Újabb öt kötettel gyarapodott a százkötetesre tervezett Székely Könyvtár. A Hargita Kiadóhivatal által megjelentetett könyvsorozat új kiadványai ezúttal is nagyobb időintervallumot ölelnek át, a 19. század első felétől napjainkig, az újabb öt szerző: Bölöni Farkas Sándor, Sánta Ferenc, Fodor Sándor, Székely János és Szőcs Géza. A köteteket a jövő heti csíkszeredai Székelyföldi Nemzetközi Könyvvásáron mutatják be a közönségnek. A kissorozat első kötetét Lövétei Lázár László ismerteti. Amerikai útja során, 1831 őszén a Charlestown-i börtönben találkozik Bölöni Farkas Sándor Alexis de Tocqueville gróffal, akit „a kormány az amerikai fogházak s rendszer megvizsgálására s az itteni módnak Franciaországban is lehető béhozatalára utaztatott ide”, s akinek A demokrácia Amerikában című munkája, 1835-ös megjelenése óta, a klasszikus liberalizmus egyik alapművének számít. Bölöni Farkas Sándornak nem volt „mandátuma” az erdélyi guberniumtól az amerikai kutakodásra, sőt: Utazás Észak-Amerikában című, 1834-ben Kolozsváron megjelent kötetének második kiadása egyenesen tiltólistára került, majd vizsgálat is indult annak kiderítésére, hogy a könyv egyáltalán hogy jelenhetett meg... Hogy hol tartott Erdély, illetve hol tartottak az Egyesült Státusok közjogi és politikai berendezkedés tekintetében az 1830-as évek elején, hosszan lehetne részletezni, de talán egyetlen adat is illusztrálni tudja a különbséget (Bölöni Farkas Sándor amúgy folyton összehasonlítja az itthoni és a „kinti” állapotokat, legyen szó útlevélügyről, börtönökről, adókról, iskolákról stb.): „Erdély népessége majd egyforma a New Yorki-i státussal, s Erdélyben 1, azaz egyetlenben egy újság adatik ki, és a New York-i státusban 237.” Ilyen körülmények között semmi csodálkoznivaló nincs Bölöni Farkas Amerika-imádatán, hiszen „hol a törvények mindennek egyforma jusst adnak (...); hol az igazgatás a társasági élet elvein alapul, s semmi misztériumra nincs szüksége; hol minden ember szabadon gondolkodhat és szólhat (...); és hol a születés s gazdaságnak semmi juss nem adatik a törvények előtt a szegény felett, oda igenis sietve siet az ember”. Bölöni Farkas „dicshimnusza” egyetlen alkalommal hallgat el kis időre, éspedig akkor, amikor egy fogadó ajtajára ragasztott hirdetményen azt olvassa, hogy szerecsen rabszolgák a többet ígérőnek árverés útján eladatnak. „Mintha jégkéz vonult volna el szívemen ennek olvasására!” – mondja a mi rajongó székely utazónk (érdekes, hogy az indusok sanyarú sorsán nem „indul fel” ennyire!), pár sorral lennebb pedig kibukik belőle a könyv szerintem legőszintébb mondata: „Miután láttam e nagy haza konstitúciójából folyó példátlan szabados polgári életet, mindenben a természet törvényein alapított elveit, az emberiség művelődésére szentelt annyi intézeteit – mindig megfoghatatlan volt előttem a felséges teória s e gyalázatos praxis közti nagy ellenkezőség!” Tehát: „felséges teória” és „gyalázatos praxis”! 185 év telt el Bölöni Farkas Sándor amerikai útja óta. Nem akarom „aktualizálni” a Bölöni Farkasnál olvasottakat, mégis megszólal bennem a kisördög, már csak azért is, mert Bölöni Farkas is megemlíti a kortárs „ünneprontókat”: „Az európaiak s nevezetesen az angolok igen szeretik azt jövendölgetni, hogy akármely tisztáknak is láttassanak még most Amerikában a demokráciai elvek (…), mégis idővel a vagyonosodottak szaporodásával az arisztokrácia fog ott is felülkerülni, s Görögország s Róma sorsa kerül reájok.” Egyes vélemények szerint ez a jövendölés már be is teljesedett (legalábbis részben); jártam már a Wall Streeten és Harlemben én is – és mégis szeretném azt remélni, hogy az amerikai demokráciában – sportnyelven szólva – benne van még jó néhány év! Hátha egyszer én is úgy határoznék, mint nagyapám két amerikás bátyja: János és Dénes! Nem tudom, hogy János bácsiék végül boldogok voltak-e Amerikában, de Bölöni Farkas szerint „Ha szabad konstitúció, kedvező éghajlat, termékeny föld boldoggá tehetnek valakit, itt [Amerikában] mindazt feltalálja, s még csak víg elme, könnyű vér és tiszta lelkiismeret kell, hogy e helyen a legboldogabb legyen az ember.”