erős felhőzet
szórványos felhőzet
Búcsú a legjobb legrosszabbtól
Három évvel ezelőtt, amikor először megfordult a fejemben, hogy kiskutyát szeretnék, nem volt prioritásom. Úgy voltam vele, hogy nekem édes mindegy, csak ne legyen túl hiperaktív, cipőelhordozós, ugrálós állatka, aki a cicáim életét megkeseríti. Idilli kisállat-birodalmat képzeltem el az udvaron, ahol boldogan megfér minden fajú és nemű négylábú.
Nyilván nem így történt. Dobby, akit hosszas vitázgatás után kereszteltünk el a Harry Potterből ismert manó után, minden volt, csak nyugodt nem. Az első fél évben elhordozott minden cipőt, amit csak talált, és előszeretettel rejtette el előlünk. Lassan-lassan megszoktuk, hogy mielőtt bemegyünk a lakásba, kincskeresőt játszunk az udvaron, és már nem nagyon tudtuk elképzelni az életünket a mindenkiért rajongó boldogságbomba nélkül.
Egészen tegnap estig. Gyanútlanul ültem az ágyban, amikor jött a telefonhívás, miszerint imádott kis kedvencem elpusztult. Én azt hittem, tudom mit jelent a halál, de soha senkit nem sirattam úgy meg, mint ahogy azt a kis négylábút, aki 3 éven át mindennap mosolyt csalt az arcomra, és aki nemcsak egy állat volt nekem, hanem családtag.
A kis sírjánál állva felidéztem minden pillanatot, amit együtt töltöttünk. A hosszú sétákat, a délutáni kergetőzéseket és a hatalmas ugrálásait, amikkel kifejezte, mennyire örül nekem. Borzalmasan sokat kellett vele vitatkozni, mert hihetetlenül önfejű volt, és tudta, hogy képtelen vagyok megszidni őt. Előszeretettel kínozta a cicákat, és képes volt órákig koncertezni a szomszéd kutyával az egész szomszédság örömére.
De amikor beteg voltam, ott feküdt az ágyam mellett arra várva, hogy jobban legyek, és mindig elsőként üdvözölt, amikor hazajöttem. Ő volt a legjobb legrosszabb kutya, akit csak kívánhattam, és aki magához hűen úgy hagyott itt engem, hogy legszívesebben jól megszidnám miatta.
Mindenesetre remélem, hogy ebben a pillanatban is Isten papucsait hordozza el, és sok borsot tör a szentek orra alá. Ég veled, kiskutyám!
Keresztes Bea
.jpg)
