Az utóbbi esztendők során egyes turisztikai ügynökségek, azaz ilyen arcélű cégek „befuccsolása” botrányos helyzetekhez vezetett, számos ügyfél el sem utazhatott, kártérítésük sokszor csak elenyésző volt, a külföldön tartózkodóknak a hazaszállítása bizonyult kínosnak. Amúgy a turisztikai szolgáltatási csomagok értékesítési tevékenységére vonatkozóan már közel húsz éve létezik egy jogszabály, az 1999/107-es kormányrendelet. Azt utólag többször is módosították és kiegészítették, rendszerint igen kínos és kellemetlen „csődbemenetelt” követően. Ilyen körülmények között pedig nem véletlen, hogy a szakmai érdekképviseletek, a fogyasztóvédelmi hatóság, s nem utolsósorban a szaktárca és a kormány már régóta „rágódik” egy új jogszabály kidolgozásán.   Nemrégiben megszületett a jogszabály, a 2018/2-es kormányrendeletről van szó, amely az utazási szolgáltatásokra és a társult utazási szolgáltatási csomagokra vonatkozik, s amelyet a kormány augusztus 2-i ülésén fogadtak el. A Hivatalos Közlönyben augusztus 23-án megjelent, s elméletileg szeptember 2-től hatályossá is vált, és amely révén beépült a hazai jogalkotásba az Európai Parlament és a Tanács 2015/2302-es irányelve. Nyomatékolnunk kell, hogy nem módosító jellegű, hanem egy merőben új jogszabályról van szó, amely még megnevezésében is különbözik elődjétől, a már említett 1999/107-es kormányrendelettől. Hogy elméletileg vált hatályossá a minap megjelent kormányrendelet, azt annak okán kockáztattuk meg, mert annak vannak olyan előírásai, amelyek nemigen ültethetők gyakorlatba két miniszteri rendelet nélkül: a kormányrendelet 28-as szakasza értelmében november 1-jéig miniszteri rendelettel kell jóváhagyni a garantálási és kártérítési eljárásokat, ezt megelőzően pedig október 2-ig ugyancsak a turisztikai miniszter rendeletével a törvény által előírt információközlési eljárást. Ellentmondásos fogadtatás Kétségtelen, hogy a rendcsinálás, a turisták védelmének és biztonságának a fokozása vezérelte az illetékeseket a jogszabály kidolgozásában, ám annak kimunkálása, majd elfogadása tekintetében nézeteltérés mutatkozott az érdekképviselet, a Turisztikai Ügynökségek Országos Egyesülete (ANAT) és a minisztérium között. A jogszabálytervezetet július elején bocsátották közvitára, s már akkor az ANAT megfogalmazta a maga szempontjait, ajánlásait, de egy július 27-én keltezett sajtóközleményben többek között az áll, hogy a hatóságok nem vették figyelembe álláspontjukat, a szaktárca és fogyasztóvédelmi szakhatóság egy olyan kormányrendelet-tervezetre bólintott rá, amely a turisztikai ipar számára akár katasztrofálisnak is bizonyulhat, sok ügynökség bezárásához is vezethet, valamint az utazási csomagok megdrágulásához. Ugyanakkor utalás van arra is, hogy a jogszabálytervezet felülírja az uniós irányelveket is. A kormányrendelet megjelenését követően augusztus 6-án az ANAT igazgatói tanácsának a nevében nyílt levelet tett közzé annak elnöke, Nicolae Demetriade. Ennek a nyílt levélnek az apropóját ugyan a turisztikai miniszternek, Bogdan Triffnek az első félévre vonatkozó sajtótájékoztatója képezte, amely állítólag sértő kijelentéseket is tartalmazott a turisztikai ügynökségekre nézve. De ugyanakkor utalás van arra is, hogy a kormányrendelet gondokat okozhat az utazási irodák, turisztikai ügynökségek tevékenységében. Ilyen körülmények között szinte meglepő, hogy az ANAT erdélyi regionális elnöke a minap igen kedvezően nyilatkozott a kormányrendelet előírásairól, többek között azt hangoztatva, hogy a majdani szigorítások nem nehezítik meg az irodák működését, hanem megtisztítják a piacot, kiszűrve azokat, amelyeknek nincs megfelelő anyagi hátterük. Apropó anyagi háttér: a kormányrendelet 20-as szakaszának 2-es bekezdése értelmében a szervezési tevékenységre vonatkozó licenc elnyerésére csak azok a kft.-ként működő gazdasági operatőrök jogosultak, amelyek törzstőkéje legalább 25 ezer lej (ez az értékhatár eddig 300 lej volt). Húsba vágó követelmény A jobbára technikai jellegű előírásokat tartalmazó jogszabálynak a lényegét – meglátásunk szerint – a szervezői turisztikai ügynökségek licencmegszerzésre vonatkozó 20-as szakasza, illetve az ahhoz kapcsolódó 18-as szakasz 1-es bekezdése képezi. Egy amolyan húsba vágó követelményről, a törzstőkeemelésről már említést tettünk. Egy másik értelmében a szervezői turisztikai ügynökség a licenc elnyerése érdekében köteles igazolni annak a garantálási eszköznek a létrehozását, megteremtését, amelynek a feltételeit a szóban forgó 18-as szakasz 1-es bekezdése vázolja fel: a Románia területén letelepedett szervezői turisztikai ügynökségnek garanciákat kell kínálnia mindazon költségekre, amelyeket az utasok eszközöltek vagy azok nevében került sor az eszközlésre, mindezt akkor, ha nem kerül sor a szolgáltatások nyújtására annak a szervezői turisztikai ügynökségnek a fizetésképtelenné válása okán. Ezeket a garanciákat jelenthetik banki garancialevelek, biztosítási kötvény, az utazási csomagok garantálási alapja, vagy másabb törvényesen létrehozott garantálási eszközök. Nos, minden jel arra mutat, hogy számos turisztikai ügynökség (országunkban amúgy több mint 2500 ténykedik) számára kemény diót a fentebb vázolt előírás, illetve kötelezettség teljesítése fogja jelenteni. De vannak másabb, ugyancsak olyan jellegű előírások, amelyek felelősségteljesebb hozzáállásra, igényesebb és körültekintőbb ügyintézésre fogják késztetni az utazási irodákat. Ilyen összefüggésben utalhatunk a csomag „kivitelezésére”, a segélynyújtásra, a kártérítési jogosultságra, az ár módosítására, s nem utolsósorban a szerződést megelőző kötelező információnyújtás jellegére vonatkozó előírásokra. Továbbá arra is, hogy a szabálysértéseket igen durván megtorolja a kormányhatározat, lévén, hogy a kiszabható bírság adott esetekben akár 50 000 lej is lehet. Egyelőre azonban az élet megy tovább, mármint a turisztikai ügynökségek háza táján úgy, mint eddig, a licenceket pedig a megelőzően megkötött biztosítási kötvények lejártának időpontjáig kell megújítani, de nem később, mint 2018. december 31. Hecser Zoltán