időben eltörölték ezt a rendelkezést. Főként azért, mert a Csíki Játékszín színpadán egyre rangosabb előadásokat láthatunk: ez a rang nem feltétlenül a színészi játékban vagy a rendezésben, hanem inkább a „helyileg megszokott” határok feszegetésében érhető tetten. Nemcsak a saját véleményem, hanem mások meglátása szerint is a legszínvonalasabb színházainkban is babérokat aratna például A párnaember vagy Az öldöklés istene. Most Brechttel nevelik tovább a nézőközönséget – ez is érdekesnek, izgalmasnak ígérkezik. A helyi repertoárt ugyanakkor alkalmanként kiváló vendégdarabok egészítik ki.
Nem tartom kizártnak azt sem, hogy a kulturális intézmények átszervezése körüli hercehurca ne hozott volna a konyhára: ide irányult a figyelem, és ez a figyelem részben tovább él most is, miután valamelyest csillapodtak a kedélyek. Az elrugaszkodott jegyárak „rendezése” is éppen jókor történt, még mielőtt hangosan elkezdték volna túlzó provincializmussal vádolni az intézményt.
Jó az, ha helyén kezeljük a dolgokat, akkor is, ha ezek esetleg szerényebb „dolgok”, mint a szomszédéi. A színház csak a színpadon „színészkedhet”, és ha a működtetője vagy a vezetői ennek ellenkezője felé terelik, az görcsössé, nevetségessé válhat.
Kovács Hont Imre