Bűnbakok
– Pista bácsi szerint kik a veszélyesebbek, az oltottak vagy az oltatlanok?
– Tudod, fiam, a legveszélyesebb az, aki megkülönbözteti őket! – olvasom a poénnak szánt mémet a közösségi oldalon, de valahogy nem tudok mosolyogni rajta. Nagy igazság van benne, úgy vélem, a táborok kettészakadtak, s a szakadék egyre csak mélyül a két fél között. Egymást hibáztatják, vádolják a kialakult helyzet miatt, sokszor kígyót-békát egymásra kiabálnak, és úgy tűnik, soha nem lesz már vége ennek.
Szomorú, rettenetesen szomorú számomra, azt látni, hogy családok, baráti társaságok tagjai mélyesztik egymásba karmaikat, saját meggyőződésüket skandálva, esélyt sem adva a másik félnek arra, hogy elmondja, miért adatta, vagy esetleg nem adatta be azt a bizonyos vakcinát. A döntés, úgy vélem, mindenkinek magánügye, és ezt tiszteletben illene tartani mindenki másnak. De ez persze csak idill, a valóság ennél sokkal kegyetlenebb. Bűnbakot keresünk, zsarolunk, kényszerítünk, diszkriminálunk, megalázunk bárkit és bármit, ha kell, hogy akaratunkat rájuk kényszerítsük.
Erre jó példa a kormány egyik legutóbbi döntése, amely a pedagógusokat tette meg bűnbakká, ellenük fordítva a szülőket, akik az elmúlt év tapasztalatai alapján rettegnek az online oktatástól. Annak ellenére, hogy a határozat több sebből vérzik, és ezt józan paraszti ésszel is látjuk, mindenesetre kapóra jött, hogy legyen kit hibáztatni. A politikusoknak könnyű döntéseket meghozni, mit sem törődve a következményekkel… Erre tudok csak gondolni, az ilyen – már bocsánattal legyen mondva – ,,esztelen,, döntések láttán. Nem tudom, abba belegondoltak-e, hogy ezen döntésük következtében elsősorban nem a beoltottsági arány növekedését váltják ki, hanem tovább mélyítik a szakadékot, amely a pedagógusok társadalmi megbecsülése terén keletkezett az utóbbi időben.
Szülők és gyermekek életét nehezítik meg egyaránt, online térbe kényszerítve olyan osztályokat, napközis csoportokat, amelyek nyugodtan működhetnének, hiszen a településen alacsonyak a járványügyi mutatók, és az adott osztály tanítói, óvópedagógusai is be vannak oltva. Belegondoltak vajon abba a törvényhozók, hogy egy hároméves gyermeknek hogyan tartanak online foglalkozást? Vagy hogy az írni tanuló gyermeknek miként fogja online a kezét a tanító néni, hogy határozottan húzza azt a vonalat? Szerintem nem!
Úgy vélem, nem a kollektív hibáztatás, a bűnbakkeresés, no meg a zsarolás a megoldás! Vegyük le végre a szemellenzőt, és ne csak oltottakat és oltatlanokat lássunk magunk körül, hanem legyünk végre újra emberek!
Hadnagy Éva