szórványos felhőzet
erős felhőzet
Coca-Cola a patikában
A „démoni rágógumiról” írva nemrég említettem, hogy az 1950-es évektől jóformán 1990-ig a kommunizmus építői szemében a rágógumi ellenségként jelent meg a szintén sátáni Coca-Cola és a még sátánibb beatzene szövetségeseként. A Coca-Colát névtelen ellenségei ma is azzal gúnyolják, hogyha már véletlenül megvásároltuk, legalkalmasabb vécétisztítónak. Jut eszembe, az ecet is ugyanígy jó erre, mégis ecetben tesszük el télire az uborkát! A Coca-Colát egy gyógyszerész találta fel. A feltaláláshoz kézenfekvő előzmények léteztek a dél-amerikai kultúrában. A cocalevél-rágás rituális célja köszönet volt a Földanyának, aki ajándékával lehetővé tette az emberek fennmaradását a földön. Kezdetben csak a felsőbb társadalmi osztályok privilégiuma volt a növény használata, a 15–16. században terjedt el széles körben, elsősorban az inkák között, mint élénkítő és állóképességet növelő szer. Mivel értékes volt, fizetőeszközként is használták. Hozzátartozott a varázslók és orvosok alapvető felszereléséhez. A cocalevélből az ősi módszer szerint eltávolítják az erezetét, majd kis golyókat gyúrnak belőle. Használói csak szopogatják a szájukban, hogy minél tovább tartson, és a nyál lassanként oldja az összetevőit. Bolíviában és Peruban mostanáig megmaradt ez a szokás: a több ezer méter magasságban, alacsony légnyomási viszonyok között élő indiánok ezzel győzik le az oxigénszegénység miatt beálló fáradékonyságot, ugyanis a cocalevéltől megnő a szervezet oxigénfelvevő képessége. Növeli teherbírásukat és kitartásukat, segítségével képesek éhség- és szomjúságérzet nélkül napokig is gyalogolni. A cocalevél kokaint tartalmaz, amit a gyógyászatban érzéstelenítőnek használnak; kábítószer is tehát, ami régóta Európába is elvándorolt. Európában az első tudósítás a cocalevélről Inka Garcilaso de la Vegának (1539–1616) köszönhető, ő gyógynövényként említi. Anyai ágon kecsua indián volt, apai részről pedig előkelő spanyol család sarja. Kettős kötődése folytán gyermekkorában megismerte mindkét kultúrát, beszélte a kecsua, a spanyol és a latin nyelvet. Ő az első krónikás, aki – származásából adódóan az inka és az európai kultúra határán – objektíven ír hazájáról, az inkák népét nem süllyeszti primitív szintre, mint teszik ezt a spanyol hódítók és misszionáriusok, ugyanakkor csodálja a dicsőséges spanyol királyságot is. Magyar nyelvterületen Jósa Jolán (1881–1950) tollából származik az első ismeretterjesztő, helyszíni tudósítás a kokacserjéről. Érdekes, hogy hosszú cikkében – legalábbis az általam olvasottban (Új Idők, 1933) – egyetlen szó sem esik a növény kokaintartalmáról, sem kábítószer voltáról, pedig a kokainizmus a két világháború közötti időben meglehetősen elterjedt volt Európában. (Ez annál is inkább meglepő, mert a családi környezete is közel állt a gyógyászathoz, hiszen édesapja, Jósa András vármegyei főorvos volt és – mint tanulmányai, értekezései igazolják – a gyógyászat történetével is foglalkozott.) Jósa Jolán élete igencsak regényes volt. Az irodalomtörténet szerint Paraguayra vonatkozó élményei, egy 500 oldalas kézirat mindmáig lappang valamerre. Azok a részletek ismeretesek belőle, amelyek a korabeli lapokban megjelentek: Utazás Paraguayba, Magyar nő az indiánok között (Nyírvidék). Ifjúsági regénye a Monó kalandjai több kiadást is megért. Monót a kis majmot Amerikából hozta magával, Budapesten és Nyíregyházán is vele volt. Hozott magával, illetve küldött a Nemzeti Múzeum felkérésére, az állattár számára, mintegy hétládányi szakszerűen preparált anyagot, amit később ki is állított. Bessenyei Györgyről és Zrínyi Miklósról írt rádiójátékai a hallgatók által közkedvelt műsorok voltak.
A cocalevél a Coca-Cola fő összetevője. John Pemberton atlantai gyógyszerész találta fel és készítette el először 1884-ben patikaszerként, azaz a migrén, hányás, hasmenés, neuraszténia, impotencia elleni orvosságnak. A gyógyital kezdetben borból és friss cocalevélből állt. Egy év múlva az alkoholtilalom következtében, italát alkohol nélküli szénsavas változatban keverte, ízesítőként a kóladió magját használta, amiből az ital koffeintartalma származott, továbbra is patikában árulták, de már reklámozták is. Az első reklám 1885. május 29-én jelent meg. Ekkor tervezte a világhírű Coca-Cola-logót Frank Mason Robinson, aki John Pemberton könyvelője volt. A nevet is Robinson találta ki, mint ahogy a logó jellegzetes, írott betűs formáját is. Hamarosan az ital olyan népszerűségre tett szert, hogy már 1886-ban főleg üdítőitalként vásárolták. Sorra következtek az eredeti recept változtatásai, fokozatosan csökkentették a friss cocalevél s így a kokain mennyiségét, végül 1904 után friss cocalevelek helyett olyant használtak, amiből előzőleg kivonták a kokaint. A Coca-Cola-gyártás azóta is ilyen cocaleveleket használ az alapszirup készítéséhez. Ma is nemegyszer ajánlják, és fogyasztják is sokan migrén, utazási émelygés, hasmenés ellen.
Kozma Mária
