tiszta égbolt
Cecc ide, nye!
Állt a juhászlegény egy villanyoszlop árnyékában, mobiltelefonon kacarászott valakivel, tőle jobbra és balra is mintegy 50-50 méterre az országút közvetlen közelében legelt a nyáj. Egy-egy merészebb kecske kilépegetett az úttestre aszfaltcsíkot szagolgatni, a még bátrabbak átkóricáltak a túlsó oldalra parézni. Néhányuk majdhogynem hősi halált halt az autók által – ilyenkor eszeveszett dudálás hívta fel a juhászlegény figyelmét arra, hogy valami nincs rendben. És bizony nem az látszott, hogy „jól megy dolga egyik dombról a másikra”: szaladt a tekergő kecske után, és közben torka szakadtából üvöltötte: cecc ide, nye!
Nem akarok túlzottan szentimentálisnak tűnni, de a juhász kicsit mindannyiunknak tükröt állít, leképezi kicsiben, hogy Kelet-Európa miért ilyen. Mert például
1) dús lombozattal megáldott fa is volt az ötméteres körzetében, mégis egy szikár villanyoszlop árnyékában állt;
2) ha ez a foglalkozása – és tudom, hogy legkevesebb két éve ezt csinálja –, akkor tudnia kellene, hogy a kecske számára az aszfaltút nem jelent kerítést, ebből kiindulva pedig
2’) miért engedi, hogy az úttest mellett legeljenek az állatok?
2’’) miért nem helyezkedik úgy, hogy a nyáj fele ne a háta mögött legyen?
3) ahelyett, hogy a munkájára figyelt volna, telefonált, de fogalmazzak megértőbben: úgy telefonált, hogy közben nem figyelt a munkájára.
Dramatizálni sem akarok túlzottan, de ezzel a hozzáállásával emberéleteket sodort veszélybe, mert a hanyagsága valóban balesetveszélyes helyzetet teremtett olyan útszakaszon, ahol viszonylag nagy sebességgel közlekednek az autók.
De elég csak abba is belegondolnunk, hogy amíg mindenféle szervezetek a turizmus építésén dolgoznak, ő röhögteti a térségünket azzal, hogy mondjuk a svájci turista autója elé beengedi a kecskéket.
Ez a munkamorál eléggé jellemző nálunkfelé. Ugyanezt viszik külföldre is a Nyugaton dolgozó százezreink, és éppen ezzel járatják le az országot.
Mindezt összevetve azonban mégis megvan ennek a varázsa, és éppen emiatt nem cserélnék az óraműpontosságú svájcival, némettel vagy skandinávval: mert sótlan a jólét, ha néha-néha nem találkozunk egy-egy nemtörődöm, de rémült juhászlegénnyel, aki fut az úton felfelé, és olyan szép szavakat ordibál, hogy „cecc ide, nye”!
Kovács Hont Imre
