Jelentősen bővült a gyergyó­szent­miklósi városi könyvtár könyvállománya tavaly, és egy sor olyan fejlesztést is elvégeztek, amelyekkel akadálymentesítették a kerekes székbe kényszerültek számára is az intézmény látogatását. A járványügyi korlátozások miatt azonban tavaly jelentősen visszaesett a könyvkölcsönzők száma. Többek közt ezekről beszélgettünk az intézmény igazgatójával, Vincze Csillával. 

– Milyen évet tud maga mögött a városi könyvtár?

– A látogatottságunk nagyon visszaesett a koronavírus-járvány miatt, a statisztikát viszont erősen javítják az év eleji adatok. A magyar kultúra napjára nyitottuk meg Lázár Imre plakett- és festménykiállítását, arra nagyon sokan eljöttek a városból, és a diákokat is elhozták osztályonként a tanítók, tanárok. Egyúttal kuriózum is lett ez a tárlat, hiszen a járványnak köszönhetően ez a leghosszabb ideig fennálló kiállítása könyvtárnak eddig, mindjárt egy éve, hogy megnyitottuk, és még itt van az anyag. Bő három hónapot zárva tartottunk, ebből egy hónapot nem dolgoztak a könyvtárosok, volt teljes leállás és technikai munkanélküliség is. Összesen hatvanszázalékos látogatottságról beszélhetünk 2019-hez képest, akkor 12 366 látogatója volt a könyvtárnak összesen, ez a szám 2020-ban 7306-ra csökkent. 766 új olvasó jelentkezett 2019-ben, tavaly mindössze 449. A rendezvényeinken való részvétel is csökkent, és a kikölcsönözött dokumentumok – könyvek, elektronikus hordozók, folyóiratok – száma is alacsonyabb, mint a korábbi években. Ami viszont örvendetes, hogy annak ellenére, hogy nem jöhetnek be az olvasók a polcok közé és csak a kiszolgálóablakon keresztül tudjuk ellátni az olvasókat, jelentősen gyarapodott a könyvtár dokumentumállománya, sokkal többel, mint a korábbi években. 1445 dokumentummal lettünk gazdagabbak 2020-ban, ennek nagy részét adományok révén kapta a könyvtár a Márai-programon keresztül és helyi adományozóktól is, akik a családi könyvtárukat csökkentették, illetve a könyvtár mellett működő egyesület is 100 kötetet ajánlott fel. A szerzőktől is rendszeresen érkezik felajánlás, illetve a saját költségvetésből is jutott állománybővítésre. Jelenleg 99 132 darabos az intézményünk dokumentumállománya. 

– Mivel teltek a legszigorúbb hónapok, amikor egyáltalán nem lehetett nyitva az intézmény?

– Az első lépés az volt, hogy gyorsan kimeszeltük a gyerekkönyvtárat, erre már régóta terveztünk időt szorítani, most épp alkalmas volt ez az időszak. Utána a régóta nem használt férfi- és női mosdókat alakítottuk át úgy, hogy mozgássérültek is használhassák. Ez nagy megvalósítás, nem azért, mert törvény kéri, hanem azért, mert a mozgássérültek elmondása szerint a városközpont közelében sehol nincs olyan mosdó, amelyet ők is felkereshetnének, amikor elmennek sétálni. Most hoztak létre egy helyi egyesületet, annak gyűléseit, megbeszéléseit is nálunk tartják. Nekem, amióta igazgatója lettem az intézménynek, szándékomban állt, hogy számukra különböző foglalkozásokat szervezzünk itt, illetve az egészségesekkel összehozzuk őket közös tevékenységek által, hiszen sokat tanulhatunk tőlük. Az új mosdó ezek megszervezését jelentősen megkönnyíti. Egy olyan szerkezetet is sikerült megvásároljunk, amely gumitalpak segítségével a lépcsőkön fel tudja vinni a kerekes székeseket is, ez szintén nagyon fontos számukra, hiszen eddig csak a földszinti termeinket használhatták. Olyan típust választottunk, amely kisebb és nagyobb kerekű székek számára is megfelel, mobilis, nem foglal helyet a lépcsőfeljáróban, rövidesen be is üzemeljük. Nagy dolog, hogy a város erre tudott pénzt szánni, és megvásárolhattuk. 

– A beruházások, fejlesztések mellett rendezvényeket is sikerült szervezni a könyvtárban...

– Március közepéig nagyon sok könyvbemutatónk volt, az utolsó a helyi fiatal szerző, Vargyas Anita első kötetéről szólt. A leállást követően az első rendezvényeink a Figura Stúdió Színházzal közösek voltak, ők itt az udvaron állították fel a szabadtéri színpadjukat. Mi is próbáltunk szabadtéren rendezvényeket szervezni, legutóbb novemberben egy népviseleti tárlatot láthatott a közönség az udvaron. A könyvbemutatókat is próbáltuk újraindítani, nem nagyon volt sikere, 8-10 személy jött csak el ezekre, látszott, hogy eluralkodott a félelem.

– Online rendezvényekkel próbálkozott a könyvtár? Milyen tapasztalatai vannak?

– Online könyvbemutatót nem szerveztünk, viszont tartottunk egy könyvtárhasználati vetélkedőt fiataloknak a digitális térben. Ennek érdekes hozadéka lett, mert korábban csak gyergyószentmiklósi diákok vettek részt ezen, vagy azok, akik ide járnak iskolákba. Tavaly azonban sokan csatlakoztak a környező községekből, de Kézdivásárhelyről, Székelyudvarhelyről, Marosvásárhelyről, Csíkszeredából is voltak, akik beneveztek, kinyílt előttünk a világ.

– Igazgatóként hogyan élte meg ezt a helyzetet, mennyire volt nehéz működtetni az intézményt a folyamatosan változó szabályok között?

– Mindig az aktuális helyzethez kellett igazodni. Amikor bezártak minket is, az volt az elsődleges, hogy a legtöbbet kihozzuk ebből a helyzetből, akkor fogtunk hozzá a meszeléshez. Én azt gondolom, hogy mindig a pillanatnyi helyzet dönti el, hogy mit, hogyan oldunk meg. Most is közeleg a magyar kultúra napja, több különböző ötlet jutott eszünkbe a megünneplésére, együttműködve más intézményekkel. Mindenképpen azt látom a legjobbnak, ha két lábon állna, zajlana le ez a közelgő rendezvény, személyes részvétellel és online térben is.

– Vannak olyan tapasztalatok, amiket át lehet, át kell örökíteni majd akkor is, amikor visszaáll az élet a rendes kerékvágásba?

– Azt tapasztaltuk, hogy a televízióban közvetített könyvbemutatókat például sokkal többen látták, többen, mint ahányan eljöttek volna. Az online térben is meg kell jelenni ezentúl, bár ez nem tudja teljesen fedezni a személyes találkozásokat, nem tud a néző kérdést feltenni a szerzőnek például, de többen hozzáférnek ily módon a rendezvényekhez, akár utólag is visszanézhetik. Ez mindenképp fontos a jövőre nézve, a fiataloknak kifejezetten érdemes online térben szervezni eseményeket, hiszen ez számukra nagyon kézenfekvő. 

– Hogyan tudtak együttműködni a térség más kulturális intézményeivel?

– Vannak jó együttműködéseink, sokat segítettünk egymásnak főleg most, a járvány ideje alatt. Tapasztalatokat osztottunk meg, együtt ötleteltünk a megoldásokon más könyvtárakkal. Másoktól láttuk, hogy érdemes online könyvbemutatót tartani, tőlünk pedig a népmese napjára gyűjtött gyerekmesékből született kiadvány ötletét veszik át más települések.

– Hogyan tervezik a 2021-es esztendőt? Lehet tervezni egyáltalán?

– Azt hiszem, hogy ez a legnehezebb, mert minden képlékeny, minden változik. Nem tudom, hogy a terveinkből mi lesz megvalósítható. Nagyon nehézzé teszi a rendezvényszervezést hogy A, B, C terveket kell készíteni, és amióta ez a járvány van, azóta legalább három változatban gondolkodunk mindig.